Van egy összeszokott kis baráti társaságom akikkel szabadidőnk egy részét egyik kedvenc közös hobbink a sziklamászás gyakorlásával töltjük.
Mindenki családos ezért nehéz úgy időt találni, hogy mindenkinek megfelelő legyen egy hosszabb túra, így általában csak rövidebb időket tudunk megszökni és csak a szomszédos országokba jutunk el autóval vagy egyik barátunk lakóautójával. 2018 -ban azonban sikerült nagyot álmodnunk és a csillagok állása is valahogy lehetővé tette, hogy hosszabban és messzebbre tervezhessük szokásos tavaszi túránkat.
Légi úton jutottunk Liszabonba ahol béreltünk egy lakóautót és azzal vágtunk neki a környező sziklák felkeresésének. Elsőre a csodálatos Sintra kisváros környezetét céloztuk meg ahol a gránitsziklák mellett a kastélyok és paloták száma is nagy koncentrációt mutat. A táj lenyűgöző és vadregényes a kisebb fehér kőgombócokkal és kissé rózsaszínes barnás nagy sziklákkal. Ezen a helyen még kirándulni is élvezet.
Második állomásunk Európa legnyugatibb pontja a Cabo da Roca. Itt a virágtengeren kívül a tűhegyes sziklák és veszedelmesen szép naplementék nyűgöztek le bennünket. Fura módon sehol egy hippit nem láttunk pedig ez a hely úgy nézett ki mint ahol állandó jelenlétnek kellene lennie.
Mindenesetre nagyon élveztük társas magányunkat és az óceánban fürödve, a sziklákon mászkálva paradicsomi napokat éltünk meg együtt.
Európa legnyugatibb pontja
Dátum
2018
Feltöltő
Helyszín
Cabo de Roca, Portugália
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.117
Licensz
További történetek
3
A síelős kép a mi telkünkön készült. Még a dombot is mi csináltuk a telkünkön. El kellett bontani a régi házat, a tanyát. Hozattunk földet és meglett a domb. Erről lehetett síelni. Sőt még vízicsúszdát is csináltunk nyáron erre a dombra. Nagyon imádták a gyerekek. Ekkor még sok hó esett, ma már kevesebb. Ez a domb lehetett a legmagasabb pontja Debrecennek. Mi mindig mindent kitaláltunk. Azóta is azt kérdezzük magunktól, hogy mindezt hogy tudtuk megcsinálni. Mindemellett dolgoztunk. Debrecenbe mi biciklivel jártunk. A férjem mentőzött, előtte meg kukázott, kukásautókat vezetett. Eredeti szakmája cserépkályhás. A munka hétfőtől vasárnapig tartott, még a rendszerváltás után is. Mi Németországban is dolgoztunk, a férjem 1970-ben ment ki, a család 1980-ban követte. Mikor hazajöttünk Németországból akkor kerültünk el Paksra, az atomerőmű építkezésnél a férjem hegesztő volt, a férjem meg bérelszámoló. Akik az utolsó képen láthatóan azok a barátaink Paksról, a kemencéjüket is a férjem építette.
3
Ha a család egyes tagjai távolabbi településekre házasodtak, gyakran előfordult, hogy rokonaik felkeresték őket új lakóhelyükön. Ezek a látogatások nemcsak a családi kapcsolatok fenntartását szolgálták, hanem lehetőséget teremtettek arra is, hogy a családtagok megismerjék egymás új környezetét és életkörülményeit. A képen Vajna Irén látható, aki Kolozsvárra utazott, hogy meglátogassa egyik rokonát, Blidaru Aurica-t. Ez a fénykép jól szemlélteti, hogy a távolság ellenére is fontosnak tartották a családi kötelékek ápolását.
1
2018.január 13.án megszületett harmadik kisfiúnk.Vele lett teljes a mi kis családunk. Hat éves volt Bálint a legnagyobb, Kristóf három éves. Még annyira picik voltak ők is nem tudták mi vár rájuk, nézték hová tűnt a nagy pocak. Szép emlék. A legnagyobb most megy nyolcadik osztályba, ballagás, olyan jó gyerek, jó tanuló. Soha nem volt egy rossz jegye sem.
1
Nagyon szerencsés vagyok: ugyanazok a barátaim, akikkel 20 évvel ezelőtt együtt írtuk a matekleckét, akikkel együtt buliztunk a szalagavató után és izgultunk az érettségin. Együtt örültünk a szerelmeknek, táncoltunk néhányunk esküvőjén. És velem izgultak, mikor kiderült, hogy anyuka leszek. Aggódtam is - mi lesz a barátokkal, el fogok magányosodni? Dehogy! A kicsi a rugalmas kendőben ugyanúgy jön velem kiállításmegnyitóra, teraszos hétvégi ebédre, múzeumba és jönnek a barátaim is. Így lett a kislányomnak 7 nagynénje és 8 nagybátyja. A képért köszönet Máté cimborámnak és a szülei fiókjából előkerült retro Kodak gépének.