About the project
The Jelenarchívum (Archive of The Present) is a collection of everyday photos and stories from the 1990s to the present day. Join in!
The mission of the Jelenarchívum is to create a collection of contemporary private photographs with personal stories, starting in 1990. The archive is conceived as a social project and research, an extended continuation of the widely known and popular Fortepan collection.
During the development of the concept of the archive, we focused on the contemporary research methods of the MaDok-programme, and the web interface was developed after studying international examples and good practices. The ongoing project is a community collection campaign covering the entire Hungarian language area, continuously developing and expanding its tools, methods, and thematic campaigns. The significance of the archive is that it also provides a space for the exploration of contemporary photographs and stories, as there has not been much scientific research on private photographs in Hungary since the advent of digital photography.
Even though the archive focuses on the Hungarian scene, comments, recommendations as well as submitted stories and photographs are highly welcome.
You can upload your stories and pictures here. (Our system is in Hungarian.)
Contact: info@jelenarchivum.hu
Stories in Highlight
1
Az első tapasztalatok, milyen egy saját autó, milyen problémák, milyen megoldások születnek hozzá. Ezzel az Opellel tanultam meg vezetni. Az első vezetésem oktató nélkül ami tele volt izgalommal ő adta meg. Megmutatta hogy vannak csodalatos helyek amiket bármikor megtehetek amikor csak szeretnék. Mellette egy nagyon jó társ volt, segített az esti műszakból haza jutni. Mindig a szívembe lesz ez a kis autó!
5
A fotókon a nagyapám látható. A nagyapám 1932-ben született. Volt katona, majd útkaparó, suszter és gazdálkodó. Voltak tehenei, kisebb-nagyobb állatkái. Rengeteg felejthetetlen emlék, kedves hagyomány köt hozzá. Idén hunyt el, 93 éves korában. Karakterének elengedhetetlen része volt a kerek kis kalap és a frissen borotvált arc. Míg csak bírta, egészen az utolsó évekig maga borotválta az arcát: pamaccsal és rendes pengés borotvával. Később, amikor már mi segítettünk neki, a keverős szappant felváltotta a flakonos hab, a pengéket pedig a műanyag borotva. A haját gimnáziumtól én nyírtam, aztán egyetem alatt már anya… nem volt időm hazamenni. Alig volt pár szál: a füle tövében és a tarkóján, de rendszeresen formára kellett vágni. Erről nincs képem, de emlékszem, hasonló komoly arccal ellenőrizte munkám minőségét, mint itt a képeken a sajátját. Most belegondolva, nem bennem nem bízott, hanem egyszerűen a tökéletességre törekedett. A katonás rendre. Ahogy a borotvás eszközök, úgy a lámpája, az órája, a ruhái, minden egyéb, szépen az élére állítva sorakozott a polcokon. A beavatatlan szemek a színek és a formák sokaságában talán nem látták meg elsőre a rendet – nagy gyűjtögető volt –, de ha jobban megfigyeltük, akkor látszott. A polcán, a fészerben a tárgyak egymástól megfelelő távolságra, rendszerezetten pihentek. Kemény, munkás ember volt. Ugyanakkor az arca mindig sima, a mosolya mindig játékos. A zsebében mindig volt egy kis csoki vagy cukorka az unokáknak, dédunokáknak.
1
Egy őszi hétvégén a párommal és a családjával kirándulni mentünk Királyrétre. Kellemes idő volt, sok túrázó volt aznap. Úgy döntöttünk, hogy teszünk egy nagyobb túrát, közben pedig gombát is szedtünk, kisebb-nagyobb sikerrel, mert a talaj már száraz volt. A túra végén felmentünk a kilátóhoz, ahol ez a kép is készült. Bevallom, nem volt könnyű dolgom, tériszonyos vagyok, és amint elindultunk felfelé a lépcsőkön, már éreztem, hogy remeg a lábam, de a látványért megérte.
1
Nagyon kedves hely számomra Pécs mert itt születtem! Nagyon sok emlékem származik innen, gyermekkorom is itt töltöttem. Sokat látogatok a mai napig haza, az iskolai szünetem nagy részét otthon Pécsett töltöm. Sok kedvenc helyem van pécsen de a legkedvesebb a székesegyház, ami s városban talalható.!
5
Vettem egy kamerát 500 forintért vidéken egy bolhapiacon. Nem tudtam él-e, hal-e, 500 forintot megért kideríteni, majd szétszedem, ha rossz. Nagymamám halála után kipakoltunk a házából, és előkerültek régi filmtekercsek. Zsebre is vágtam őket azonnal. Mondjuk a szavatosságuk lejárt 2016-ban, de ennek is adtam egy esélyt. Ki vagyok én, hogy problémázzak? A képeket egy esküvőn készítettem 2022 augusztusában. Nagymamám valahol a világban, körülbelül 13 éve. A napokban hívattam őket elő, fenn állt a veszélye, hogy rossz a kamera, vagy rossz a film. Vagy, hogy amikor kibontottam a wc-n kiégett amúgy. De hál'istennek használhatóak, sőt! A kamera ugyan beengedi a fényt, attól piros néhány helyen. A boltban a srác megkérdezte, hogy tudom-e, hogy néhány kép dupla expós. És én, aki befűzni sem tudom a szalagot youtube videó nélkül, és amúgy azt se tudom mi az az exponálás, rögtön rávágtam hogy "Ch, direkt". Mert ugye nagy az arcom és nem álművészkedni jöttem az analógommal. Szóval ott voltam a Blahán, életem művét nézegettem és rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem tudom, mi van ezeken a fotókon. Ismeretlen épületek és tehenek, a tehenekről rögtön tudtam, hogy ezek bizony nagymamám képei lesznek. Kezdtem összerakni a történetet. A felismerés után jött a fotó, amin a Nagymamám van és én az akkori barátommal a háttérben homályosan ott vagyunk. Na itt már madarat lehetett velem fogatni, jöttek egymás után a fantasztikus képek. Persze a minőség nagyon megoszlik. Van, ahol a régi kép dominál, valahol az újabb, valami ki is égett, valami meg csak sima tehén. A nagymamám képei között nagy számban akadnak közös kirándulós képek. Van pár, ami egy hajón készült, 6-7 éves lehettem, és alig emlékszem rá. Viszont van egy kép, ahol ugyanazon a hajón ülök, csak 20 évesen. Mamámmal hacsak egy röpke pillanatra is, de újra láttuk egymást az időben.
1
Gyermekkorom óta a Mátra mindig biztos kirándulóhelynek bizonyult. Családdal és barátokkal egyaránt kedvelt úti céllá vált az évek során. Legelső kirándulásom is ide kötődik, Ágasvárhoz; azóta minden évben ellátogatunk a hegység valamely részére. Ez a kép 2024 nyarán, a Nyikom-bérc közelében készült.