Játék, kaland, kirándulás
Játék, kaland, kirándulás
Mi volt a legnagyobb kalandod az elmúlt évtizedekben? Mit szerettél játszani gyermekkorodban? Merre kirándultál a családoddal, barátaiddal? A szülővárosodban vagy egy egzotikus országban?
Nem biztos, hogy minden részletére pontosan emlékszel, de mi annál nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel olvassuk a történeted. Mesélj a bejárt városokról – az ott tapasztalt ízekről, illatokról, emberekről, tekintetekről, szimbólumokról vagy akár az égről! Mesélj a játékokról és a kalandokról, melyeket gyermekként vagy felnőttként, a közelmúltban vagy épp tegnap éltél át.
A Játék, kaland, kirándulás című privátfotó-gyűjtőkampányunkban arra kérünk, hogy válassz egy saját készítésű fényképet és meséld el a történeted. Csatlakozz a Jelenarchívumhoz! Fotód lehet analóg vagy digitális,
szerepelhet rajta ember, állat, táj vagy tárgy; a történet pedig akár arról is szólhat, ami a képen nem látható.
Fotó + történetek
3
Mivel lehetne feldobni a hétköznapokat igazán? Hogy a munkába tartó utazás izgalmasabb legyen, szerintem fontos kiaknázni a tömegközlekedés adta lehetőségeket (BMV - busz-metró-villamos). Ha az átszállást meg akarjuk spórolni egy-egy reggelen, akkor a 105-ös vagy a 210-es busz a legalkalmasabb erre és a kilátás sem utolsó. Az Andrássy úton megannyi gyönyörű épület és a Kodály köröndön pedig minden színben pompázó, illatos virágok látványa teszi izgalmasabbá a munkába vezető utat. Mivel ezen a téren szűrődik be a legtöbb napfény (a Hősök tere előtt), így könnyedén észrevettem egy aprócska méhet, amely reggeli harmatos tisztálkodása közepette meg-megszundított a dízelmámoros busz végében, a mellettem lévő ablak alján. Jó hosszú utat tehetett meg Budáról, hogy a pesti virágokra szálljon - még jó, hogy a BKV megspórolt neki néhány kilómétert. Leszállás előtt a kis méhet a tenyerembe tettem, majd az első virágig meg sem állva, a frissen nyírt fű között találtam neki egy tökéletes helyet... Pár nappal később ugyanezen az útvonalon egy újabb budai méhecske találta meg a pesti nap virágát.
5
Nyaralás a csizmán. Kislányommal Majával már rég tervbe vettük hogy megnézzük az olasz csizma végét és az ott elterülő szépségeket. 2025 nyarán volt idő és kedvező repjegy Bariba uhogy útnak eredtünk. Megérkezésünkkor béreltünk egy robogót és azzal kezdtük felfedezni a környèket. Bari szép város nyüzsgő belvárossal. A tengerpartja csak kis részeken strandolható, ezt azonban hamar megtaláltuk a kánikulában. A város utàn a környékbeli szèp látnivalók következtek. Alberobello, Locorotondo, Monopoli. A mesefalu olyan mint az hazai Szentendre csak ezekkel a szokatlan süvegszerű tetőkkel. Locorotondó szintén csodás óvárossal rendelkezik, Monopoli pedig nagyon látványos tengerparti városrészével vonzza a látogatókat. Itt sem maradhatott el a strandolás. Következő napra hagytuk Materát és Polignanot. Matera úgy néz ki mintha az egész vàrost kőből faragták volna ki a hegyoldalból. Zsúfolt szerkezete és ősi mivolta meghökkentő hatást tett rànk. Polignano pedig kanyon jellegű strandjával szintén egy nagyon látványos helyszíne az itteni partoknak. Mindezeken keresztülmotorozni pedig hatalmas élmény. Az olasz életérzés ezen a részen maximálisan átjön. Csizmára fel vagy le!
