A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!

1

Kiskorom óta minden év december 30-án túrázunk egyet Óbánya környékén barátokkal. Egy nagyobb csapat Hosszúhetényből érkezik a Zengőn át, míg mi általában bent a völgyben maradunk, végül mind az óbányai kocsmában találkozunk három óra körül. A tavalyi túra azért maradt emlékezetes, mert bár régóta ez volt a legrövidebb, elég mozgalmasra sikerült. Összesen talán kilenc kilométert sikerült sétálnunk a jeges patakon és a térdig érő havon át. Eljutottunk egy vadászlesig, ahova megpróbáltuk a képen látható Füge kutyát is feljuttatni, de a karácsonyi időszak rátette bélyegét a testsúlyára, úgyhogy nagy nevetések közepette kénytelenek voltunk a kutyát lenthagyni. A vadászles alatti dombról hasoncsúszva jutottunk le, majd valahogy visszakeveredtünk a kocsmába. Megérkezés után a kályha mellett melegedtünk épp, mikor a Cigány-hegyről betért csapatból a testvérem észrevette, hogy nincs meg a telefonja.

2

A Picassot a szüleim a húgom születése előtt vették, viszont kezdetben eleve valamiért rossz volt, és a szülészetre végül a nagypapám Lada Samarájával mentek be. A Picasso első hosszabb útjára 2006-ban került sor, mikor az Adriára mentünk nyaralni. A kocsi nem csak az úton volt hasznos, hanem a kempingben is, ugyanis vele és a felesleges napozóágyakkal blokkolták le a sátor oldalát, nehogy a pici testvérem kimásszon a biztonságos területről. Ennek ellenére egyszer valahogy mégis kijutott a képen is látható erődítményből: valaki szerint úgy, hogy átmászott a kocsi alatt, míg más szerint meg úgy, hogy én kinyitottam neki a kocsi ajtaját.

1

2011 tavaszán két emlékezetes ajándékot is kaptam: az egyik Pindúr, a képen látható macska, a másik pedig a kicsi pink, digitális fényképezőgép, amivel ez a fotó is készült. A cicát a rajztanáromtól hoztuk el két másik testvérével együtt: Folti, a fekete-fehér került a húgomhoz, míg Cili, a cirmos, a legjobb barátnőmé, Annáé lett. Mindhárom rettentő jól bírta a macskáztatást, így neveztük a velük való intenzív játékot. A macskák kinti állatnak számítottak, ezért gyerekként úgy oldottam meg a becsempészésüket, hogy a szoknyámba tekerve cipeltem őket. Így tulajdonképpen nem ért a lábuk a földhöz, azaz igazából bent sem voltak. Ezen a képen épp az egyik ikonikus játszósruhámat hordom, amit anyám a munkahelyéről hozott; elég gyakran szoktak bent a munkatársakkal gyerekruhákat csencselni. A kép készültekor még nem sejtettük, hogy Pindúr neme rosszul lett belőve, így 2012-ben a kandúrom négy kiscicát szült. Ivartalanítás után már egyre kevesebbet járt haza, állandóan fára mászott és igazából csak egyedül kalandozott a környéken, mert Folti is meghalt. Nyolc évvel később mi is elköltöztünk a faluból, Pindúr, a nagy nemváltó kalandor viszont ottmaradt kedvenc fái és cseréptetős házai tetején.

5

Novemberben már itthon elkezdődik a szürke hideg téli időszak. Ilyenkor kicsit elvágyik az ember melegebb égtájakra. Az olcsó fapados repülőjáratok és a régóta meglévő kíváncsi érdeklődés ötvözetének köszönhetően Portugália fővárosába is sikerült eljutnom végre. A klíma nem okozott csalódást. Itt sütött a nap és megannyi érdekességgel szolgál Liszabon. Múzeumok, paloták, hegyi villamosok és csodaszép parkok. A várost gyalogszerrel jártam be és igyekeztem minél több érdekes helyet megismerni. Ez elég fárasztó mert Liszabon hegyekre épült. A körülbelüli napi 15-20km gyaloglás rengeteg szinttel párosul de megéri az erőfeszítést! Két nap városnézés után még mindig hétágra sütött a nap ezért iszkiri ki a városból és irány Sintra. Itt a sziklás hegyoldalakon a legnagyobb a palota sűrűség Portugáliában szerintem. Aki csak tehette épített egy várat vagy egy nyamvadt kastélyt mert itt igen szép a kilátás, közel az oceán és mert lenyűgöző a növényzet is és hát tele van gyönyörű kavicsokkal az erdő. Nekem is nagy kedvenceim a sziklák mellett az örökzöldek és a páfrányfélék is. Itt még pàlmàkkal azért megspékelték az egészet. Az volt a tervem hogy ezeken a különleges gránit sziklákon még mászok is kicsit, de a tervbe vett három helyszín meglátogatását alábecsültem. A Pena palota kertje mondjuk majdnem akkora mint a Margit-sziget és elég látványos. A mór vár falai hosszan kígyóznak a csipkés gerinceken. A Quinta da Regaleira kertje pedig szintén elfoglal egy fél hegyoldalt. Szóval az idő nagy úr és hiába az egy órával hosszabb nappal, nem adta ki. Vissza kell térni nincs mese! Most pedig beszéljenek a képek miért is érdemes ide ellátogatni! 🤩🤟🔆

5

Rendszeres hegymászós túráink újabb állomása kis baráti körben 2023 nyarán. Csodálatos időben 2000m szintemelkedés után elértük a régió második legmagasabb csúcsát az Ankogelt (3250m). Gyönyörű panoràma fogadott a tetejèn ahonnan a Grossglocknert is meg lehetett pillantani. Megéri ezt a sok szintet felgyalogolni (van felvonó is) mert közben fantasztikus látványok fogadnak és némi barátkozás is vár a helyi faunàval. Itt szerencsére nem voltak fenyegetőek a bocik mint a Triglavon. Szállásunk a Hannoverhaus pedig egy mindennel feszerelt pompás hegyi ház ahol nem lehet az embernek oka a panaszra. Mi is inkàbb játszottunk és beszélgettünk finom sörök és vacsorák társaságában. Köszi a mindenhatónak és kedves barátaimnak hogy ez is megadatott!

