A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!

2

2026. április 11-én láttam utoljára Orbán Viktort élőben miniszterelnökként. A Szentháromság téren gyűlt össze a Fidesz egy kampányzáró rendezvényre, ahová szokatlanul sokan eljöttek semleges szemlélőként, vagy "katasztrófaturistaként" is. Sosem fogom elfelejteni, ahogyan felcsendül a kampánydal, a Kizöldült a magyar vidék! c. szám DJ Biztostól és körbenézve láttam mennyire kicsi és esetlen is ez a rendezvény. Világossá vált abban a pillanatban, hogy a riasztó elképzelések a másnapi választások elcsalása vagy erőszakos eltérítése kapcsán csak fantáziák maradnak, mert a populáris támogatás látszatának megteremtése is lehetetlenné vált. A második fotón az látható, hogy az egyik kedvenc helyemre betérve milyen felirat fogadott április 13-án napközben, ez maradt a 12-i éjjeli buliból, tökéletes lenyomata a hatalom egy szempillantás alatt végbemenő varázstalanodásának, és a pesti humornak. Sajnos aztán a nyáron ellopták a telefonomat, ezért ezekből a napokból nem is maradt meg több képem, mégis, ez a kettő is tökéletesen leírja mit változtatott meg április 12-e.

5

A képeken a csolnoki Rákóczi Söröző látható. A Covid óta alig van közösségi élet a faluban. Valahogy mindenki elzárkózott. Előtte tele voltak a kocsmák emberekkel, voltak programok, koncertek, de sok hely bezárt. Most már csak két kocsma maradt: a Borozó és a Rákóczi. Összeszámoltuk, hogy korábban 24 olyan hely volt a faluban, ahol lehetett inni. Már nem járnak el az emberek. Nem maradnak ott beszélgetni, szocializálódni, mindenki hazamegy és otthon ül. A próbák után sem nagyon akar senki maradni beszélgetni vagy pizzázni. A Rákóczi kocsmában szoktak lenni a rockbulik, például a Rock Péntek. A Stainless Steel zenekar is itt lépett fel. Az egyik gitáros a Retro Rádió műsorvezetője, a testvére pedig az énekes. Most Lucky Gentleman néven futnak.

1

Esztergomban volt egy nagyon menő hely, a Molotov Liget. Elég jó zenekarok jöttek oda, és nagyon szerettünk odajárni. Sok menő plakát volt a falakon, ezeket pedig mindig lehámoztuk a falról, és hazavittük, hogy a szobánk falát telepakoljuk velük. Nagyon szerettük a Tankcsapdát és az Aurórát is. Akkoriban sok diszkó is működött Esztergomban, de mi nem jártunk oda. Mi inkább a Molotov Ligetbe jártunk, a rock- és metálos helyre, és mondtuk, hogy mi bizony nem vagyunk „diszkópatkányok”. Volt régen a Rock Péntek is, ahová mindig nagyon jó zenekarok jöttek. Nagy pezsgés volt akkoriban, ma már nem nagyon van ilyen.

1

A férjemet úgy ismertem meg, hogy ő baritono­zik, én pedig fagottozom. 2005-ben voltam először a német nemzetiségi zenetáborban. Egy hétig tartott, ez idő alatt összeállítottunk egy koncertműsort, a hétvégén pedig koncertet adtunk. Ekkor találkoztam először Gáborral. Én akkor 15 éves voltam, ő pedig hat évvel idősebb. Minden évben nagyon vártam ezt a tábort, és azt gondoltam, hogy a csolnokiak a legmenőbbek. A 2008-as táborban figyeltem fel először igazán Gáborra, de nem mertem elkérni a telefonszámát. Ő volt a szólamtársam. A fagottnak soha nincs kottája, ezért megkérdeztem tőle, hogy neki van-e. Egy hétig nem történt semmi, de végül mégis összeszedtem magam, és elkértem tőle az e-mail-címét. Azóta együtt vagyunk és van egy kisfiunk is.

