About the project
The Jelenarchívum (Archive of The Present) is a collection of everyday photos and stories from the 1990s to the present day. Join in!
The mission of the Jelenarchívum is to create a collection of contemporary private photographs with personal stories, starting in 1990. The archive is conceived as a social project and research, an extended continuation of the widely known and popular Fortepan collection.
During the development of the concept of the archive, we focused on the contemporary research methods of the MaDok-programme, and the web interface was developed after studying international examples and good practices. The ongoing project is a community collection campaign covering the entire Hungarian language area, continuously developing and expanding its tools, methods, and thematic campaigns. The significance of the archive is that it also provides a space for the exploration of contemporary photographs and stories, as there has not been much scientific research on private photographs in Hungary since the advent of digital photography.
Even though the archive focuses on the Hungarian scene, comments, recommendations as well as submitted stories and photographs are highly welcome.
You can upload your stories and pictures here. (Our system is in Hungarian.)
Contact: info@jelenarchivum.hu
Stories in Highlight
2
Wekerlén nőttünk fel. Mi unokatestvérek mindig együtt játszottunk, a szüleink szinte szomszédok voltak. Az unokatesóimnál volt ez a kerti-hintaágy, ezt nagyon szerettük. Néha akkor is hintáztunk rajta, mikor nem volt rajta párnahuzat. Érdekes hogy ebből az időből még nincs sok emlékünk, mégis ez a hintázás nagyon megmaradt. A fotó kimerevítette az emléket.
4
A Gasztroangyal ( ismeretterjesztő gasztro-sorozat) is járt Kisharsányban. Borbás Marcsi és csapata a magyar gasztrokultúrát mutatják be a helyi hagyományok a kulturális értékek mentén. 2013-ban a Villányi borvidéken vették fel a műsort. Az elején a szőlős és a forraltboros részek lettek Kisharsányban forgatva. Tárogatón Borsós István zenélt, a pincénknél pedig a Szélkiáltó együttes.
1
1992-es kép. Ezen a képen három éves vagyok. Nagyapám itt készítette a hintaállványomat, amibe én is besegítettem. Mindent saját kezűleg, kézi szerszámokkal készített. A háttérben látszódik a garázs, ami szintén a saját keze munkája, egyedül építette. Ahogy a kerítést is. A közös munkák maradtak meg leginkább, mint közös emlékek vele, ezekben én is részt vettem. Örök emlékek maradnak, annak ellenére, hogy nem tudtam sokat segíteni még ennyire kisgyerekként. Amiket tőle tanultam, a mai napig tudom alkalmazni. Tőle olyan szavakat is tanultam, amiket ma már nem is használunk. Például cepedlizni (futkos, rohangál), telázsli (spájzban található polcrendszer), sublót (nagy fiókos szekrény), spájz (kamra), szakajtó (fonott tárolókosár), vesszővéka (fűzfából font füles kosár), cekker (fonott, téglalap alakú fonott ládika, utazásra használták), védő (zsír tárolására alkalmas fém edény, lyukacsos tetővel) stb. Idősek közt olyan dolgokat tanul meg az ember, amik ma már akár idegennek hathatnak.
1
Hárman mentünk kirándulni Pécsre, hogy kipróbáljuk a kisvasutat. Az unokákat kísértük, de azért mi is nagyon jól éreztük magunkat.
3
Ezen a képen a téeszes munka alatt, ebédidőben álltunk neki söprűt kötni. Télen aztán ezzel sepertük a havat, ami nagyon jó volt, mert nem kellett venni, már tudtuk használni. Nem tudtunk sokat lazítani, meg a brigádvezető azért odafigyelt, hogy ne pihenjünk túl sokat. Olyan is volt, hogy az ebédszünetekben ünnepeltünk meg névnapot. Ilyenkor azért elhúzódott a szünet, nem dolgoztunk annyit.
1
Ez a kép a fóliasátraknál készült, Jólántapusztában, a fóliát a dinnyepalánták fölé húztuk ki, a melegágyak fölé. A kemence kívülről fűtötte a fóliát, egy csőrendszer vitte be a meleget a fóliába. A föld a téeszhez tartozott, ahol szintén sokat dolgoztak, kit hova parancsoltak éppen. A fő munka Inkén a krumpliföldeken volt, de nem csak azzal volt munka.