A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!

1

Általános iskolai ötödikes koromban az osztálykirándulás helyszínének Szentendrét választotta az osztályfőnökünk (és a szülők?). Ezen belül is a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba és a Marcipán Múzeumba mentünk. Gyerekként természetesen a különféle marcipánból készített torta- és figuraköltemények lenyűgöztek minket, felnőtt koromban is még több kiemelkedő darab rémlik. Nem így a Skanzen! Hozzávetőlegesen semmire sem emlékszem ( és nem meglepő módon képeket sem készítettem, hogy az "emlékezzen" helyettem) a különféle tájegységek csodás épületeiből, egyetlen egyet leszámítva, ami a vízimalom volt. Korábban nem jártam még malomban, a fogalmat ismertem, tudtam, hogy a liszthez és a kenyérhez kötődik, de ennél nem több. Bemutatót is tartottak nekünk, elmagyarázták és megmutatták, hogyan működik a malom, a végeredménybe is belenyúlkálhattunk, megismerve ezáltal a hagyományos malomban őrölt liszt finomságát, ami természetesen gyerekként plusz pontot jelentett a malom mellett. Itt ellőttem az értékes képkockáim közül egyet, hogy megörökítsem a belső tér egy részletét. A kép nem különösebben jó, másnak talán felismerhető sem lenne, de számomra ez a kép a víz erejét örökítette meg. Gyermeki szemmel egészen elképesztő volt látni, hogy az a víz, amit megiszunk, amiben fürdünk és amit én egy lágy anyagként ismertem, meg tud forgatni egy hatalmas malomkereket. Teljesen lenyűgözött, úgyhogy onnantól kezdve mindig minden szembejövő vízimalmot nagy lelkesedéssel csodálok meg, legyen bármilyen állapotban.

1

Számomra nagyon meglepő volt, amikor tavaly a sztánai filmfesztiválon jártunk, hogy a helyiek arról meséltek nekünk, megszokott náluk, hogy nyáron egy-egy napra nincs víz. Vagyis nem jön víz a csapból, nem lehet kezet mosni. Mégsem áll le az élet, mindig van tartalékba sok-sok palackozott ívóvíz, szóda, és a probléma általában napokon belül megoldódik. Az ottlétünk második reggelén nálunk is elment a víz, számomra nagyon szokatlan volt, hogy a reggeli arcmosás, minden rituálé kimaradt, szerencsére a szomszédban még folyt valamennyi víz a csapból, így ott meg tudtunk mosakodni.

3

2026. augusztusában Szerbiába utaztunk, hogy a Malomfesztiválon részt vegyünk. Ez a nyár eleve a pokoli hőség időszaka, ami tudjuk, hogy csak rosszabb lesz. Ebben a helyzetben azt érzem nem tehetünk mást, mint az apró pillanatokat élvezzük, hogy legyen majd mire emlékezni, amikor már levegőt sem kapunk a hőségtől. Amikor megérkeztünk Szabadkára, betértünk egy gyönyörű, idilli pékségbe, ami abszolút békebeli hangulatot idézett: asztalnál újságot olvasó és kávézó bácsik, mindenki nagymamája kiszolgáló, isteni burek és hozzá joghurt. Arra is felfigyeltem, hogy egy polcra ki vannak téve az aktuális heti újságok, amiket szabadon elolvashat, aki betér - annak külön megörültem, hogy ezek magyarul olvashatóak. Azonban elkeserített, mikor láttam, minden szalagcím az aszályról szól. Ezek után persze egy kicsit rosszabb kedvvel fogyaszottam el az egyébként hibátlan ételt.

5

A nagymamám, Káldor Ágnes, az év felét a balatoni nyaralónkban tölti. Mostanra kábé hét éve szórakoztatja magát azzal, hogy a badacsonyörsi strandon elkéri emberektől a különböző mintájú, méretű és színű felfújhatós matracaikat, és lefotózkodik velük. Nem úszik velük, csak egy-egy fotót szeretne, meg elkérni és visszaadni.