5
2025 tavaszán Mallorca híres kővel kirakott túraútját terveztem részben végigjárni. Ez a sziget északi oldalán vezet végig a hegyvonulaton. Palma a főváros szép fekvésű és sok látnivalót tartogat. A Miró múzeum például az egyik ilyen. Stílszerűen festői helyen van és az egész tárlat is szemrevaló. Miután a város érdekességeit végigjártam felbuszoztam a hegyek közé és belekezdtem a gyalogtúrába. Sátor, hálózsák, némi ruha és élelem volt csak nálam. Az útvonal valóban gyönyörűséges és elég sok szintet tartogat. Völgyek és gerincek váltogatják egymást és közben lélegzetelállító panorámákban lehet gyönyörködni. Sátorhelyek szinte mindenhol ki vannak valamennyire építve mert nem tilos és sokan így mennek végig mint én. Egyszer azért az egyik túristaházban ahol töltöttem a telefont felszabadult egy hely amire le is csaptam főleg a zuhanyzási lehetőség miatt. Nem drága csak jó előre le kell foglalni mert nagyon népszerű az útvonal és ilyenkor minden ház tele van. Élelmet mindig lehet szerezni kisboltokból. A kedvencem itt a fuet ami a fehérpenészes kolbász, a narancs egy kis pèksütemènnyel. Ez mindig jólesik. A második nap után egy napra megszakítottam az útvonalat a sziget legnagyobb kanyonjának meglátogatása miatt. Ez nincs benne a túrában mert egészen lemegy a tengerig. Monumentális méretekkel rendelkezik és el is lehet tévedni ha nem figyel az ember. Korán indultam hogy egyedül legyek ezen a fantasztikus helyen. Útközben egy kicsit lehetett mászni is a sziklàkon és a végèn pedig fürdeni a tengerben egy nagyon impozáns öbölben. Vissza egy hajójárattal mentem a völgy végétől és végül busszal értem vissza a megszakítás helyéhez. Az útvonal 4. napján elértem a túra végpontját Alcúdiában, így összesen 120 km-t töltöttem a Tramuntana hegységben. Nagyon tetszett ez a mini alpesi táj 900-1000 m környéki hegyekkel. Az időjárás végig kegyes volt hozzám és csak az egyik este pötyörgött egy kis eső. A túrázást a majdnem passszív pihenés váltotta mert innen lebuszoztam a sziget legdélibb részére, itt vannak ugyanis a legszebb partok és öblök. A sziget nagy rèsze sík és nem igazán tartogat más látnivalót, ezek az öblök viszont gyönyörűek. Egy különleges algafaj miatt pedig kristálytiszta vízűek. Itt is vadkempeltem és a két estét kifejezetten jó part menti helyeken sikerült eltölteni. A legszebb strand amit találtam egy magánterület közepèn volt, úgynevezett szolgalmi úton megközelíthető. Valami híresség birtokának közepén volt ez a helyszín mert hatalmas volt és puccosan ápolt és csak úgy sütött a gazdagság még a nyárias hőségben is. Az öböl viszont a legszebb mind közül. Megérte a pár kilométeres sétát. Ez a part jó zárása volt az itt töltött bő egy hétnek. Egy igazán sokszínű szigetet ismertem meg Mallorcán. Visszatérnèk.
5
Egy kedves barátommal Rózsa Gáborral 2024 szilveszteri időszakát valami különleges helyen szerettük volna tölteni, így esett a vàlasztás az Azori szigetek egyik kisebb szigetére Terceirára. Már voltam a legnagyobb szigeten és nagyon tetszett a miliő, Gábornak meg egy régi barátja ezen a szigeten él ugyhogy felvette vele a kapcsolatot és ő örült neki ha meglátogatjuk. Eredetileg több szigetet is szerettünk volna megnézni de mint kiderült hajójáratok csak a turistaszezonban vannak így erről letettünk. Két hét talán soknak tűnt elsőre ezen a kis szigeten de aztán mégse volt az. Ezekiel nagy szeretettel fogadott minket ès a házában egy egész emeletet biztosított számunkra. Ezen felül pedig egy régi citroen személyautót is szerzett nekünk aminek nagyon örültünk. Remekül kiépített és látvànyos túraútvonalak találhatóak a szigeten és ezeket ez idő alatt be is jártuk szinte mind. Vulkánokkal tarkított csodás tájak mindenfele és egy fantasztikusan zöld vegetáció amit megismertünk. Minden napra jutott egy kirándulás, vendéglátónk pedig megmutatta a hely gasztronómiai jóságait. Ternészetesen a tengerben fürdés sem maradhatott el egy fekete köves öbölben amin látszott hogy itt nyáron sokan strandolnak. Amikor már azt gondoltuk hogy láttuk a legnagyobb vulkánt itt akkor Ezekiel elvitt minket egy kilátóba ahonnan ráláttál az igazán legnagyobbra aminek az átmérője 7-9 km és így az Azori szigetek legnagyobb területű krátere. Cinco Picos a neve. Le is esett az állunk úgy 600 métert. Nagyon szép volt még egy felső kristálytiszta tó, az erdők és egy még gözölgő vidék amit egy fából épített ösvényen lehet körbenézni. A szilveszteri mulatság is érdekes volt a belvárosban és a parton. Egèszen enyhe időjárás volt, csak a parton fújt egy kicsit a szél. Összességében remekül éreztük magunkat és nagyon élveztük hogy több tehén volt a szigeten mint ember. Megfogadtuk, hogy még visszatérünk és megcsodáljuk a többi szigetet is amiket Ezekiel ajánlott nekünk.