A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!

5

Eredetileg nagybőgős vagyok, A Fesztiválzenekarban meg a Makámban játszottam, de aztán abbahagytam a zenélést és elmentem tanítani. 50 évesen aztán azt is abbahagytam és elkezdtem újra gyakorolni, és hogy hogy nem, fel is vettek egy YouTube-on szerveződő különleges nemzetközi szimfonikus zenekarba. A YouTube-ra kellett feltölteni egy próbajáték anyagot, és így választották ki a résztvevőket egy Carnegie Hall-beli koncertre Michael Tilson Thomas karmesterrel és olyan sztárokkal, mint például Yuja Wang. Két magyar került be a zenekarba, egy fiatal brácsás és én. A koncert aztán élőben ment a YouTube-on. Jött velem a feleségem is, és maradtunk még néhány napot, vettünk New York Pass-t is, szóval nagyon élveztük a dolgot.

5

Sokszor sétáltunk a családommal a Várban, mert közel lakunk, de idővel egyre ritkábbak lettek azok az alkalmak, amikor mind együtt voltunk. És szinte mindig vittem az éppen aktuális fényképezőmet, például egy Nikon D40-et, amivel ezeket a képeket is készítettem. 2008-ban már a kisebbik lányom is nagylány lett, 16 éves, és ezen a sétán kicsit ezt is ünnepeltük, vagy inkább demonstráltuk. Íme a család és a felnőtt gyerekek. A lányok aztán egyszer csak pózolni kezdtek a fotósnak, félig-meddig játékból, aztán a feleségemet is bevették a dologba, csak a fiam őrizte meg a komolyságát. Az így készült kép aztán az Enyhe szellő címet kapta.

5

Miután a lányom leérettségizett, elhatározta hogy belsőépítészetet fog tanulni Angliában. Három évet tanult Lutonban, illetve egyet Erasmus-os diákként Valenciában. A diplomamunkájára készülve kért, hogy utazzak ki hozzá és segítsek. Mentem is boldogan, és annyira nagy élmény volt a felnőtt lányommal ilyen komoly munkában komolyan együtt lenni, kicsit belelátni az akkori életébe, kicsit jelen lenni benne. Átélni, hogy immár két felnőtt vagyunk. Persze jártam azért Londont is, és talán először voltam kicsit streetfotós. Voltam már ott korábban is, de ezúttal inkább az emberek, az utcai szituációk érdekeltek.

5

Már négyéves volt a kórusom, a Waldorf Diákkórus, amikor elhatároztam, hogy csinálunk egy klasszikus zenei videóklipet. Láttam már néhányat más kórusoktól, és eléggé borzasztónak találtam őket, és persze biztos voltam benne, hogy én valami sokkal jobbat fogok csinálni. Gustav Holst I love MY Love című darabját választottam, ami egy olyasmi történet zenében, mint amilyenek a mi Arany balladáink. Egy lány beleőrül abba, hogy a szerelme hajóra száll, a híres londoni Bedlam bolondokházba kerül, ahol egyre csak azt hajtogatja, hogy I love my love because my love love's me. És amikor a fiú visszatér, már nem ismeri meg, végleg bezárkózott a fájdalmába. Holst egy cornwalli népdalt dolgozott fel, és írt egy gyönyörű kórusművet, ami nagyon népszerű. A jurányi ekkor még alig volt felújítva, és az egyik hátsó lépcsőház ideális forgatási helyszínnek bizonyult. A képeken a lányt alakító Rékával jártuk be a helyszínt, és a fotók már tükrözik a klip hangulatát. A felvétel nagy siker lett, nagyon sok gratulációt kaptunk a YouYtube csatornánkon.

5

Egyik nagyapámat sem ismerhettem, mert születésem előtt, vagy közvetlen utána meghaltak. És ez engem gyerekkoromtól kezdve mindig nagyon bántott. Mindig szerettem volna egy nagyapát. Így aztán amikor felnőttem, 20-22 éves koromban elhatároztam, hogy akkor majd választok én magamnak. És nem is csak egyet vagy kettőt, akár többet is. Ekkoriban nagyon sokat olvastam, és egyik képzeletbeli nagyapámnak Határ Győzőt választottam. Jó pár regényét olvastam, volt, amit többször is, a Bábel tornyát szerettem a legjobban. Sokszor szinte ugráltam magamban, micsoda nyelvi leleménnyel alkotott teljesen új, mégis azonnal érthető magyar szavakat, Tudtam is róla néhány történetet, hogy hogyan írt, hogyan adta kis a feleségével együtt többnyire külföldön a saját könyveit, szóval igazi rajongója voltam. Nem csoda, hogy a közelébe merészkedtem, amikor véletlenül megpillantottam a 2005-ös könyvhéten a Vörösmarty téren, ahogy dedikált. És mert nagyon viccesnek találtam, azt is lefotóztam, ahogy portrét készítenek róla. Ott áll kissé mereven, szélfútta hajjal a komoly pózokat produkáló fotós előtt... kíváncsi lennék rá, milyen képek készültek. Aztán észrevettem valahol Áder Jánost néhány fideszes aktivistával. Talán a frakció elnöke volt akkoriban, és éppen ellenzékben voltak. Érdekes volt megpillantanom ezt a képet most, amikor feltöltöm, 2026 április közepén.

