About the project
The Jelenarchívum (Archive of The Present) is a collection of everyday photos and stories from the 1990s to the present day. Join in!
The mission of the Jelenarchívum is to create a collection of contemporary private photographs with personal stories, starting in 1990. The archive is conceived as a social project and research, an extended continuation of the widely known and popular Fortepan collection.
During the development of the concept of the archive, we focused on the contemporary research methods of the MaDok-programme, and the web interface was developed after studying international examples and good practices. The ongoing project is a community collection campaign covering the entire Hungarian language area, continuously developing and expanding its tools, methods, and thematic campaigns. The significance of the archive is that it also provides a space for the exploration of contemporary photographs and stories, as there has not been much scientific research on private photographs in Hungary since the advent of digital photography.
Even though the archive focuses on the Hungarian scene, comments, recommendations as well as submitted stories and photographs are highly welcome.
You can upload your stories and pictures here. (Our system is in Hungarian.)
Contact: info@jelenarchivum.hu
Stories in Highlight
5
Valamikor 2004 vagy 5 környékén az egyik nyári hétvégén fogtuk magunkat édesanyámmal, nagymamámmal és unokatestvéreimmel, majd elmentünk a Marcali melletti vadasparkba, hogy állatokat lássunk.- Indulás előtt felkaptam a napraforgó sárga szettemet, a hozzáillő sapkával és megindultunk.- Amikor megérkeztünk és kifizettünk a belépőket anyukám első dolga volt, hogy valami állatok számára fogyasztható nasit vegyen hármunknak, amellyel etetni tudjuk a vadaspark lakóit. Az első állat amivel találkoztunk, valami szarvas féleség volt, anyukám csak mini szarvasnak hívta. Rajta kívül találkoztunk még normál méretű szarvasokkal, őzekkel, vaddisznókkal, láttunk rókákat és kis rókákat is, akik zavartalanul játszottak egymással. A nagy séta közepette megálltunk pihenni is, egy gerendákból összeállított vityillóban. Mi gyerekek aktívan vártuk, hogy mikor indulunk tovább, viszont édesanyám és nagymám mindenképp nyugodtan, ülve akartak rá gyújtani. Nagymamám révén Már ily korán elkezdtük a passzív dohányzást, de nehezebb róla olyan képet találni ahol nem dohányzik, mint ahol igen. A vadaspark kijáratához közeledve ki volt alakítva egy simogató, ahol többnyire kecskéket lehetett simogatni és etetni, egy kisebb részben pedig csincsillák hada volt található. Ezt nagyon élveztem és alig lehetett engem elrángatni. Amikor elhagytuk a parkot mindig nagyon szomorú lettem, néha bőgtem is, és csak akkor higgadtam le igazán, amikor hazaérve esti mesét nézhettem végül.
5
A covid időszaka alatt amikor elmentem télen karácsony előtt 15 nappal a Galyatetőre az erdő gyönyörű szép fehér takaróban fogadott. E táj sok kisgyerekkori emlékemet idézte elő például amikor a nagypapámmal szánkóztunk a hóban. A téli erdőben jókat lehetett szánkózni vagy éppen hócsatázni ezzel új szép emlékeket létrehozva.
3
Szlovéniába járunk túrázni a családommal minden évben, és mindig is nagyon szerettem ezeket a túrákat. Különleges a hangulat, a természet, a fák, a család, és a kalandos történetek teszik tökéletessé. Ilyenkor reggeltől estig túrázunk, felfedezzük szlovénia hegyeit. A legszebb emlékeim is ezekről az utazásokról vannak.
1
2024 júniusában az osztályunkkal Erdélybe mentünk osztálykirándulásként. Ez az öt nap alatt sok gyönyörű hegyeket, falukat és városokat láttunk, a második szállásunk például Torockón volt, amit gyakran Erdély legszebb falujaként emlegetnek. A képen a Tordai-hasadék látható, amit én főként lenyűgözőnek találtam.
1
A 7-es év végi osztálykirándulásunkon ellátogattunk Romániába, ahol sok különleges és szép helyet néztünk meg. A kedvencem a Tordai-hasadék volt, mivel túráztunk és emellett nagyon szép volt a hely. Az nagyon sokat segített, hogy volt egy idegenvezetőnk, aki elmesélt minden érdekességet a helyről. Összességében megérte elmenni és ilyen sokat sétálni.
1
Nem rég Németországban jártam a nagybatyámékhoz közeli karácsonyi vásárban. Gyönyörű fények, és hihetetlen jó hangulat volt. Kis árusokkal volt teli, egyedi dolgokkal találkoztam. Egy jo hosszú sétáló utcában helyezkedett el, és oldalt más üzletek is, mint például egy könyvesbolt ahová belehetett ülni inni egy kávét vagy forró csokit. Százalék maradandó emlék marad.