4

A kommunizmus alatt itt volt egy börtön, és az egyik rab készítette ezt a szobrot, ami a képen látható. 1956 után ő is disszidált. Ezt az emlékművet minden évben megkoszorúzzuk. Tavaly, bányásznapkor fel is újították. A helyi diákok és különböző szervezetek is koszorúznak. Más rabok is minden évben eljönnek a megemlékezésre, mesélnek, vagy beszédet mondanak. A másik képen látható egy ünnepség. Akkor helyezték oda a bányászcsillét, és annak volt az avatása. Nekem három hónap hiányzott, hogy kereken tíz évet dolgozzak a bányában szakemberként. 1957-től 1967-ig dolgoztam ott. Eszembe jutott egy bányászbaleset története: Tarkövi Pistának volt egy fiútestvére. Pista testvére aknászképzőbe járt valahol valamelyik bányavidéken. Ezek a fiúk nagyon ritkán jöttek haza, mert nehéz volt a közlekedés, de akkor valamilyen bál miatt mégis hazajöttek a hétvégére. Hétfőn a bál után lement a bányába egy lámpával, ráadásul elég fáradtan. A vájatban két oldalon sínpár volt, az egyik erre, a másik arra vezetett. Ő ott valahol lefeküdt és elaludt. Később elütötte a „népes”, amellyel a bányászokat szállították. Ez a vonat hivatalosan a munkásokat szállította a bányába, de néha civilek is utazhattak rajta. Kicsit olyan volt, mint egy metró. Ma már nem lehet lemenni a bányába. Amikor 1978-ban bezárt, elkezdték rekultiválni a környéket. Nagyon sok olyan híd volt, amely az autóút felett vezetett, mert a homokvasút az utak felett haladt el. Ezeket mind lebontották. Mindent eltüntettek, a bejáratokat pedig betemették. Tehát ezekből ma már nagyon sok mindent nem lehet megtalálni. A csolnoki bányász legenda szerint, az első szeneket Sándor Móric gróf erre tévedt disznói túrták ki a földből. Majd a kanász tüzére keveredett széndarabok meggyulladtak és egyszerűen a tűz nem aludt el. A kanász jelentést tett az "égő fekete kőről".

4

Esztergomban elég jó repülős élet volt, főleg a ’90-es években. Akkoriban ott laktunk, és Apukámmal egyszer elmentünk a reptérre. Voltak ott ejtőernyősök is, mert Pestről is jártak ide. Így jött, hogy kipróbáljam a tandemugrást. Akkor 14 éves voltam. A zuhanás elég zajos volt a szél miatt, de amikor kinyílik az ernyő, olyan, mintha elindulnál felfelé. Onnantól béke és csend van, és olyan, mintha ringatóznál a levegőben.

1

Kb. 10 éve fotóztam ezt a képet, mert egy ismerősöm, Gáspárné Marika kérte. Ő a közelben lakik. Ez a vasúti nyomvonal a homokbányából vezetett ki a 12-es aknához. A dorogi tótól indult egy kisvonat, amely a homokbányához vezetett, ahonnan kibányászták a homokot. Ez itt a régi vasútvonal helye, ma már csak egy kis ösvény. Anno vasút nyomvonala Dorogról fokozatosan emelkedik. Hossza 13,056 km volt, és 1922-től 1988-ig működött. Már nagyon régóta kerékpárutat terveznek a helyére.

1

Az unokámmal együtt kirándultunk. Vele szoktam menni, mert ő is érdeklődik a fotózás iránt. A képen egy kőbányához tartozó sziklá rész látható. Meglepődtünk, amikor az unokámmal megláttuk rajta ezt a galambot. Közelebb mentünk, de nem repült el. Egész közel engedett minket. Később belenagyítottam a képbe, és megnéztem a galamb gyűrűszámát. Beazonosítottam, hogy egy postagalamb. Ez Csolnok. Ez a terület ma már szinte teljesen beépült. Akkoriban az önkormányzathoz tartozott, nemrég pedig egy lakóparkot kezdtek el építeni a területre. Most egy építési terület áll ott, és már húsz ház el is készült. Egy igazi tájseb lett a látképen.

1

Ez egy alpaka. A Sehol-sziget Alpaka Farmon voltunk a családommal. Az állatokhoz nem szabadott hozzáérni, vagyis a fejüket nem volt szabad megfogni. A képen a kisebbik fiam látható, ő is kapott egy alpakát. Mindenkihez tartozott egy állat, és mindenki a sajátját etethette a farmon. A nyakától felfelé nem szabadott hozzáérni, mert állítólag szívinfarktust kapnak tőle. (Legalábbis nekünk ezt mondták.) Ezek a fiúk a karám mögött vannak, és csak a fiúkat lehetett sétáltatni. A lányok a karám másik részén voltak elkülönítve. A végén lehetett alpaka szappant vásárolni, ami kézműves szappan volt, és mindenkinek a „saját” alpakájához kapcsolódott.