A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!

5

2023 nyarán kislányommal Korfu szigetére érkeztünk. Tervünk a sziget teljes bejárása volt ezért az első kempingünktől nem messze egy robogót béreltünk. Sátorral érkeztünk ezért cuccunk nem sok volt, minden belefért egy kisebb hátizsákba és ezért a költözés is könnyen ment. A motor ugyan nem volt túl erős, de szerencsére mindenhová elvitt minket… csak pár helyen kellett leszállni Majànak róla hogy fel tudjon menni a legmeredekebb szakaszokon. A hibátlan nyári idő kedvezett nekünk és végig tudtuk strandolni a szigetet a legszebb partokat felkeresve. Az egyik félig meddig pucérkodós strandon pedig annyira vegytiszta vizet találtunk mintha egy uszoda medencéjében lettünk volna. Itt sokat búvárkodtunk és elélveztük a nem mindennapi lehetőséget. A hosszú kánikula miatt viszont olyan szárazság alakult ki hogy sajnos a sziget dombosabb felèn tűz ütött ki és csak a szerencsének és a széljárásnak köszönhetően nem lett nagyobb baj a dologból, bár így is napokba telt az oltás. Másik szerencse hogy azon a részen már addigra túljöttünk ahol az egész elkezdődött. Harmadik szerencse hogy mire teljesen körbeértünk a motor kezdte megadni magát és szerintem csak néhány kilométeren múlt hogy ne kelljen szerelőt keressünk. Kicsit kehegve, ki ki hagyva az ütemeket, az utolsó erejéből érkeztünk vissza vele a kölcsönzőbe. A további közlekedést már a helyi buszjáratokkal oldottuk meg amik olcsón és megbízhatóan juttatnak célba a szigeten. Összességében nagyon jól éreztük magunkat és egy igazán sokszínű görög szigetet ismerhettünk meg ahol kirándulni és strandolni is nagyszerű dolog.

1

Igazából ez a kép egy videoklip forgatáson készült. Barkóczi Noémi Sétáló című számához forgattunk. A dal arról a dilemmáról szól, hogy elmenj-e külföldre vagy maradj itthon. Ehhez egy szürreális téli nyaralást kreáltunk a Balatonon. A dalban is és így a klipben is bőven jelen van a nosztalgia és ezt a tárgyakban jelenítettük meg. Mindenki otthonról is hozott kellékeket és így került hozzánk ez a labda aminek ez a táska volt a tartója, ezek párban jártak.

5

2023 tavaszán rövidke apa lánya utazásunk célpontja Szicília szigete volt, annak is a keleti oldala. Majával jó utazó párost alkotunk, hasonló igényekkel és hasonló érdeklődéssel. Elsősorban a természeti szépségek vonzanak minket, másodsorban pedig az épített kulturális értékek amiknek általában jól utána is járunk. Szeretjük minél jobban felfedezni a környéket és bebarangolni a környező tájat. Legszívesebben persze egész Szicíliát felfedeztük volna, de időnk most csak Catania és a szomszédos partvidékek bejárását tette lehetővé. Tömegközlekedést és gyalogszert használva a város megismerése után másnap a nem túl messzi Taormina és az Isola Bella szigete felé vettük az irányt. Itt a sok gyaloglást követően a sziget melletti strandon élveztük a tengert és egy kis úszással egészítettük ki az aktív programokat. A helyi kulináris élményeket minden nap az elmaradhatatlan fagylaltozás zárta mert ha olaszország akkor nem maradhat ki a pisztácia fagyi és más jóságok amiket mínuszokba zárnak. Utolsó napunkon egy barátunk helyi ismerőse kalauzolt minket és vele a magasabb partokra is eljutottunk kocsival és megismerhettünk pár autentikus dolgot az itteni életből. Ezeket követően hangulatos tengerparti estével és tengeri sós sörrel búcsúztunk a szigettől. Megfogadtuk hogy igyekszünk majd visszatérni a sziget többi részének felfedezésére.

1

A kép 2019-ben készült Boró barátnőmmel, akivel még az egyetemi felvételin találkoztunk. Miután megtudtuk, hogy mindkettőnket felvettek az MKE-re egyből buszra szálltunk és kimentünk a bécsi vidámparkba a Práterbe. Ekkor még nem tudtuk mennyi közös projekt áll előttünk, de Boró már megnyitotta egy kiállításomat, és sokat jött be hozzám a kávézóba is ahol félállásban dolgoztam. Ekkor még nem tudtuk, hogy az egyetemista éveinket félbevágja a covid, hogy ki fogok költözni két évre Ausztriába, ahogy azt sem, hogy merre tanulunk tovább. Végül mindketten az ELTE-n kötöttünk ki, igaz más-más szakokon. Szeretem ezt a képet mert arról árulkodik, hogy bár mindketten komolyan vettük a szakmát mégsem múzeumokba rohantunk elsőként, hanem a vidámparkba. Emlékszem az érzésre, hogy mennyire hatalmába kerített a félelem mikor felültünk a ringlispíl-re, milyen jó németes szó, hogy hogyan émelyegtem fent és gondoltam arra, ez az egész nem tart tovább két-három pillanatnál, mindjárt lent vagyunk, újra, a földön.