1

A fényképet Szász Marci kollégánk készítette, a Néprajzi Múzeumban. Különleges ez a fénykép, mert nem csatlakozik hozzá semmilyen munkahelyi projekt. Szinte a munkatársi viszony is kiveszik belőle, baráti gesztust ölt. Az egészet (mármint a kép készítését ) a személyesség teszi értékessé, mert Marci random készítette rólunk. A történetmesélés része, hogy egyik első fényképezője is pont ugyanaz a típusú gép volt, mint amivel ezt a fotót készítette Annáról és rólam. Elkapott pillanat egy csütörtök délután, mikor véletlenül találkoztunk vele a folyosón. Mikor arról kérdeztük kik vannak még a tekercsen, a családtagjairól mesélt. Ezután Annának közelebbről is megmutatta a kamerát, a tüköraknás yashicát kicsit hátra kell dönteni exponáláskor. A fénykép amit Marci később előhívott, bár beállított, mégis spontán, nem tudtunk arról, hogy készülni fog a kép, pont olyan fáradtak és gyűröttek vagyunk mint amilyenek szoktunk lenni.

5

2023 nyarán kislányommal Korfu szigetére érkeztünk. Tervünk a sziget teljes bejárása volt ezért az első kempingünktől nem messze egy robogót béreltünk. Sátorral érkeztünk ezért cuccunk nem sok volt, minden belefért egy kisebb hátizsákba és ezért a költözés is könnyen ment. A motor ugyan nem volt túl erős, de szerencsére mindenhová elvitt minket… csak pár helyen kellett leszállni Majànak róla hogy fel tudjon menni a legmeredekebb szakaszokon. A hibátlan nyári idő kedvezett nekünk és végig tudtuk strandolni a szigetet a legszebb partokat felkeresve. Az egyik félig meddig pucérkodós strandon pedig annyira vegytiszta vizet találtunk mintha egy uszoda medencéjében lettünk volna. Itt sokat búvárkodtunk és elélveztük a nem mindennapi lehetőséget. A hosszú kánikula miatt viszont olyan szárazság alakult ki hogy sajnos a sziget dombosabb felèn tűz ütött ki és csak a szerencsének és a széljárásnak köszönhetően nem lett nagyobb baj a dologból, bár így is napokba telt az oltás. Másik szerencse hogy azon a részen már addigra túljöttünk ahol az egész elkezdődött. Harmadik szerencse hogy mire teljesen körbeértünk a motor kezdte megadni magát és szerintem csak néhány kilométeren múlt hogy ne kelljen szerelőt keressünk. Kicsit kehegve, ki ki hagyva az ütemeket, az utolsó erejéből érkeztünk vissza vele a kölcsönzőbe. A további közlekedést már a helyi buszjáratokkal oldottuk meg amik olcsón és megbízhatóan juttatnak célba a szigeten. Összességében nagyon jól éreztük magunkat és egy igazán sokszínű görög szigetet ismerhettünk meg ahol kirándulni és strandolni is nagyszerű dolog.

1

Igazából ez a kép egy videoklip forgatáson készült. Barkóczi Noémi Sétáló című számához forgattunk. A dal arról a dilemmáról szól, hogy elmenj-e külföldre vagy maradj itthon. Ehhez egy szürreális téli nyaralást kreáltunk a Balatonon. A dalban is és így a klipben is bőven jelen van a nosztalgia és ezt a tárgyakban jelenítettük meg. Mindenki otthonról is hozott kellékeket és így került hozzánk ez a labda aminek ez a táska volt a tartója, ezek párban jártak.

5

2023 tavaszán rövidke apa lánya utazásunk célpontja Szicília szigete volt, annak is a keleti oldala. Majával jó utazó párost alkotunk, hasonló igényekkel és hasonló érdeklődéssel. Elsősorban a természeti szépségek vonzanak minket, másodsorban pedig az épített kulturális értékek amiknek általában jól utána is járunk. Szeretjük minél jobban felfedezni a környéket és bebarangolni a környező tájat. Legszívesebben persze egész Szicíliát felfedeztük volna, de időnk most csak Catania és a szomszédos partvidékek bejárását tette lehetővé. Tömegközlekedést és gyalogszert használva a város megismerése után másnap a nem túl messzi Taormina és az Isola Bella szigete felé vettük az irányt. Itt a sok gyaloglást követően a sziget melletti strandon élveztük a tengert és egy kis úszással egészítettük ki az aktív programokat. A helyi kulináris élményeket minden nap az elmaradhatatlan fagylaltozás zárta mert ha olaszország akkor nem maradhat ki a pisztácia fagyi és más jóságok amiket mínuszokba zárnak. Utolsó napunkon egy barátunk helyi ismerőse kalauzolt minket és vele a magasabb partokra is eljutottunk kocsival és megismerhettünk pár autentikus dolgot az itteni életből. Ezeket követően hangulatos tengerparti estével és tengeri sós sörrel búcsúztunk a szigettől. Megfogadtuk hogy igyekszünk majd visszatérni a sziget többi részének felfedezésére.