Kis magyar nagy Amerikában

2

Az ausztriai Zicksee, magyar nevén Szentandrási-tó 2022 júliusában teljesen kiszáradt. Családommal egy hónappal később jártunk a tónál – pontosabban a tóban, a tó medrében. A látvány azóta is kísért. Az elmúlt években a víz részben visszatért a mederbe, ám mivel a Zicksee eleve sekély sztyeppei tó, a jelenlegi éghajlati viszonyok között már nem képes teljesen feltöltődni. Emiatt fürdőzésre ma már egyáltalán nem alkalmas. Ugyanakkor a térség természetvédelmi és madárvédelmi szempontból továbbra is kiemelkedő jelentőségű (még): ősszel és kora nyáron számos olyan vonuló madárfaj pihen meg itt, amelyek Ausztriában máshol nem figyelhetők meg.

1

2022 karácsony este 11 óra után kaptam a szomszédomtól egy sms-t, hogy nincs-e kedvem velük tartani egy éjféli misére. Egy görög katolikus templomba indultunk, bár egyikünk sem tartozik ehhez a felekezethez. Kerékpárral mentünk; az idő szerencsére enyhe volt, az utcák pedig üresek, így bátran tekertünk az út közepén. A szertartásra kissé késve érkeztünk, de még tartott: a templomi tér, a fények, és az orgonával kísért énekek miatt nosztalgikus hangulom lett. A mise után nem azonnal indultunk haza, J. javaslatára megnéztük a templom kertkapuját, és mivel nyitva volt, bementünk az udvarba. Az templom mögé kerülve a sekrestye ajtón bekopogtunk és egy idősebb úr – akiről kiderült, hogy a sekrestyés – örömmel fogadott bennünket. J. jól ismerte. A helyiség – a sekrestye előszobája –  elég kaotikus volt, de egyben valahogy otthonos is: különféle templomi használati tárgyak, eszközök voltak itt-ott. Itt tűnt fel egy szokatlan tárgy: egy nejlonszatyor, amelyet többszörösen körbetekercseltek ezüstszínű duct tape-pel. A rétegek egymásra épültek, jelezve, hogy a táska eredeti anyaga idővel meggyengülhetett vagy elszakadhatott. A javítás azonban nem egyszeri beavatkozásnak tűnt, hanem ismétlődő megerősítések sorozata. Az eredmény egy sűrűn burkolt, szinte futurisztikus, ezüst tárgy lett. Ez a tárgy értelmezhető az upcycling egy sajátos példájaként: a használat fenntartása érdekében folyamatosan hozzáadott anyag végül meghaladt az eredeti tárgy javítási igényét. A funkcionalitás megőrzése és a javításra szánt anyaghasználat aránya között így meglepő ellentmondás jött létre. Ugyanakkor éppen ez az ellentmondás adja a tárgy különös esztétikáját: hétköznapi eszközből egyfajta akaratlan, mégis figyelemfelkeltő objektummá – szerintem műtárggyá – vált. 

5

A covid első nyarán, amikor az idő már igazán kellemes volt, Dodóval elmentünk a nyaralójukba, a Kurca partjához. Végre kiszabadultunk a város korlátaiból és sokkal szabadabbnak éreztük magunkat, mint bármikor. Biciklivel mentünk a Szentesről végig a gáton, és ketten voltunk pár napot a kis faházban, a víz partján. Reggelente a mólón reggeliztünk, miközben a mellettünk lévő mólón a szomszéd bácsi horgászott. Délután főztünk, olvastunk, úsztunk, ladikoztunk, vagy éppen a kiskacsákat figyeltük, ahogy sorban úsznak az anyjuk után, és aggodalommal néztük, hogy mindannyian felbukkannak-e a felszínre egy-egy merülés után. A víz jelenléte nagyon megnyugtató volt. Végre kiszabadultunk a természetbe, a nyugalomba és a csendbe, és ott olyan távolinak tűntek a világ gondjai.