4

Ez egy több évtizedes kaland, amelynek csak néhány pillanatát lehet itt rögzíteni. 1990-ben vettem egy vályogházat, mert elbűvölt a benne található két búbos kemence. Az épületet hamar műemlékké nyilvánították és az akkori műemlékvédelmi szakemberek útmutatása alapján újítottuk fel, eredeti tulajdonosainak és sok más helybéli kedves ismerős segítségével, akikkel mind a mai napig szoros barátságban vagyunk. A kert művelése is együtt kezdődött, aztán unokámmal folytatódott. Végül a falu legszebb konyhakertje pályázaton is kitüntették, pedig 50 km távolságból jártunk oda, hogy gondozzuk a növényeket. 2016-ban a az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Népi Építészeti Szakbizottságának "Múltját őrző ház" pályázatának díjazottja lett. Végül mikor már nem tudtuk tovább gondozni, a falunak ajándékoztam az épületet.

3

Ezek a képek a 2026-os budapesti havazás idején készültek. Amikor esik, sokan fotóznak, mert nagyon szép a város fehérben. 1. kép Erzsébet híd A képet a 2-es villamosról készítettem. A rakparti partfalon az „elmúlik” szó volt látható, ami Kozma György versét juttatta eszembe. Januárban hajlamos vagyok sokat szorongani, ilyenkor minden lassabb, nehezebb, és könnyebb beragadni a gondolatokba. *Tudom, hogy tudod: elmúlik Egy kicsit rossz most, de elmúlik Meg a mindig más is elmúlik Meg a nagyon jó is elmúlik És a nagyon rossz is elmúlik Egyszer szörnyen, egyszer jól És ez így, ez így van jól Olyan jó ez a szenvedés Olyan felemelő az egész Olyan szörnyen érzem magam Olyan szörnyen, szörnyen jól Elmúlik, meggyógyít* 2. kép Szemlőhegy A képen én vagyok. A fotót a barátnőm készítette, miután felmentünk szánkózni a József-hegyi kilátóhoz. Jól éreztük magunkat a csúszkálástól, szuper volt látni, hogy a hó mennyire feloldja az embereket. Budapesten egyre ritkábban fordul elő, hogy a tél tényleg havas. Ettől még néha leesik, néha sok is, csak nem kiszámíthatóan. Amikor ez történik, a város rövid időre máshogy működik, és ezt szerintem érdemes megőrizni. 3. kép Fecske utca 10. Ezt régi belvárosi társasházat gyakran fotózom, mert része a mindennapi útvonalamnak, ezért újra és újra másképp látom, és időről időre készítek róla egy képet.

