Emlékszem arra a nyári nyaralásra, amikor az anyai nagyanyám elvitt engem közösen az unokaöcsémmel együtt egyfajta „unokák és nagyi” utazásra. Korán reggel indultunk vonattal és három kis bőrönddel. Szállásunkat hamar elfoglalva egyből indultunk is le a mólóra, ahol megcsodáltuk a szebbnél szebb vitorlásokat egy fagylaltozás közben. A fénykép, a nyaralásunk utolsó napján készült. Ezen a napon megkértük nagyit, hogy hadd maradjunk estig a vízben, hogy innen élvezhessük ki a naplemente utolsó fénysugarait mielőtt a nap lenyugvóba megy át. Ekkor már nem volt annyira zsúfolt sem a nagy tó, mint napközben. Így szinte az egész partszakaszon csak mi fürödtünk, és gondtalanul játszhattunk a felfújható labdával. Egy felejthetetlen élmény volt mind hármunk számára, amire sokszor visszaemlékezünk a mai napig.
Egy utolsó csobbanás
Dátum
2011
Feltöltő
Helyszín
Balatonlelle, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.318
Licensz
További történetek
5
Szerelmes kívánságunkat szinte egyből meghallotta egy lélek, Ki hamar útra is kelt hozzánk, hogy részesüljünk a földi létnek, Velejéből, Erejéből, mi felráz mint a teljes szívből, jól megélt ÉLET Hullámokat szelidítünk kívül Három év, három ember, két kutya és egy macska. 14 láb Mennyi minden vár még ránk!
1
Gyermekeim születése idején Újpest központban laktunk, amit kifejezetten azért szerettem, mert minden szükséges hely megközelíthető volt babakocsival. Mikor azonban már egy három évessel plusz egy babakocsival kellett távolabbra buszozni, a hordozókendő jobb választásnak bizonyult. A harmadiknál már csak az állandó kontakt és babaillat miatt is ehhez ragaszkodtam. A „nagyfiam” akivel a kicsit gyógytornára hurcoltuk, mindenre nyitottan és utánozva, természetesen szintén hordozott a maga megoldása szerint. A fotón három éves. A történethez hozzá tartozik, és sajnos emiatt emlékszem rá, hogy a buszon megszól(ítot)tak, miért engedem, hogy a melegben még egy réteg melegítse. Pedig akkor még nem voltak 38 fokok nyáron. Ez volt az első élményem abból, amit aztán bőven tapasztaltam, hogy az utca embere mindent is jobban tud az én gyerekeimmel és az én kompetenciámmal kapcsolatban. Aztán rájöttem, hogy ez nem is igazán kritika és bántás, hanem kapcsolódni próbálnak. Mintha könnyebb lenne azt mondani, hogy miért nincs/van rajta zokni stb. mintha azt mondanák, milyen cuki gyerek… Mostmár olyan magas mint én és dörmögő hangja van. Reméljük hordozós apa lesz
1
2014-ben született a fiam, és a hordozás szinte azonnal megtalált minket, bár akkor még alig tudtam róla valamit. A legelső eszközöm egy barna rugalmas kendő volt, már nem is emlékszem, hogy kitől kaptuk. Talán egy hetes lehetett Gellért, amikor először beletettem, és annyira megszerettük a kendőzést, hogy onnantól szinte mindenhová azzal mentünk. Aztán hamar nehéz lett az elöl hordozás, így szövött kendőre váltottunk, megtanultam hátra kötni, és onnantól nem volt megállás, a hordozás életforma lett. Ezen a képen már egy éves múlt a kisfiam, épp a Kamaraerdőn kirándultunk egy ismerős anyukával, és a Nagyréten letettük a gyerekeket, hogy kicsit totyogjanak a fűben. A kép azt a pillanatot örökíti meg, amikor újra felvettem, hogy hazainduljunk. Épp feszesre húzom a kendőszárakat a batyuhoz, Gellért pedig láthatóan rutinosan tűri a hátamon a procedúrát. Bár azóta már eltelt bő 10 év, és nincsenek konkrét emlékeim a hazautazásról, de fogadni mernék, hogy mire a villamoshoz értünk a rétről, addigra már aludt is.
5
2025 tavaszán Mallorca híres kővel kirakott túraútját terveztem részben végigjárni. Ez a sziget északi oldalán vezet végig a hegyvonulaton. Palma a főváros szép fekvésű és sok látnivalót tartogat. A Miró múzeum például az egyik ilyen. Stílszerűen festői helyen van és az egész tárlat is szemrevaló. Miután a város érdekességeit végigjártam felbuszoztam a hegyek közé és belekezdtem a gyalogtúrába. Sátor, hálózsák, némi ruha és élelem volt csak nálam. Az útvonal valóban gyönyörűséges és elég sok szintet tartogat. Völgyek és gerincek váltogatják egymást és közben lélegzetelállító panorámákban lehet gyönyörködni. Sátorhelyek szinte mindenhol ki vannak valamennyire építve mert nem tilos és sokan így mennek végig mint én. Egyszer azért az egyik túristaházban ahol töltöttem a telefont felszabadult egy hely amire le is csaptam főleg a zuhanyzási lehetőség miatt. Nem drága csak jó előre le kell foglalni mert nagyon népszerű az útvonal és ilyenkor minden ház tele van. Élelmet mindig lehet szerezni kisboltokból. A kedvencem itt a fuet ami a fehérpenészes kolbász, a narancs egy kis pèksütemènnyel. Ez mindig jólesik. A második nap után egy napra megszakítottam az útvonalat a sziget legnagyobb kanyonjának meglátogatása miatt. Ez nincs benne a túrában mert egészen lemegy a tengerig. Monumentális méretekkel rendelkezik és el is lehet tévedni ha nem figyel az ember. Korán indultam hogy egyedül legyek ezen a fantasztikus helyen. Útközben egy kicsit lehetett mászni is a sziklàkon és a végèn pedig fürdeni a tengerben egy nagyon impozáns öbölben. Vissza egy hajójárattal mentem a völgy végétől és végül busszal értem vissza a megszakítás helyéhez. Az útvonal 4. napján elértem a túra végpontját Alcúdiában, így összesen 120 km-t töltöttem a Tramuntana hegységben. Nagyon tetszett ez a mini alpesi táj 900-1000 m környéki hegyekkel. Az időjárás végig kegyes volt hozzám és csak az egyik este pötyörgött egy kis eső. A túrázást a majdnem passszív pihenés váltotta mert innen lebuszoztam a sziget legdélibb részére, itt vannak ugyanis a legszebb partok és öblök. A sziget nagy rèsze sík és nem igazán tartogat más látnivalót, ezek az öblök viszont gyönyörűek. Egy különleges algafaj miatt pedig kristálytiszta vízűek. Itt is vadkempeltem és a két estét kifejezetten jó part menti helyeken sikerült eltölteni. A legszebb strand amit találtam egy magánterület közepèn volt, úgynevezett szolgalmi úton megközelíthető. Valami híresség birtokának közepén volt ez a helyszín mert hatalmas volt és puccosan ápolt és csak úgy sütött a gazdagság még a nyárias hőségben is. Az öböl viszont a legszebb mind közül. Megérte a pár kilométeres sétát. Ez a part jó zárása volt az itt töltött bő egy hétnek. Egy igazán sokszínű szigetet ismertem meg Mallorcán. Visszatérnèk.