Vonatozás

1

2022 karácsony este 11 óra után kaptam a szomszédomtól egy sms-t, hogy nincs-e kedvem velük tartani egy éjféli misére. Egy görög katolikus templomba indultunk, bár egyikünk sem tartozik ehhez a felekezethez. Kerékpárral mentünk; az idő szerencsére enyhe volt, az utcák pedig üresek, így bátran tekertünk az út közepén. A szertartásra kissé késve érkeztünk, de még tartott: a templomi tér, a fények, és az orgonával kísért énekek miatt nosztalgikus hangulom lett. A mise után nem azonnal indultunk haza, J. javaslatára megnéztük a templom kertkapuját, és mivel nyitva volt, bementünk az udvarba. Az templom mögé kerülve a sekrestye ajtón bekopogtunk és egy idősebb úr – akiről kiderült, hogy a sekrestyés – örömmel fogadott bennünket. J. jól ismerte. A helyiség – a sekrestye előszobája –  elég kaotikus volt, de egyben valahogy otthonos is: különféle templomi használati tárgyak, eszközök voltak itt-ott. Itt tűnt fel egy szokatlan tárgy: egy nejlonszatyor, amelyet többszörösen körbetekercseltek ezüstszínű duct tape-pel. A rétegek egymásra épültek, jelezve, hogy a táska eredeti anyaga idővel meggyengülhetett vagy elszakadhatott. A javítás azonban nem egyszeri beavatkozásnak tűnt, hanem ismétlődő megerősítések sorozata. Az eredmény egy sűrűn burkolt, szinte futurisztikus, ezüst tárgy lett. Ez a tárgy értelmezhető az upcycling egy sajátos példájaként: a használat fenntartása érdekében folyamatosan hozzáadott anyag végül meghaladt az eredeti tárgy javítási igényét. A funkcionalitás megőrzése és a javításra szánt anyaghasználat aránya között így meglepő ellentmondás jött létre. Ugyanakkor éppen ez az ellentmondás adja a tárgy különös esztétikáját: hétköznapi eszközből egyfajta akaratlan, mégis figyelemfelkeltő objektummá – szerintem műtárggyá – vált. 

4

A Bereg-kút meghatározó öröksége a Kókai múltnak és közösségnek. A török-kor óta vannak róla feljegyzések, eredetileg Ferenceseké volt. Ha tisztitásra volt szükség, akkor az önkéntes tűzoltók oldották meg, de sajnos idén a klímaváltozás miatt kiszáradt. Régen Kókát is ez látta el vízzel. Katasztrofális állapotok uralkodnak most ott.

1

A képen egy szarvas faliméh (Osmia cornuta) látható, jó kompozícióban, jó pozícióban, élesen, összességében egy jó fajfotó látható (bár a virág nagyon kiégett...). Olyannyira jó, hogy 2023-ban az év beporzói szavazáson a faliméhek ezzel a fotóval indultak, sőt meg is nyerték. Még megtalálható az interneten a weboldala (https://mkne.hu/az-ev-beporzoi-2023-ban-a-falimehek/). Bár megfelelő hivatkozással - ami azért ott van - ingyenesen felhasználhatóak a képek, nem értesített, vagy kérdezett meg engem senki erről, csak amikor szavaztam, akkor vettem észre, hogy ez az én fotóm az izeltlabuak.hu weboldalról. Ezzel nincs is probléma, a fotó elkészültének körülményeire ez már nem teljesen igaz. A képen látható faliméhet eredetileg Somogysárdon, egy családi ház bejárat előtti, üvegezett előterében találtam, amint nem tudta megtalálni a kiutat. Már jó ideje próbálkozhatott, és energiatartalékának a vége felé járhatott, amikor óvatosan kiengedtem. Letettem egy szépen kinyílt százszorszépre, és lefotóztam, ekkor készült a kiválasztott kép is. Az eset különlegessége az, hogy, bár a legtöbb vadméh beporzó tevékenysége rendkívül jelentős, a faliméhek nagy része pont, hogy csak viszonylag ritkán látogat virágokat, és jellemzően azok sem a százszorszépek. Tehát a képen látható egyed nem önszántából repült arra a jól mutató virágra, és nem is végez beporzást, sem nektárgyűjtést (bár a rajta való mozgás lehet, hogy megtette mégis a hatását), csak próbál elég erőt gyűjteni, hogy elrepüljön. Mégis ezt választották ki, hogy reprezentálja a faliméheket, amik aztán meg is nyerték az évben a szavazást.