5

2022 februárjában a Covid járvány vége felé utaztam egy szervezett és vezetett túrára Thaiföldre, hogy ott hajókba szállva felfedezzük az Andamán-tenger csodaszép sziklás öbleit Phuket és Krabi között! A járványügyi előírások miatt igen nehezen jutottunk ki többszöri ellenőrzések után és az ottlétünk első napjai is korlátozottak voltak, mert egy meghatározott ideig nem hagyhattuk el azt a tartományt ahova megérkeztünk és ezt követően csak egy harmadik tesztelés után vált szabaddá a mozgásunk országos szinten. A sok hercehurca jó oldala viszont az volt, hogy úgy láthattuk Thaiföld itteni szépségeit mintha visszaugrottunk volna a turizmus előtti időkbe. Sehol nem volt az itt megszokott turistaáradat és ezt roppantul élveztük. Korlátozott napjainkat csillagtúrákkal töltöttük és napi kb. 20 km evezésekkel felkerestük a híresen szép helyeket mint pl. a James Bond sziget. Felfújható kétszemélyes hajóinkat mi hoztuk repülővel mivel itt még kevesen foglalkoznak hajó bérbeadással és hosszabb időre viszonylag drágán tudtunk volna bérelni ha egyáltalán sikerül. Estéinket a szállásunktól nem messzi lévő part menti helyeken töltöttük ismerkedéssel, mert hogy a csapat összes tagja ismeretlenekből verbuválódott. Miután a tesztek jól sikerültek felszabadultunk és a terveknek megfelelően Krabi városa lett a következő uticél. Én egy kis családdal tartottam akik az előző napok evezéseitől elfáradva inkább kocsival kívántak Krabiba eljutni. Nálam nem a fáradtság hanem a kíváncsiság állt a döntés mögött. Krabi annyira szép, hogy ott több időt szerettem volna tölteni mint amennyit az eredeti túraterv adott. Így történt, hogy míg a csapat nagy része 2 nap evezéssel közeledett addig mi ott felfedeztünk pár csodálatos kilátót, meglátogattunk egy belső karsztos tavat és bejártunk pár barlangot is. Krabi környéke tényleg egy mesevilág. Elképesztő formájú sziklaalakzatok, pàlmàk, vad dzsungelek és az azúrkék tenger találkozása. Egyszóval elképesztően vadregènyes a környezet a kedvenc összetevőkkel. Várakozásunk közben megkerestük a helyi magyar túravezetőt is akit csak Krabi Csabinak szólítanak. Ővele egy úgynevezett 4 sziget túrára mentünk ami szintén felejthetetlen élmény volt. A víz tisztasága, a partok gyönyörűsége és Csabi hozzáállása mind mind kiemelendő. Mivel ő már évek óta él itt, sok hasznos dolgot mesélt el nekünk közben a szokásokról, kultúráról és a vendéglátásban is jeleskedett. Nagyon örvendtünk és drukkoltunk neki ebben a turista szegény időszakban hiszen ő erre tette fel a kinti életét. Következő nap már befutott kis csapatunk és már velük együtt látogattuk meg a Phi Phi szigeteket és az ott megbújó híres Maya öblöt. Ez is fantasztikus élmény volt turista hadak nélkül. A fő szigeten még egy napot töltöttünk és ez elég is volt a bejárásához és persze jó sok strandolásra. Ezt követően időnk sajnos lejárt és már csak a visszaút maradt egy kis bangkoki városnézéssel. Azt hiszem erre a vidékre bármikor visszatérne szinte minden ember. …hátmég én. :)

5

Két kedves làny ismerőssel Verával és Renivel vágtunk bele egy több mint 3 hetes álomutazásba ami mindhármunk érdeklődésének igyekezett megfelelni. Hosszas tervezgetés után 3 ország legszebb tájait vettük célba egy útvonalra felfűzve. Bangkokon keresztül jutottunk Kambodzsába ahol a híres Angkor romjainak felfedezésével kezdtünk. Kambodzsa szegény ország, kevés épített látnivalóval, de természeti szépségei figyelemreméltóak. Jártunk vízeséses nemzeti parkban, Délkelet-Ázsia legnagyobb tavánál, a fővárosban és a déli tengerparti részen Koh ta kiev szigetén. Felejthetetlen egy hetet töltöttünk el az ország megismerésével. Innen egy éjszakai alvóbuszozást követően érkeztünk Vietnám legdélebbi részére ahol a Mekong torkolatához tettünk kitérőt és a régi nevén Saigon-t látogattuk meg ami Vietnám legnépesebb városa. (14 millió fő) Ennyi motort még nem láttunk egyszerre közlekedni. A Mekong méretein meg csak ámultunk. Utolsó hetünket Malajzia fővárosában és a legészakibb maláj szigeten Langkawin voltunk. Langkawi egy nagyon sokszínű sziget rengeteg látnivalóval. Még egy libegő is van aminek végpontjáról fantasztikus kilátás nyílik a tengerre. Kuala Lumpur pedig merőben más mint az úton eddig megismert városok. Ezt a várost már az autók és a felhőkarcolók uralják, a gyalogosoknak itt már kevesebb a mozgástere. A túra mindenki örömével zárult mert minden tervezett programot meg tudtunk valósítani és csodás vidékeket láthattunk. Az egész utazás során nagyon jófej helyiekkel ismerkedtünk meg és szerencsére semmilyen problémába nem keveredtünk. Ázsia mindnyájunk szívébe végérvényesen belopta magát!

1

Sok vidéki városban voltam már Magyarországon. Mindíg elmegyek a sétáló utcába is. Akár órákat is elidőzök . Nézem az embereket, ücsörgök egy padon. A férjemmel voltam Szegeden, nászúton. Ő készítette a képet. Az esküvő után nem tudtunk nászutra menni, mert megbetedtem, elég komolyan, de szeretncsére meggyógyultam. Szeged mindíg messzinek tűnt nekem, de semmiképp nem akartam kihagyni. vonattal mentünk. Külön tetszett a villamos vonal ami keresztül ment a városon, mingy egy idegenvezető-járat. Imádtam. Többször is végig mentem a vonalon. Kedvencem a Móra Ferecn Múzeum és környéke, a rengeteg szobor, a Hősök kapuja. Alatta majd egy órát álltam, hogy megcsodálhassam a festményt ami akkor csodként hatott rám. A mai napig egyik kedvenc városom Szeged.