Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

Születésem óta voltak kecskéink.
Nekem már kiskoromban is természetes volt, hogy állatok vesznek körül.
Pár éves koromban, anya már az ölembe nyomta a kecskegidákat.
Így nőtem fel, közösen futkároztunk, őket babusgattam a játékbabák helyett.
A családommal úgy tekintünk rájuk, mintha a társaink lennének és a velük való közösség határtalan örömet okoz. Természetesen nem vágjuk le az állatokat, nem eszünk húst, úgy gondoljuk, hogy lehet hús nélkül is egészségesen élni.
Amikor egy állat az ősbizalmával megajándékoz minket, a kezünkbe helyezi az életét és bízik bennünk, hogy biztonságban van velünk, ezzel nem akarunk visszaélni.

Tulajdonképpen Jeddyvel már megéltem a játékot, kalandot és a kirándulást is.
Egy napos korában került hozzám, cumin neveltük.
Amikor pár nap után folyton követett úgy döntött, hogy bejön velem a konyhába és csatlakozik a családi-tesós hangszórós ételkészítős partynkhoz, akkor szerettem igazán belé. Hatalmas partyarc volt, már akkor sem félt. Látszott, hogy vezéregyéniség lesz. Észre vettem, hogy mennyire intelligens és elkezdtem vele foglalkozni, nevelni, hogy kihozzam belőle a legtöbbet, mert nagyon okos kecske.
Ennek tudatában tanítottam neki trükköket, így megtanult vezényszóra és jelre pacsit adni, pitizni, forogni, nyolcast írni a lépéseivel, hátrafelé menni, lábat nyújtva lépegetni, két lábra ágaskodni, dobogón forogni, körülöttem forogni, puszit adni.
Anyuval amióta az eszemet tudom visszük a kecskéket, kutyákkal együtt sétálni és legeltetni, bár sokszor a fű helyett inkább a lombokba harapnak bele.
Egyszer az út szélén megállt egy öt fős társaság, akik közül az egyik fiú különösen szimpatikus volt neki és szószerint lepacsizott vele.
Amikor a Dunapartra épp túristák jönnek és mi arra visszük Jeddyt, sokszor kérnek meg minket, hogy hagy csináljanak közös képet vele.
Szülinapján mindig feldíszítem őt, különleges csemegékkel készülök neki.

Hálás vagyok, hogy a sors lehetőséget adott rá, hogy egymást választhattuk.

Dátum

2022

Feltöltő

Szabó Rózsa

Helyszín

Gönyű, Magyarország

Kulcsszavak
Azonosító szám

JKK.2025.102

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

Síelés Debrecenben - 2026-08-06 19:05 - Skita Józsefné 3
1996
Síelés Debrecenben
Debrecen, Magyarország

A síelős kép a mi telkünkön készült. Még a dombot is mi csináltuk a telkünkön. El kellett bontani a régi házat, a tanyát. Hozattunk földet és meglett a domb. Erről lehetett síelni. Sőt még vízicsúszdát is csináltunk nyáron erre a dombra. Nagyon imádták a gyerekek. Ekkor még sok hó esett, ma már kevesebb. Ez a domb lehetett a legmagasabb pontja Debrecennek. Mi mindig mindent kitaláltunk. Azóta is azt kérdezzük magunktól, hogy mindezt hogy tudtuk megcsinálni. Mindemellett dolgoztunk. Debrecenbe mi biciklivel jártunk. A férjem mentőzött, előtte meg kukázott, kukásautókat vezetett. Eredeti szakmája cserépkályhás. A munka hétfőtől vasárnapig tartott, még a rendszerváltás után is. Mi Németországban is dolgoztunk, a férjem 1970-ben ment ki, a család 1980-ban követte. Mikor hazajöttünk Németországból akkor kerültünk el Paksra, az atomerőmű építkezésnél a férjem hegesztő volt, a férjem meg bérelszámoló. Akik az utolsó képen láthatóan azok a barátaink Paksról, a kemencéjüket is a férjem építette.

A tó fenekén - 2026-08-06 12:34 - Mácsai Boglárka 2
2022
A tó fenekén
Zicksee, Ausztria

Az ausztriai Zicksee, magyar nevén Szentandrási-tó 2022 júliusában teljesen kiszáradt. Családommal egy hónappal később jártunk a tónál – pontosabban a tóban, a tó medrében. A látvány azóta is kísért. Az elmúlt években a víz részben visszatért a mederbe, ám mivel a Zicksee eleve sekély sztyeppei tó, a jelenlegi éghajlati viszonyok között már nem képes teljesen feltöltődni. Emiatt fürdőzésre ma már egyáltalán nem alkalmas. Ugyanakkor a térség természetvédelmi és madárvédelmi szempontból továbbra is kiemelkedő jelentőségű (még): ősszel és kora nyáron számos olyan vonuló madárfaj pihen meg itt, amelyek Ausztriában máshol nem figyelhetők meg.