Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

2024

Sziklamászás az Orbász völgyében

Banja Luka, Bosznia-Hercegovina

2024 őszén csatlakoztam a Zerge mászóegyesület boszniai túrájához.
Banja Luka mellett az Orbász patak völgyében csodás sziklák meredeznek a kicsiktől (20-40m) egészen a több kötélhosszas mászásokra alkalmat adó nagyokig. Szállásunk a völgyben lévő Vrbas vadvízi bázis és kemping volt. Mivel a nyári szezon már lement ezért gyakorlatilag csak mi bitoroltuk az egész kempinget. Az első két nap a kisebb sziklákra mentünk és igyekeztünk minél több útvonalat teljesíteni a függőleges és enyhén áthajló falakon. Csodálatosan sima és lukacsos mészkőfalakat is találtunk egy magasabban fekvő szektorban amin igazi kuriózum volt mászni. A kempinget vezető csapattal annyira összebarátkoztunk hogy esténként nem lehetett megmenekülni a vendégszeretetük elöl. Úgy hozták az italokat hogy nem is kértük és mindig valami finomsággal is megleptek.
Amiket pedig az ő unszolásukra kellett elfogyasztanunk azért pedig nem számoltak fel semmit. Vendéglátásból kitűnő. Amúgy az ételek is nagyon rendben voltak.
Harmadnap hogy ne maradjanak ki a nagy falak se alkalmi mászó-párommal egy 5 kötélhosszas útvonalat vittünk végig a völgyben egészen közel lévő falon. Az időjárás a kegyeibe fogadott minket mert ezen a napon is verőfényes napsütésben volt részünk, így minden mászó napunk tökéletesre sikeredett.
Mivel nagyon korán indultunk és minden komplikációtól mentesen értünk fel és le is utána még maradt időnk hogy a közeli patakparti termálforrást is meglátogassuk és egy zseniális esti fürdőélménnyel gazdagodjunk. Itt több kis medence van úgy hogy némelyik teljesen épített, némelyik meg csak részben épített, inkább csak duzzasztómű szerű.
Mi a legfelsőbe feküdtünk bele mert az volt a legmelegebb, körülbelül 36 fokos és egy jó 40 percet eltöltöttünk benne jókat sztorizgatva.
Ezek után a búcsú fájdalmasan erősre sikeredett, mert vendéglátóink meglehetősen lendületben voltak már mire megérkeztünk. Az éjszaka vad zenélésbe és italozásba torkollott. Még szorgosabban hozták mint eddig.
Azt mondták hogy szezonban itt nem szól zene mert olyan sokan vannak hogy csak vita lenne ki mit hallgasson uhogy ezt most viszont bepótolták és megmutatták a helyi zenei felhozatalt is. Valamikor hajnalban tudtunk csak elmenekülni és másnap… hát volt másnap. Rég volt ekkora balta a fejemben és kicsit a társaságunk többi tagja is picit talán megorrolt ránk mert mi ketten a mászópárommal maradtunk csak a vadorzó helyi erőkkel és egy kicsit tán hangos is lehetett ez. A többiek bölcsen vmikor 11 körül elmentek lefeküdni de ugye aludni nem biztos hogy olyan korán sikerült nekik.
Valamikor délben indultunk hazafelé és egy könnyed rehabilitációs túraként még egy látványos vízimalmos, kis vízesésekkel tarkított helyen megálltunk útközben.
A kisiklásunkat leszámítva fantasztikusan jó hosszúhétvége volt ez a számomra még ismeretlen országba és egy kedves kis társaságot ismertem meg. Sőt a helyi csapatot is a szívembe zártam.
Vissza kéne térni mert egy rafting meghívást bezsebeltünk a görbe éjszakák alatt.

Dátum

2024

Helyszín

Banja Luka, Bosznia-Hercegovina

Kulcsszavak
Azonosító szám

JKK.2026.408

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

2024. okt. 22. - állami megemlékezés, Műegyetem  - 2026-10-22 13:16 - Bodor András Péter 1
2024
2024. okt. 22. - állami megemlékezés, Műegyetem
Budapest, Magyarország

2024 október 22-én a Műegyetemi Szimfonikus Zenekar tagjaként felléptem a Műegyetem aulájában rendezett állami megemlékezésen, melyen Gulyás Gergely, akkori miniszterelnökséget vezető miniszter is beszédet mondott. A HírTv közvetítéséből származó képen ő, valamint - a jobb alsó sarokban - jómagam szereplünk. Ahogy látszik, kissé elbóbiskoltam, ugyanis Gulyás miniszter úr a kb. 30 perces beszédében Brüsszeltől kezdve a háborún át az 56-os forradalmat leverő ukránokig (???) mindenről beszélt, csak október 23. valódi örökségéről nem, így nem igazán sikerült megragadnia a figyelmemet. Számomra 2026, a forradalom 70. évfordulója többek közt azt a reménysugarat jelenti, hogy az 56-os események okozta nemzeti traumát is sikerülhet egyszer feldolgoznunk. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy ne politikai kommunikációs eszközként tekintsünk erre a napra, ugyanis október 23-át eddig csak két nagyon szélsőséges oldalról ismertük, itt az ideje, hogy objektíven, felismerve a forradalom gyönyörét és hibáit egyaránt beszéljünk ezen a napon 56-ról. Azt gondolom, sosem voltunk ilyen közel ehhez az állapothoz, mint ma, a forradalom 70. évfordulóján. Jobb később, mint soha.