5

Úgy alakult az életünk, hogy fiatalkori barátainkkal ma, 60-70 évesen is összejárunk, rendszeresen találkozunk, bulizunk, kirándulunk. Nagyon szeretünk együtt lenni, van köztünk ügyvéd, óvónő, természetgyógyász, iparművész, zenész, üzletember, tanár. És most, amikor 65 évesen feltöltöm ezeket a jó pár évvel ezelőtti képeket egy őszi kirándulásunkról, azon a történeten gondolkodom, ami a szűkebb családom történetén túl azoknak a beszélgetéseknek, együttléteknek a története, amit a barátainkkal éltünk át. Nagyon jó emlékezni, és még jobb, hogy ennek a történetnek nincs még vége, pár nap múlva például újra találkozunk.

5

2002-ben épp Waldorf tanár voltam a pesthidegkúti iskolában, és ének-zenét tanítottam a gimiben. A waldorf iskolákban a gimnáziumi évek mindegyikében van egy speciális un. epocha, egy hosszabb időszak, amikor valamilyen különleges témával foglalkozunk. Ilyen kilencedikben a mezőgazdasági munka, tizedikben pedig a földmérés. Ez utóbbit kezdettől Erdélybe terveztük a tanárokkal, ám hamar kiderült, a határon nem igazán fogadnak bennünket lelkesen az illetékesek, látván a földmérő eszközeinket. Így a téma néprajzra módosult, elmentünk egy kis apró erdélyi faluba, és szétküldtük a tanulóinkat házakhoz, mindenféle témában kérdezősködni. A fiúk persze a református vendégház udvarán is segítettek ebben-abban, például követ lapátoltak a szállásért cserébe. És míg a tanulók járták a házakat, én is elindultam körülnézni Magyarkúton, és hamar rátaláltam az általános iskolára. Ezek a kis falusi iskolák mindig nagyon megérintettek a sajátos hangulatukkal, biztosan azért, mert az én apai nagyszüleim is egy ilyen kis iskolában tanították végig az életüket a Kisújszállás mellett található Ecsegfalván. Nagyon helyesek voltak a gyerekek és a tanítóik is, hamar összeálltak egy csoportképre.

5

A képek akkor készültek, amikor már kiderült, hogy Eszter, a feleségem súlyos beteg. Óriási akaraterővel harcolt, hogy visszanyerje az erejét, de egy nagyon lesújtó diagnózist kaptunk. Többek között Koncz Zsuzsa számokat hallgatott, és próbált énekelni, amiket fiatal kora óta nagyon szeretett. És egyszer csak elhatározta, hogy csináljunk a családdal egy nagy koncertet, amire meghívjuk sok-sok barátunkat. Mivel a családunkban mindenki zenész valamiképp, nem volt nehéz kiállítani egy zenekart és egy kis kórust, ami segítette Esztert az éneklésben. Nagyon komolyan próbáltunk a Fóti Waldorf iskolában - ez látható az első három képen -, és kibéreltünk egy éttermet a koncertre. Vagy hatvanan-nyolcvanan jöttek a barátok, és egy fergeteges bulit csaptunk. A négytagú kórusban Eszter mögött középen a két lányunk, a széleken a menyünk és a keresztlányunk látható. A fiam orgonál-zongorázik, Balázs, ifjúkori barátunk gitározik és én basszusozok. A koncert végén aztán sokan odajöttek a színpadhoz, hogy velünk énekeljék az Illés számokat. Eszter egyébként sikerrel harcolta meg a betegséggel vívott csatáját, most, 2026-ban is teljes életet élhet.

5

Az ember nem is gondolná, hogy mennyire szociálisak a kecskék. Ragaszkodók, gyengédek, mókások. Az első képen Bogyó van, cumis kecske, ő olyan volt mint az Öreg néne őzikéjében összebújt a pulival meg a cicával, az ajtó előtt. Ott lakott. Minden évben veszek új kecskéket, amikor hozzánk kerülnek vadak és félősek végig kell kergetni őket a kerten, hogy meg lehessen fogni őket. De ahogy időt töltenek velünk, megszoknak kézhez szoknak. Bújósak lesznek. A harmadik képen kiültünk piknikezni, gondoltam megreggelizünk, amíg ők legelnek, de odajöttek és beleettek a tányérunkba. Végül kénytelenek voltunk állva enni. A negyedik pedig egy bakkecske látható. A bakkecskét házőrzőnek is tartják, mert akit meglát annak nekimegy. De őt kézzel nevelték, ezért ilyen bújós lett. A legutolsón a kecskekislány az emberkislánnyal látható.