A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!
Legutóbbi történetek
1
Fiatal anyaként, a babahordozással megismerkedve több ezzel foglalkozó facebook-csoportba is beléptem. Ezek egyikében egy időben gyönyörű kézzel szövött kendők jártak körbe, ki lehetett őket próbálni az érdeklődőknek. Ez a csodaszép darab épp nyáron járt nálunk, el is vittem a balatoni nyaralásunkra, Siófokra. Több sétát is tettünk vele a Balaton-parton elsőszülöttemmel, lenyőgöztek a színei és a karikás kendő egyszerű használata.
3
Első kisfiam születésekor, 28 évesen, még a helyemet keresve ebben a történetben elég sok baba-mama fórumot elolvastam. Próbáltam okítani magam a témában és mindent jól akartam csinálni. Így találtam rá a babahordozásra. Azzal kellett szembesülnöm, hogy az igazán eltökélt, úgynevezett ,,ősanyák" kizárólag kendőben hordoznak, így természetesen mi is kipróbáltuk a kisfiammal. Ennek a próbálkozásnak az eredménye ez a fotó - aztán sajnos töredelmesen bevallom, hogy hamar feladtam a hordozás e számomra kétségkívül bonyolult módját, és egy kicsivel egyszerűbb, formázottabb hordozókban hordoztam őt a továbbiakban. Ettől függetlenül szép emlék a próbálkozás és ezt a kendőt a mai napig féltve őrzöm.
5
2021-ben született meg a kislányom, és az első pillanattól tudtam, hogy hordozni szeretném őt, ahogy az anyukája is tette. Fontosnak tartottam és tartom, hogy az apák is ugyanúgy kivegyék a részüket a babák, gyerekek körüli teendőkben; így, ha volt rá lehetőség, én vettem fel a hordozót és indultunk sétálni, kirándulni; de akár az otthoni hétköznapokban is jól jött ez az eszköz, hiszen a baba megkapta a közelséget és a biztonság érzését, miközben én két szabad kézzel a feladataimat is tudtam végezni. A kisfiúnk születése után is megmaradt a hordozás, sokszor szinte életmentő volt, nélküle biztosan nehezebb lett volna a kisbabás időszak. A gyerekek is nagyon szerették a hordozást, a mai napig előfordul, hogy kérik, vegyük fel őket, ami mindannyiunk számára egy szép visszajelzés a hordozás fontosságáról.
3
Fiatal budapesti lányként megütköztem azon a kifejezés módon, amikor vidéken élő rokonaim úgy vették számba gyermekeiket, hogy két vagy három családom van. Még akkoriban nem igen érdekelt a családalapítás, a gyereknevelés, nem ebben a perspektívában gondolkoztam. Később viszont fontossá vált, hogy gyerekem, gyerekünk legyen a párommal. De a gyermek az gyermek, és még mindig nem értettem, hogy miért kellene a gyermekemet családnak nevezni, amikor én vagyok a család központjában az anya, a család mi vagyunk, amelynek része a gyermek. Nem értettem, hogy milyen érzelmi pluszt tartalmaz az egy családom van kifejezés. Most a nagyszülői perspektívából értettem meg. És nagyon boldog vagyok, hogy van egy fiatal családom, ahol a picikéket ölelhetem.
5
Az egyetem alatt három nyarat is Angliában töltöttem a barátaimmal nyári munkán, ahol egy Cambridge melletti mezőgazdasági szövetkezetnél dolgoztunk. A laborban minőségi teszteket végeztünk a beérkező gabonákon. A szállásunk a földek mellett, egy kisebb lakóautóparkban volt. Az egész olyan volt, mint egy nyári tábor. Sokszor főztünk együtt vagy egymásnak, és rengeteg időt töltöttünk együtt a munkában és munka után is. Nem is nagyon volt más választásunk, hiszen szinte össze voltunk zárva két hónapig. Angolok, lengyelek, csehek és magyarok is dolgoztak ott a nyári időszakban. Többnyire mindenki a a 20-as évei elején volt vagy akkor fejezte be a gimit. Gyönyörű helyen voltunk, az angol vidéken. Néha volt alkalmunk és erőnk elmenni sétálni a mesebeli kis erdőkbe, vagy a földekbe és a közelben egy kis házikó is állt. Bár a vadászok miatt nem igazán volt ajánlott arra bóklászni. A legtöbb képem elveszett erről az időszakról, mert pár éve ellopták a telefonomat a tengerparton, de ezek a fotók megmaradtak, mert az akkoriban nagyon népszerű Huji Cam alkalmazás megőrizte őket. Ez adja a képek 90-es évek analóg hangulatát.