Családi kirándulás - 2026-10-05 11:04 - Csontos Judit 5
2024
Családi kirándulás
Nógrád megye, Magyarország

2024-ben a családommal úgy döntöttünk, hogy október 23-ikán elmegyünk együtt kirándulni, ami sajnos nagyon ritka, hogy Anyukám, Apukám meg én eltudunk menni kirándulni. Én Salgótarjánban lakom, ezért megyén belül mentünk az úticél Mátrakeresztes volt, de mivel autónk nincs, ezért tömegközlekedéssel mentünk, Salgótarjánból először Pásztóra, majd Pásztóról Mátrakeresztesre buszoztunk. Mátrakeresztes környéki erdőben kirándultunk, ami nagy élmény volt, mert hiába lakok a környéken, még erre felé nem jártam. Nem csak ezért volt nagy élmény, hanem mert a családdal tölthettünk együtt egy kis időt.

2024 Október 23 - 2026-10-05 10:59 - Bolgár Sarolta 1
2024
2024 Október 23
Bécs, Ausztria

Amikor elkezdtem megírni ezt a feladatot, hogy mit csináltam tavaly október 23-án, és hogyan kapcsolódott a napja az 1956-os eseményekhez, az első gondolatom egy őszinte sóhaj volt. Kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert az én fejemben az a nap nem a Kossuth téri beszédekről vagy a lyukas zászlókról szólt. Húszonévesen az ember hajlamos a munka szüneti napokat simán csak lehetőségként megélni arra, hogy kicsit elszökjön a zh-k, a beadandók meg a mindennapi pörgés elől. Nálam sem volt ez másképp, tavaly október 23-án reggel felültem a vonatra, és elindultam Bécsbe a legjobb barátnőmhöz, Dórihoz, aki fél éve kint él és tanul. Még hideg volt, amikor a Déli pályaudvaron a dobozos kávémat ittam és vártam az indulást. Ahogy a vonat elindult az állomásról néztem a várost és eszembe jutott, hogy otthon ma minden zárva lesz. Én nagyon vártam már, hogy megérkezzek mivel ritkán látom Dórit, és a tervem az volt, hogy a lehető legtöbbet hozzuk ki ebből a napból. Őszintén aznap nem igen jutott eszembe a nemzeti ünnepünk gondolata, de visszagondolva kicsit vicces, hogy milyen máshogy töltöttem a tavalyi október 23-at, mint néhány tíz éve a magyar emberek. Én ott ültem a fűtött vonaton, a telefonomon Spotify-t hallgattam és annyi volt a legnagyobb bajom, hogy kihűlt a kávém. Furcsa kettősség volt. Dóri a Hauptbahnhof-ban várt rám. A találkozás pontosan olyan volt, mint mindig. Dóri azonnal közölte az aznapi tervet, a napot Schönbrunnban töltjük. Én korábban csak gyerekkoromban jártam ott, a kastélyból szinte semmire nem emlékeztem, ezért nagyon örültem neki. Metróra szálltunk, és alig fél óra múlva már a hatalmas, sárga kastélyépület előtt álltunk. A kastélypark október végén nagyon szép volt. A fák levelei a sárga és a vörös árnyalatában pompáztak. Hatalmas tömeg sétálgatott, turisták a világ minden tájáról, családok kutyákkal, futók. Mi is elindultunk felfelé a kastély mögötti dombra, a Gloriette felé, mert Dóri azt mondta, hogy onnan a legszebb a kilátás. Dóri mesélt az egyetemről, hogy néha még mindig nehezen találja a szavakat németül, de azért imádja a kinti szabadságot. Felérve a Gloriette-hez leültünk az egyik kőpárkányra. Beláttuk az egész kastély kertjét a háttérben pedig ott magasodott Bécs városa. Most, hogy írok az élményemről eszembe jutott a nagymamám, aki gyakran mesélt arról 1956 október 23-ról. Ő alig volt fiatalabb akkor mint én most. Mesélte hogyan hallgatták a rádiót, mekkora volt a félelem, a bizonytalanság, és hogy a családjukból hány ismerős indult el azon a novemberi héten pontosan ebbe az irányba, nyugat felé. Igazábol ha jobban belegondolok a legkevésbé sem tiszteletlenség az ünneppel szemben, hogy külföldön töltöttem, sőt, kapcsolódik is hozzá. Én nem álltam díszőrséget, nem mondtam beszédet, és nem helyeztem el koszorút egyetlen emlékműnél sem. Mégis, a létezésemmel és a szabadságommal éltem meg azt, amiért 1956-ban azok a fiatal egyetemisták az utcára mentek. Délután még bementünk a belvárosba, sétáltunk a Mariahilfer Straßén, ettünk egy mekis kaját és megnéztük a kirakatokat.

Október 23. - 2026-10-05 10:55 - Sándor Dominika 1
2024
Október 23.
Jászberény, Magyarország

Az tavalyi október 23-át Jászberényben töltöttem a családommal. Mivel ez a nap munkaszüneti nap, számomra leginkább a pihenésről, a családdal töltött időről és az őszre való ráhangolódásról szólt. A nap folyamán az unokatestvéremmel tököt faragtunk, ami egy igazán jó hangulatú és vidám program volt. Délután kimentünk a Conselve parkba, ahol megnéztük a tökkiállítást is. Érdekes volt látni, hogy a helyi óvodások és iskolások milyen kreatív tököket készítettek. A sok színes és ötletes alkotás igazán őszi hangulatot varázsolt a parkba. Hazafelé menet megtekintettük a városháza falán elhelyezett emléktáblát, amelyet az ’56-os forradalom és szabadságharc hőseinek emlékére állítottak. Ezen a napon a koszorúzásra is sor került, így méltó módon emlékeztek meg a hősökről. Összességében számomra ez a nap a családról, a közös élményekről és a hétköznapokból való kiszakadásról szólt.