About the project

5

Rendszeres hegymászós túráink újabb állomása kis baráti körben 2023 nyarán. Csodálatos időben 2000m szintemelkedés után elértük a régió második legmagasabb csúcsát az Ankogelt (3250m). Gyönyörű panoràma fogadott a tetejèn ahonnan a Grossglocknert is meg lehetett pillantani. Megéri ezt a sok szintet felgyalogolni (van felvonó is) mert közben fantasztikus látványok fogadnak és némi barátkozás is vár a helyi faunàval. Itt szerencsére nem voltak fenyegetőek a bocik mint a Triglavon. Szállásunk a Hannoverhaus pedig egy mindennel feszerelt pompás hegyi ház ahol nem lehet az embernek oka a panaszra. Mi is inkàbb játszottunk és beszélgettünk finom sörök és vacsorák társaságában. Köszi a mindenhatónak és kedves barátaimnak hogy ez is megadatott!

1

A fényképet Szász Marci kollégánk készítette, a Néprajzi Múzeumban. Különleges ez a fénykép, mert nem csatlakozik hozzá semmilyen munkahelyi projekt. Szinte a munkatársi viszony is kiveszik belőle, baráti gesztust ölt. Az egészet (mármint a kép készítését ) a személyesség teszi értékessé, mert Marci random készítette rólunk. A történetmesélés része, hogy egyik első fényképezője is pont ugyanaz a típusú gép volt, mint amivel ezt a fotót készítette Annáról és rólam. Elkapott pillanat egy csütörtök délután, mikor véletlenül találkoztunk vele a folyosón. Mikor arról kérdeztük kik vannak még a tekercsen, a családtagjairól mesélt. Ezután Annának közelebbről is megmutatta a kamerát, a tüköraknás yashicát kicsit hátra kell dönteni exponáláskor. A fénykép amit Marci később előhívott, bár beállított, mégis spontán, nem tudtunk arról, hogy készülni fog a kép, pont olyan fáradtak és gyűröttek vagyunk mint amilyenek szoktunk lenni.

5

2023 nyarán kislányommal Korfu szigetére érkeztünk. Tervünk a sziget teljes bejárása volt ezért az első kempingünktől nem messze egy robogót béreltünk. Sátorral érkeztünk ezért cuccunk nem sok volt, minden belefért egy kisebb hátizsákba és ezért a költözés is könnyen ment. A motor ugyan nem volt túl erős, de szerencsére mindenhová elvitt minket… csak pár helyen kellett leszállni Majànak róla hogy fel tudjon menni a legmeredekebb szakaszokon. A hibátlan nyári idő kedvezett nekünk és végig tudtuk strandolni a szigetet a legszebb partokat felkeresve. Az egyik félig meddig pucérkodós strandon pedig annyira vegytiszta vizet találtunk mintha egy uszoda medencéjében lettünk volna. Itt sokat búvárkodtunk és elélveztük a nem mindennapi lehetőséget. A hosszú kánikula miatt viszont olyan szárazság alakult ki hogy sajnos a sziget dombosabb felèn tűz ütött ki és csak a szerencsének és a széljárásnak köszönhetően nem lett nagyobb baj a dologból, bár így is napokba telt az oltás. Másik szerencse hogy azon a részen már addigra túljöttünk ahol az egész elkezdődött. Harmadik szerencse hogy mire teljesen körbeértünk a motor kezdte megadni magát és szerintem csak néhány kilométeren múlt hogy ne kelljen szerelőt keressünk. Kicsit kehegve, ki ki hagyva az ütemeket, az utolsó erejéből érkeztünk vissza vele a kölcsönzőbe. A további közlekedést már a helyi buszjáratokkal oldottuk meg amik olcsón és megbízhatóan juttatnak célba a szigeten. Összességében nagyon jól éreztük magunkat és egy igazán sokszínű görög szigetet ismerhettünk meg ahol kirándulni és strandolni is nagyszerű dolog.

1

Igazából ez a kép egy videoklip forgatáson készült. Barkóczi Noémi Sétáló című számához forgattunk. A dal arról a dilemmáról szól, hogy elmenj-e külföldre vagy maradj itthon. Ehhez egy szürreális téli nyaralást kreáltunk a Balatonon. A dalban is és így a klipben is bőven jelen van a nosztalgia és ezt a tárgyakban jelenítettük meg. Mindenki otthonról is hozott kellékeket és így került hozzánk ez a labda aminek ez a táska volt a tartója, ezek párban jártak.

5

2023 tavaszán rövidke apa lánya utazásunk célpontja Szicília szigete volt, annak is a keleti oldala. Majával jó utazó párost alkotunk, hasonló igényekkel és hasonló érdeklődéssel. Elsősorban a természeti szépségek vonzanak minket, másodsorban pedig az épített kulturális értékek amiknek általában jól utána is járunk. Szeretjük minél jobban felfedezni a környéket és bebarangolni a környező tájat. Legszívesebben persze egész Szicíliát felfedeztük volna, de időnk most csak Catania és a szomszédos partvidékek bejárását tette lehetővé. Tömegközlekedést és gyalogszert használva a város megismerése után másnap a nem túl messzi Taormina és az Isola Bella szigete felé vettük az irányt. Itt a sok gyaloglást követően a sziget melletti strandon élveztük a tengert és egy kis úszással egészítettük ki az aktív programokat. A helyi kulináris élményeket minden nap az elmaradhatatlan fagylaltozás zárta mert ha olaszország akkor nem maradhat ki a pisztácia fagyi és más jóságok amiket mínuszokba zárnak. Utolsó napunkon egy barátunk helyi ismerőse kalauzolt minket és vele a magasabb partokra is eljutottunk kocsival és megismerhettünk pár autentikus dolgot az itteni életből. Ezeket követően hangulatos tengerparti estével és tengeri sós sörrel búcsúztunk a szigettől. Megfogadtuk hogy igyekszünk majd visszatérni a sziget többi részének felfedezésére.

1

A kép 2019-ben készült Boró barátnőmmel, akivel még az egyetemi felvételin találkoztunk. Miután megtudtuk, hogy mindkettőnket felvettek az MKE-re egyből buszra szálltunk és kimentünk a bécsi vidámparkba a Práterbe. Ekkor még nem tudtuk mennyi közös projekt áll előttünk, de Boró már megnyitotta egy kiállításomat, és sokat jött be hozzám a kávézóba is ahol félállásban dolgoztam. Ekkor még nem tudtuk, hogy az egyetemista éveinket félbevágja a covid, hogy ki fogok költözni két évre Ausztriába, ahogy azt sem, hogy merre tanulunk tovább. Végül mindketten az ELTE-n kötöttünk ki, igaz más-más szakokon. Szeretem ezt a képet mert arról árulkodik, hogy bár mindketten komolyan vettük a szakmát mégsem múzeumokba rohantunk elsőként, hanem a vidámparkba. Emlékszem az érzésre, hogy mennyire hatalmába kerített a félelem mikor felültünk a ringlispíl-re, milyen jó németes szó, hogy hogyan émelyegtem fent és gondoltam arra, ez az egész nem tart tovább két-három pillanatnál, mindjárt lent vagyunk, újra, a földön.