2
Az iskolás éveim alatt az október 23. mindig kiemelt figyelmet kapott, főleg az intézményi keretek között nagyon nagy szerepe volt a megemlékezésnek. Általános iskolában alapos készülődés előzte meg az ünnepet. Minden évben az iskola 8. évfolyamos tanulói előadással készültek, melyet az intézmény apraja-nagyja megnézett az ünnep előtti utolsó tanítási napon. Az előadással készülő évfolyam a falubeli megemlékezésen, október 23-án is kiállt a megemlékezők elé. Az ünnepség további műsorszámokkal bővült, megemlékező beszédekkel, versmondással, az eseményhez illő zenés, énekes produkciókkal, valamint rövid néptáncbemutatóval. A műsor vége után a művelődési háztól indult a közös (sokszor fáklyás) koszorúzási menet a helyi 1956-os emléktáblához. A koszorúzást itt is megelőzte egy rövid megemlékezés. Ezt az eseménysorozatot évente átéltük egykori osztálytársaimmal, eleinte először még csak az iskolai keretek között, később már a falusi megemlékezésen résztvevőként is, mivel a helyi néptáncegyüttes törzsgyökeres tagjai voltunk közeli barátaimmal. Így az ünnepi műsorokban már évekkel azelőtt részünk volt, mint ahogy nyolcadikosok lettünk. Sokszor mi vittünk egy-egy fáklyát a koszorúzás helyszínére népviseletben. Nyolcadik osztályban már az egész ünnepi műsor a mi szerepeinkből épült fel. Gimnáziumban is hasonló szerepet töltött be az iskola életében ez a megemlékezés. Minden évben iskolai műsort láthattunk a drámai tagozatos évfolyamtársaink előadásában, ami mélyen megérintett minket. Az előadásokat koszorúzás követte. Az elmúlt években már leginkább munkaszüneti napként tekintek történelmünk e jelentős napjára. Családi keretek között a megemlékezés megmaradt, de formája már nem egyezik a régi intézményes keretekkel. Nem olyan kötött, valamikor együtt töltjük, valamikor külön. Van kötődés is a családi emlékezetben az 1956-os eseményekhez. Ez apai dédpapámon keresztül jött létre. Egy pesti munkásszálláson lakott, amikor kitört a forradalom, sok felemelő, de olykor borzasztó dolgot is látott. Ezeket hazatérte után elmesélte a családnak, nagymamám sokszor felidézi, újra és újra elmeséli ezeket nekünk. Nagymamám így mesélte: "... Édösapám 1956-ban Budapestön dolgozott. A Kilián laktanya égy része ekkor munkásszállásként működött, apám a munkatársaival ott lakott. Mikor kitört a forradalom, otthon tartózkodtak, és ettül kezdve nem hagyhatták el az épületöt. A harc kezdete után két tűz közé kerültek, mert az épületbül kifelé lőttek a katonák, kintrül pedig befelé a forradalmárok. Az ott lakók égyike sűrűn-sűrűn nézögetött kifelé az épület ablakán. A többiek állandóan figyelmeztették a veszélyre, de ő ezt gorombán visszautasította. Az égyik ilyen alkalommal éppen hátrafordulva utasította vissza társai jóindulatát, még be sé fejezte, amikor kintrül fejbe találták. A holtteste napokig feküdt az épület folyosóján. "
1
Az MNM Báthori István Múzeum munkatársaként 2024, 25 és 26-os október 23-ai ünnepségek napjánain is dolgoztam. Mivel ünnepnap, a múzeum megtekintése ingyenes volt, vártunk és fogadtuk a látogatókat az egész nap folyamán. Az elmúlt években ezeken az ingyenes napokon sok látogató kereste fel, az MNM Báthori István Múzeum új kiállításait.
