Játék, kaland, kirándulás
Játék, kaland, kirándulás
Mi volt a legnagyobb kalandod az elmúlt évtizedekben? Mit szerettél játszani gyermekkorodban? Merre kirándultál a családoddal, barátaiddal? A szülővárosodban vagy egy egzotikus országban?
Nem biztos, hogy minden részletére pontosan emlékszel, de mi annál nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel olvassuk a történeted. Mesélj a bejárt városokról – az ott tapasztalt ízekről, illatokról, emberekről, tekintetekről, szimbólumokról vagy akár az égről! Mesélj a játékokról és a kalandokról, melyeket gyermekként vagy felnőttként, a közelmúltban vagy épp tegnap éltél át.
A Játék, kaland, kirándulás című privátfotó-gyűjtőkampányunkban arra kérünk, hogy válassz egy saját készítésű fényképet és meséld el a történeted. Csatlakozz a Jelenarchívumhoz! Fotód lehet analóg vagy digitális,
szerepelhet rajta ember, állat, táj vagy tárgy; a történet pedig akár arról is szólhat, ami a képen nem látható.
Fotó + történetek
5
A fotókon a nagyapám látható. A nagyapám 1932-ben született. Volt katona, majd útkaparó, suszter és gazdálkodó. Voltak tehenei, kisebb-nagyobb állatkái. Rengeteg felejthetetlen emlék, kedves hagyomány köt hozzá. Idén hunyt el, 93 éves korában. Karakterének elengedhetetlen része volt a kerek kis kalap és a frissen borotvált arc. Míg csak bírta, egészen az utolsó évekig maga borotválta az arcát: pamaccsal és rendes pengés borotvával. Később, amikor már mi segítettünk neki, a keverős szappant felváltotta a flakonos hab, a pengéket pedig a műanyag borotva. A haját gimnáziumtól én nyírtam, aztán egyetem alatt már anya… nem volt időm hazamenni. Alig volt pár szál: a füle tövében és a tarkóján, de rendszeresen formára kellett vágni. Erről nincs képem, de emlékszem, hasonló komoly arccal ellenőrizte munkám minőségét, mint itt a képeken a sajátját. Most belegondolva, nem bennem nem bízott, hanem egyszerűen a tökéletességre törekedett. A katonás rendre. Ahogy a borotvás eszközök, úgy a lámpája, az órája, a ruhái, minden egyéb, szépen az élére állítva sorakozott a polcokon. A beavatatlan szemek a színek és a formák sokaságában talán nem látták meg elsőre a rendet – nagy gyűjtögető volt –, de ha jobban megfigyeltük, akkor látszott. A polcán, a fészerben a tárgyak egymástól megfelelő távolságra, rendszerezetten pihentek. Kemény, munkás ember volt. Ugyanakkor az arca mindig sima, a mosolya mindig játékos. A zsebében mindig volt egy kis csoki vagy cukorka az unokáknak, dédunokáknak.
1
Egy őszi hétvégén a párommal és a családjával kirándulni mentünk Királyrétre. Kellemes idő volt, sok túrázó volt aznap. Úgy döntöttünk, hogy teszünk egy nagyobb túrát, közben pedig gombát is szedtünk, kisebb-nagyobb sikerrel, mert a talaj már száraz volt. A túra végén felmentünk a kilátóhoz, ahol ez a kép is készült. Bevallom, nem volt könnyű dolgom, tériszonyos vagyok, és amint elindultunk felfelé a lépcsőkön, már éreztem, hogy remeg a lábam, de a látványért megérte.
1
Nagyon kedves hely számomra Pécs mert itt születtem! Nagyon sok emlékem származik innen, gyermekkorom is itt töltöttem. Sokat látogatok a mai napig haza, az iskolai szünetem nagy részét otthon Pécsett töltöm. Sok kedvenc helyem van pécsen de a legkedvesebb a székesegyház, ami s városban talalható.!
5
Vettem egy kamerát 500 forintért vidéken egy bolhapiacon. Nem tudtam él-e, hal-e, 500 forintot megért kideríteni, majd szétszedem, ha rossz. Nagymamám halála után kipakoltunk a házából, és előkerültek régi filmtekercsek. Zsebre is vágtam őket azonnal. Mondjuk a szavatosságuk lejárt 2016-ban, de ennek is adtam egy esélyt. Ki vagyok én, hogy problémázzak? A képeket egy esküvőn készítettem 2022 augusztusában. Nagymamám valahol a világban, körülbelül 13 éve. A napokban hívattam őket elő, fenn állt a veszélye, hogy rossz a kamera, vagy rossz a film. Vagy, hogy amikor kibontottam a wc-n kiégett amúgy. De hál'istennek használhatóak, sőt! A kamera ugyan beengedi a fényt, attól piros néhány helyen. A boltban a srác megkérdezte, hogy tudom-e, hogy néhány kép dupla expós. És én, aki befűzni sem tudom a szalagot youtube videó nélkül, és amúgy azt se tudom mi az az exponálás, rögtön rávágtam hogy "Ch, direkt". Mert ugye nagy az arcom és nem álművészkedni jöttem az analógommal. Szóval ott voltam a Blahán, életem művét nézegettem és rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem tudom, mi van ezeken a fotókon. Ismeretlen épületek és tehenek, a tehenekről rögtön tudtam, hogy ezek bizony nagymamám képei lesznek. Kezdtem összerakni a történetet. A felismerés után jött a fotó, amin a Nagymamám van és én az akkori barátommal a háttérben homályosan ott vagyunk. Na itt már madarat lehetett velem fogatni, jöttek egymás után a fantasztikus képek. Persze a minőség nagyon megoszlik. Van, ahol a régi kép dominál, valahol az újabb, valami ki is égett, valami meg csak sima tehén. A nagymamám képei között nagy számban akadnak közös kirándulós képek. Van pár, ami egy hajón készült, 6-7 éves lehettem, és alig emlékszem rá. Viszont van egy kép, ahol ugyanazon a hajón ülök, csak 20 évesen. Mamámmal hacsak egy röpke pillanatra is, de újra láttuk egymást az időben.