A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!

4

I first visited Istanbul in 2024. At the time, my parents and I decided to explore Turkey away from the hotels. We flew to Istanbul and, from the very first moments there, it seemed very noisy, huge and crowded. There’s something being sold on every corner, and everywhere smells of spices, tea and pastries called simit. One of the areas I really liked in Istanbul was Balat. It’s full of beautiful, colourful houses with greenery hanging from them. It looks particularly lovely when the weather is sunny, around golden hour. But what would a metropolis be without skyscrapers? Istanbul is full of them, though the infrastructure there leaves something to be desired. Walk 100 metres and you’ll find a rubbish tip and no transport links; I think that pretty much sums up the whole of Istanbul.

1

Mi egymást Szoszo-nak becéztük, amikor megalakítottuk a saját Bt-ket a kilencvenes évek közepén, úgy gondoltuk, hogy a SZOSZO szó mindenképpen legyen a cég nevében. A barátunk nagyon ötletes, és mondtuk, hogy találjunk ki valamit, ő mondta, hogy miután képekkel, fotózással foglalkozunk legyen a nevünk LÁT-SZOSZO-KÉP. Megbízást kaptunk egy debreceni cégtől divatfotózásra és Debrecen felé Hortobágy könyékén megpillantottuk ezt a csárdát, aminek hasonló neve volt, mint a mi cégünk, ezért itt megálltunk, fotózkodtunk, ebédeltünk.

3

Tompa utcai, kilencedik kerületi nagy lakásból alakítottunk ki egy fotóműtermet, ahol divat és reklámfotózásokat készítettük. Az első fényképen egy magazin címlapját készítettük, saját kezűleg festett háttér előtt. A következő fényképen a fodrász, Koczka egy modern-Marcel hullámot készített a modellnek. Az utolsó fényképen életem párja saját magán (ahol majd a modell fog állni) méri a fényt (a gégent ).

3

Ráday utcai műteremlakásunknak egy részét használtuk műteremnek. A nagyszobában rendeztük be a tárgyakat. Ott pózoltak a modellek, amit a hallból tudtuk, távlatból fotózni. Az első fényképen épp be van rendezve egy tárgyfotó. A második fényképen a műterem egyik sarka látható. Előtérben a vakuk, a jobb oldali nagy fotó Rákoskerti László, a férjem egyik divatfotója. Szemben a három kép egy holland fotós barátja, Rudi Watzka táncfotói. A harmadik fényképen készülünk egy fotózáshoz, abból látszik, hogy a lakásunkban volt a műterem, mert háttérben nyílik a hálószoba, a háttérben a TV.

4

A Telki kőbánya nagyon szép helyszín a divatfotózásokhoz mint háttér, mert semleges és különleges. Ez két különböző projekt fotója. Az egyik egy katalógus készítése, egy modell lánnyal Edit, a divattervező István Erika, a fodrász Brigi, Lacikám és az asszisztens, Máté. A fotózás előtti készülődés pillanata. A második és harmadik kép a FOTEX 1995-ös projektjéhez készítettük farmeres öltözékek sorozatot. Windt Gábor sárga Haerly Davidson motorját kértük kölcsön, mint kellék. Jókedvű fotózás végén készítettük az utolsó vicces képet, a tulajdonos bőrdzsekijében, mint vagány Haerlys. A rendszám az egy szuvenír Floridából, ahol a saját autónk rendszámát csináltattuk meg, és ezt használtuk a fotózáshoz a gag kedvéért.

5

Megbízás alapján egy cég, aki régi Porschekat újított fel megbízta férjemet, Rákoskerti Lászlót, hogy a felújított Porschékról készítsen egy fotósorozatot, ami egy az autóról készült katalógusban jelent meg. Mikor viszik külföldre, árverésre a kocsit, akkor mindig készítettek egy ilyen bemutató katalógust, oldtimerek árverésére. Ez a fotósorozat Csepelen, a műhelyben készült.

3

Az első fényképen a rózsaszín magassarkú cipőmben állok a fa előtt, nagyon szerettem ezt a cipőt, mert nagyon kényelmes volt. A fa díszeit is én csináltam, tüllből. Olyan érdekes, hogy a fotón nem jön elő, mennyire gazdagon díszitett karácsonyfánk volt, pedig a valóságban nagyon sok dísz volt rajta. Fehér selyemgömbök voltak rajta, fehér madarak, fehér tüll masnik, és rózsaszín gyertyák. A nyolcvanas években nagyon nagy divat volt ez a gyűjtőpolc, ami a kézi nyomdának volt a betűtartója, mi is mindenfélét gyűjtöttünk benne. Nyaralásokkor vettünk apró figurákat, nagyon sok apró figura még meg is van. Ez a gyűjtőpolc látszódik az első két fényképen a háttéren. Az ismerősök tudták, hogy van ilyen polcunk, és akkor ők is hoztak bele nekünk tárgyakat. Maszkokat is gyűjtöttünk, rengeteg maszkunk volt a falon. Az utolsó fénykép 2010 körül lehet, itt már nincsen karácsonyfánk. Csak egy ág, az illat miatt, de úgyanúgy karácsonyi dekorációkkal díszitettük a lakást. A fűzért azt én csináltam, a papírkarácsonyfát édesapám csinálta, mert ő is iparművész volt. Nagyon sokat tanultam tőle ezen a területen. A virággyertya kompozíciót pedig a barátnőm csinálta, aki virágos volt, minden karácsonyra csinált nekem egy szép asztaldíszt.

4

Karácsony az az ünnep, amikor a családok összejönnek. Amit évközben nehezebben hoz össze az ember. Mi nagyon vártuk mindig ezt a családi találkozást, és az ember gyerekkorától viszi azokat a szokásokat, amiket a nagyszülei, szülei átadtak neki. Minden évben készült egy-két fotó, ami emlékként megmarad. Ha ezt az ember visszanézni, akkor ott érzi magát. Az 1990-ben készült fotó azért különleges, mert ez a nagymamám utána sajnos elment. Itt fogjuk egymás kezét. Keresztanyukám is itt van velünk ezen a fotón. A keresztlányunk, a férjem unokahúga van a következő képen, ez ugyanezen a karácsonyon készült. A férjem és én öleljük körül őt. A keresztanyámék karácsonya látható a következő fotón, Ausztriából jöttek haza. Ahogy nézem vissza a karácsonyi fotókat, ahogy telik az idő, egyre több az ajándék a fa alatt. Az utolsó fényképen a keresztanyáméknál készült, 2006 karácsonyán, sajnos itt édesanyám már nincs velünk. Itt már nem is karácsonyfa van, hanem ágak, azért hogy az érzés meglegyen.

1

Damjanich utcai lakásomban az unokáim önfeledten játék zajlott minden látogatáskor a szőnyegen. A nagypapa is sokat játszott velük, ezen a fényképen épp egy ünnepi alkalom kapcsán találkoztunk, vendégséget tartottam. Unokám és vőm családja látszik a fényképen, a nagypapa is hasalt a szőnyegen. Örömmel gondolok erre vissza.