1
Azért kellemes kora ősszel szlovéniában "nyaralni", mert még elég jó idő van a napozáshoz, kellemes a tenger viszont nincsen már tömeg. Mert hát ugye senki sem akar turistákkal együtt nyaralni! Az viszont mégis csak zavarbaejtő, amikor te még fagyizva korzózol a strandon, a helyiek azonban már a síléceket készítik elő. Hiszen nekik hamarosan az jön. Te pedig majd csak tavasszal jutsz el oda, mert akkor már olcsóbb (és kevesebb a turista!). A kép Dubblefilm Jelly 400-as filmre készült (egy Kodak Ultra F9 fényképezőgéppel). A színes foltok nem utómunka eredményei, hanem a filmszalag sajátossága.
5
Csak három dolog biztos az életben: a halál, az adók és a balatoni retro. Persze a balaton környéke sokat fejlödött az elmúlt 20 évben. Tömegével jelentek meg az újhullámos étkezdék, borászatok, szórakozó- és vendéglátóhelyek, ám vannak dolgok, amik változatlanok. Mint például, hogy a mai gyerekek épp ugyanazokról a vizibiciklikről ugrálhatnak a vízbe (ha épp van), mint amik harminc éve szelték a magyar tengert, ahogyan a badacsonyi fröccs zamata (és a mellé társuló eszményi kilátás) sem változott. És ez nem is baj, hiszen lehet hogy a klasszikus strandbüfék és az őket körülvevő a bóvli árusok elavultak, kicsit ezek is adják a Balaton sajátos hangulatát. Az idő és az igények változnak. Nincs ezzel baj, de azzal sem, ha mindemelett kicsit tovább él a klasszikus balatoni atmoszféra is. Ez pedig nagyon úgy néz ki, hogy legalább annyira tartós itthon, mint a Bud Spencer filmek népszerűsége. Ebben pedig van valami kellemesen megnyugtató. Hogy van legalább egy pontja ennek a világnak, ami állandó. Ahol tudjuk mire számítunk, és általában azt is kapjuk. Ahol látszólag ugyanazok a szörfösök vitorláznak harmincéve és ugyanúgy készül a lángos. Egy sajátos mese világ, ahol retrop-filter nélkül löhetünk nosztalgikus képeket. Mert nyilván vannak már ár-érték arányban jobb nyaralóhelyek, de mégis csak a balaton a mi safe spaceünk. És, bár kicsit szomorkás nézni ősszel a partra vetett vizibicikli-halmot, nem szomorkodom, mert tudom, hogy nem sokára újra vízre szállnak. Az első kép egy digitális Kodak Charmera ("kulcstartó"-)fényképezőgéppel készült. A fekete-fehér képek: egy analóg Kodak 835af géppel Ilford HP 5 filmre lettek lőve. Az utolsó Kodak Gold filmre készült, egy Kodak Ultra F9 géppel.
Aktuális kampányaink
Kutatói partnerek
Néprajzi Múzeum
A Néprajzi Múzeum társadalmi múzeumként a múltbeli és a jelenkori tárgykultúra, valamint a társadalmi jelenségek kutatásának és bemutatásának helyszíne, a néprajztudomány, az európai etnológia, a kulturális antropológia fontos magyarországi intézménye, múzeumtudományi műhelye.
MaDok program
A MaDok a jelenkorkutatás múzeumi programja, amelyet 2003 óta a Néprajzi Múzeum szervez és koordinál. A MaDok-program fókuszában a kortárs tárgyi világ megőrzése és a jelenkor múzeumi dokumentálása és bemutatása áll.
Fortepan
A Fortepan egy szabad felhasználású, közösségi fotóarchívum, ahol több mint kétszázezer archív fényképet böngészhet és tölthet le ingyenesen, jó minőségben.
Open Portal Archive Network (OPAN)
Az Open Platform Archive Network (OPAN) egy nemzetközi hálózat, amely nyilvános privátfotóval foglalkozó közösségi platformokat kapcsolja össze, és amelynek célja a lokális történelem megőrzése, bemutatása és megosztása.