About the project

5

Az ember nem is gondolná, hogy mennyire szociálisak a kecskék. Ragaszkodók, gyengédek, mókások. Az első képen Bogyó van, cumis kecske, ő olyan volt mint az Öreg néne őzikéjében összebújt a pulival meg a cicával, az ajtó előtt. Ott lakott. Minden évben veszek új kecskéket, amikor hozzánk kerülnek vadak és félősek végig kell kergetni őket a kerten, hogy meg lehessen fogni őket. De ahogy időt töltenek velünk, megszoknak kézhez szoknak. Bújósak lesznek. A harmadik képen kiültünk piknikezni, gondoltam megreggelizünk, amíg ők legelnek, de odajöttek és beleettek a tányérunkba. Végül kénytelenek voltunk állva enni. A negyedik pedig egy bakkecske látható. A bakkecskét házőrzőnek is tartják, mert akit meglát annak nekimegy. De őt kézzel nevelték, ezért ilyen bújós lett. A legutolsón a kecskekislány az emberkislánnyal látható.

3

Felajánlották, hogy egy közterületről lekaszált szénát összegyűjthetem az állataimnak. Én pedig paplanhuzatba tömtem bele, talicskára tettem, úgy vittem haza. Tojásgyűjtés: Azért is költöztünk vidékre, mert fontos volt számomra, hogy a gyermekeimnek ilyen élményben legyen része. Sokan azt gondolják, hogy aki falun él az szegény, de a természet, a napsütés, a nyugalom elég ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.

1

A gyerekkori szomszéd barátnőmmel vagyunk a képen. Egész életünkben barátnők voltunk. Amikor találkoztam vele ,,összeborultam és sírtunk az örömtől, hogy ilyen időskorban tudtunk találkozni." Amikor kérdeztem tőle, hogy milyen az idősek otthon, akkor elszomorodott... Kevés az élettére, pedig nagyon iparkodó asszony volt. A TSZ-ben minket biztak meg minden fontosabb feladattal, mert becsülettel dolgoztunk. Gyerekkorunkban sokszor álltunk együtt a sarokban, talán ezért lettünk ilyen jó barátnők. Őszinte és mély barátságunk van. A találkozásunknál nem tudtunk úgy beszélgetni ahogy szoktunk, mert ,,csendes pihenő volt". A cséplőgéphez jártunk egyszer, ahol kiültünk a kiterített gabonára. A ponyvát összecsomagolta a gépész, ott nagyon közel álltunk a halálhoz, mert nem volt levegőnk. Amikor férjhez mentünk ő leköltözött az ,,alvégre", így kevesebbet találkoztunk. A vasárnapi misén mindig találkoztunk. A jó barátság titka: a megbecsült szeretet és mély bizalom.

3

Az első kép egy átlagos reggelen készült, ahol a lányok húzzák-nyúzzák a kakasokat. A második fényképen a lányok bemásztak egy kukába, amiben a takarmánykukoricát tartom, szerintem a kecskét akarták megetetni vele, de nem értek le a kuka aljáig, ezért belemásztak és alulról szórták kifelé. A harmadik fénykép a költözés után készült, a bográcsról a kislányom azt gondolta, hogy ez egy hinta. Ezek olyan örömteli pillanatok, amelyekhez nem kell pénzt költeni, csak észre kell venni őket. M.L.

1

A lányom nagyon szereti a helyi népviseletet. Saját kezével varr és alkot. Fontos számára, hogy a régi kultúrát nemcsak megismerje és hordja, hanem létrehozza is. Sokat beszélgetünk az alkotásairól. Megható nekem, hogy sikerült neki átörökítsem a saját értékeimet. Örülök, hogy az unokáim ezt láthatják, hogy milyen szép a csitári-magyar kultúra.

1

A helyi népviseletetet örököltem a nagymamámtól. Visszaszálltam a régi időkben, újra éreztem az őseim büszkeségét és öröksége. A gyökereim a ,,valahová tartozom" érzés. A magyar identitásom megélését és megmutatását jelenti, amikor népviseletben vagyok. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a közösség együtt lélegzett ebben a viseletben. Láttam a nézőkön, hogy mosolyogtak és öröm volt látni minket. Mi már kevesebb alsószoknyát, mint a régiek. Öltözés közben visszaidézem magamban a múltat, ami nekem az identitásom gyökére.