3

Kutyásként egyáltalán nem egyszerű megoldani, hogy a kutyánk is tudjon úszni a nyáron. Sok helyen, például a Balatonnál nem mehetnek be a vízbe, mert ki vannak tiltva a legtöbb szabad és nem szabad strandról. A Hajógyári-sziget az egyik kivételes hely, ahol szabadon kipróbálhatják milyen belefutni a vízbe, ez a szigetszakasz csak az övék. Nagyon jó lehetőség volt a saját, ekkor még csak féléves kölyökkutyámnak is, hogy kipróbálja milyen is a kétéltűség.

5

Az elmúlt 40 közös évünkben mindig is a víz jelentette a pihenést, a kikapcsolódást. Egyformán szeretjük a patakokat, a folyókat, a tavakat és a tengereket, mindegyik partján megleljük a nyugalmat. Sokszor elég csak ülni a szélén, a homokban, a füvön, hogy elöntsön a végtelenség, a megnyugvás. A fotók Kisorosziban (Szigetcsúcs), a Balaton partján és Korfu tengerpartján készültek, de a börzsönyi Morgó-patak éppúgy ismerős és kedvenc, mint a Tisza zegzugos tájai, vagy a népszerű tengeri fürdőhelyek a Földközi-tenger különböző pontjain. A víz számunkra több, mint egy elem, simogatás és ölelés, fagyos lehelet a télben és hűvös érintés a forró nyári napokon, játszótér a gyerekeinkkel, hamarosan majd az unokánkkal, utazás - pl. szárnyashajóval a Dunán Bécsig, kenuzás a kis Túron, mezítlábas pancsolás a napsütötte hegyi túrák közben, frissítő szomjoltó a kirándulás alatt felfedezett forrásból, éltető erő a kertemben, ha végre felülről érkezik eső formájában... És az is nagyon jó érzés, amikor az ország különböző, értékes vizeiben fürödhetünk egy-egy jól megépített élményfürdőben, hiszen az a víz is erőt ad. Vigyázzunk rá, bármilyen formában érkezik!

1

Két rosszcsont fiú, Leonárd és Levente. Nagyon szeretik egymást, de rengeteget rosszalkodnak. Szoktak jönni a polgármesteri hivatalba, a munkahelyemre. Mindig huncutkodnak - az kell a kicsinek, ami a nagynak van állandóan. A munkatársakat már ismerik. Egyikőjüknek, Kati néninek van édességes fiókja, úgyhogy már hozzá szoktak menni elsőként. De másoktól is kapnak cukorkát, nagyon édesszájúak. A kicsit szoktak közösen sportolni, például súlyzókat emelgetnek, tornáznak, a papájukkal együtt. Szoktak szerelni is együtt, például biciklit. Már kezdik megismerni a különböző csavarhúzókat. A kedvenc ételük a tészta, és a rántotthús, amit mindig csíkokra kell felvágni.

5

Girincsen minden évben rendeztek fafaragó-tábort, ez egy családi, kézműves alkalom. A helyi iskolai titkárnő és a férje szervezték a tábort. Két ácsmester érkezett két különböző településről. Volt olyan, amiben széket készítettek, volt amiben egy nagy címert, vagy éppen az utcatáblákat, ezek a mai napig megvannak és használja a közösség. Az iskolával közösen csinálták a tábort. Nem is tudjuk pontosan, miért szűnt meg a tábor - valószínűleg már nem voltak elegen rá. Az iskolásokat tanították meg faragni itt. Az egyik utolsó alkalomkor 2010-ben egy 56-os emlékművet is készítettünk közösen, helyiek.

1

Az önkormányzat teraszára repült ez a kis madár, akiről először azt hittük, hogy megsérült. Végül megitattuk, mert láttuk, hogy nagyon szomjas. Ekkor már országszerte nagy volt a szárazság. Előtte rendeztük meg a születésnapomat, emiatt egy vodkásüveg kupakjába töltöttem neki vizet. Miután ivott, egy idő után el is repült. Gondolkodtunk rajta, hogy hívjunk madármentőt, de szerencsére utána egészségesen el tudott repülni.