A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!

3

Felajánlották, hogy egy közterületről lekaszált szénát összegyűjthetem az állataimnak. Én pedig paplanhuzatba tömtem bele, talicskára tettem, úgy vittem haza. Tojásgyűjtés: Azért is költöztünk vidékre, mert fontos volt számomra, hogy a gyermekeimnek ilyen élményben legyen része. Sokan azt gondolják, hogy aki falun él az szegény, de a természet, a napsütés, a nyugalom elég ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.

1

A gyerekkori szomszéd barátnőmmel vagyunk a képen. Egész életünkben barátnők voltunk. Amikor találkoztam vele ,,összeborultam és sírtunk az örömtől, hogy ilyen időskorban tudtunk találkozni." Amikor kérdeztem tőle, hogy milyen az idősek otthon, akkor elszomorodott... Kevés az élettére, pedig nagyon iparkodó asszony volt. A TSZ-ben minket biztak meg minden fontosabb feladattal, mert becsülettel dolgoztunk. Gyerekkorunkban sokszor álltunk együtt a sarokban, talán ezért lettünk ilyen jó barátnők. Őszinte és mély barátságunk van. A találkozásunknál nem tudtunk úgy beszélgetni ahogy szoktunk, mert ,,csendes pihenő volt". A cséplőgéphez jártunk egyszer, ahol kiültünk a kiterített gabonára. A ponyvát összecsomagolta a gépész, ott nagyon közel álltunk a halálhoz, mert nem volt levegőnk. Amikor férjhez mentünk ő leköltözött az ,,alvégre", így kevesebbet találkoztunk. A vasárnapi misén mindig találkoztunk. A jó barátság titka: a megbecsült szeretet és mély bizalom.

3

Az első kép egy átlagos reggelen készült, ahol a lányok húzzák-nyúzzák a kakasokat. A második fényképen a lányok bemásztak egy kukába, amiben a takarmánykukoricát tartom, szerintem a kecskét akarták megetetni vele, de nem értek le a kuka aljáig, ezért belemásztak és alulról szórták kifelé. A harmadik fénykép a költözés után készült, a bográcsról a kislányom azt gondolta, hogy ez egy hinta. Ezek olyan örömteli pillanatok, amelyekhez nem kell pénzt költeni, csak észre kell venni őket. M.L.

1

A lányom nagyon szereti a helyi népviseletet. Saját kezével varr és alkot. Fontos számára, hogy a régi kultúrát nemcsak megismerje és hordja, hanem létrehozza is. Sokat beszélgetünk az alkotásairól. Megható nekem, hogy sikerült neki átörökítsem a saját értékeimet. Örülök, hogy az unokáim ezt láthatják, hogy milyen szép a csitári-magyar kultúra.

1

A helyi népviseletetet örököltem a nagymamámtól. Visszaszálltam a régi időkben, újra éreztem az őseim büszkeségét és öröksége. A gyökereim a ,,valahová tartozom" érzés. A magyar identitásom megélését és megmutatását jelenti, amikor népviseletben vagyok. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a közösség együtt lélegzett ebben a viseletben. Láttam a nézőkön, hogy mosolyogtak és öröm volt látni minket. Mi már kevesebb alsószoknyát, mint a régiek. Öltözés közben visszaidézem magamban a múltat, ami nekem az identitásom gyökére.

2

A két polaroidfényképet Zsoldos Anna készítette a Petőfi Kulturális Program első állomásán, Csitáron. Versolvasás, qvízjátékok, a régi népszokások mind előkerültek. Nem mindenki csitári, van aki máshol született és később kerültek Csitárra. Nagyon lelkesen meséltek budapesti Sziklatemplomban tett látogatásukról, és meséltek vallási életükről, páran hoztak magukkal családi fényképeket, arról is lelkesen, sok szeretettel meséltek erről.

1

Unokatestvéremmel, akivel minden nyarat együtt töltöttünk, a látogatás alkalmával mindig készült fénykép. Hogy lássák a szülők is mennyit változtunk. Egy lakodalom után 2017-ben, több mint 50-évvel később ugyanazok a szereplők, ugyanolyan most már beállítás nélküli fénykép készült. Az első kettő Ipolytarnócon nagyszülőknél. A másik pedig Budapesten lakodalom után, az unokatestvérem fiának lakodalmán. Gonda Lajosné Varga Mária,

1

A képet munkatársam Natali készítette rólam a Múzeumok Majálisán 2025-ben analóg technikával. Kitelepültünk a Jelenarchívummal és arra motiváltuk az érdeklődőket, hogy ők is töltsenek fel képeket. Nagy szatyorral érkeztem a helyszínre, hiszen megannyi MaDok-könyvet és saját fotót is vittem, amelynek egy része az archívumon van. Arra viszont nem számítottam, hogy Natali hoz egy analóg gépet.

3

Mivel lehetne feldobni a hétköznapokat igazán? Hogy a munkába tartó utazás izgalmasabb legyen, szerintem fontos kiaknázni a tömegközlekedés adta lehetőségeket (BMV - busz-metró-villamos). Ha az átszállást meg akarjuk spórolni egy-egy reggelen, akkor a 105-ös vagy a 210-es busz a legalkalmasabb erre és a kilátás sem utolsó. Az Andrássy úton megannyi gyönyörű épület és a Kodály köröndön pedig minden színben pompázó, illatos virágok látványa teszi izgalmasabbá a munkába vezető utat. Mivel ezen a téren szűrődik be a legtöbb napfény (a Hősök tere előtt), így könnyedén észrevettem egy aprócska méhet, amely reggeli harmatos tisztálkodása közepette meg-megszundított a dízelmámoros busz végében, a mellettem lévő ablak alján. Jó hosszú utat tehetett meg Budáról, hogy a pesti virágokra szálljon - még jó, hogy a BKV megspórolt neki néhány kilométert. Leszállás előtt a kis méhet a tenyerembe tettem, majd az első virágig meg sem állva, a frissen nyírt fű között találtam neki egy tökéletes helyet... Pár nappal később ugyanezen az útvonalon egy újabb budai méhecske találta meg a pesti nap virágát.