Játék, kaland, kirándulás
Játék, kaland, kirándulás
Mi volt a legnagyobb kalandod az elmúlt évtizedekben? Mit szerettél játszani gyermekkorodban? Merre kirándultál a családoddal, barátaiddal? A szülővárosodban vagy egy egzotikus országban?
Nem biztos, hogy minden részletére pontosan emlékszel, de mi annál nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel olvassuk a történeted. Mesélj a bejárt városokról – az ott tapasztalt ízekről, illatokról, emberekről, tekintetekről, szimbólumokról vagy akár az égről! Mesélj a játékokról és a kalandokról, melyeket gyermekként vagy felnőttként, a közelmúltban vagy épp tegnap éltél át.
A Játék, kaland, kirándulás című privátfotó-gyűjtőkampányunkban arra kérünk, hogy válassz egy saját készítésű fényképet és meséld el a történeted. Csatlakozz a Jelenarchívumhoz! Fotód lehet analóg vagy digitális,
szerepelhet rajta ember, állat, táj vagy tárgy; a történet pedig akár arról is szólhat, ami a képen nem látható.
Fotó + történetek
1
2025 nyara, ami valóban megértette velem, milyen ereje tud lenni a közösségnek. A nyár, amikor felépült a vályogházunk alapja és négy fala. Hogy igazán emlékezetes legyen az építkezés, kalákákat szerveztünk, ahova megközelítőleg 40 ember gyűlt össze. Egy régi építeszeti technika, a rakott sárfal rakása, és a vályog taposása minden ideérkezőnek újdonság volt. Az új tudás elsajátításához társult a tűző napsütés, a háttérben szóló népzene, drum&bass, rock, pop, a kacarászás, a jól megérdemelt ebéd, és a munka utáni sörözgetés, sütögetés, ami teljesen összekovácsolta a társaságot és újabb, mélyebb barátságok köttettek egymással. Ez a nyár megtanította velem, hogy közösségben tényleg minden könnyebb és mókásabb! Hálával tartozunk a barátainknak!
2
A nyaralásunkon készítette analóg fényképezővel a barátom ezt a képet rólam Grazban. Nagyon kevés időnk volt, másfél nap, bejárni a múzeumokat, megnézni a helyi nevezetességeket de így is nagyon emlékezetes maradt ez a kiruccanás. Erről a privátfotóról és az útkereszteződésről az jut eszembe, hogy mennyire tipikusan osztrák történet ez a TABAK shop, ami a kereszteződésben található.
4
A Déli-Kárpátokhoz tartozó Retyezát hegység a családi- és a személyes kronológiám keresztmetszetében helyezkedik el. A szüleim gimnazista éveikben sokat jártak ide, később pedig velem és a testvéreimmel is vissza-vissza térnek. Gyermekként elemi erővel hat rám minden, amit egy-egy ilyen kiránduláson látok, hallok és érzek. A menedékházak biztonsága, állandó félelem a medvéktől, pár fokos patakvízben gátépítés, frissen szedett áfonya cukorral megszórva, amit egy román néni ad nekem. Aztán ahogy növünk, egy időre megszakadnak ezek a kirándulások. Bennem pedig pár éve bekapcsolt, hogy vissza kell menjek felnőttfejjel, és megkeresnem az emlékeim helyét. Édesapámat nem volt nehéz rábeszélni egy apa-lánya hegymászásra. Mivel nagyjából a szezon utolsó hetében indultunk el, zord körülmények fogadtak minket a magasban. Mínusz fokokban aludtunk napokig, és a menedékházba bevezetett pár fokos patakvízzel fürödtünk. Az egész napos hóban, szélben túrázás után minden este örömmel fogadtuk el a krumplilevest és a túrós puliszkát a menedékház morcos vezetőjétől. Esténként apukám egy otthagyott gitáron játszott nekem, hogy kicsit elfeledtesse velem mennyire fázok. Ez után 2025 augusztusában – hosszú évek után – újra az egész családom vágott neki, hogy térerő nélkül, napokig együtt legyen ezek között a hegyek között. A szüleim a nehezebb szakaszokon már nem tartottak velünk, a négy gyermekük pedig nélkülük mászott fel azokra a helyekre, ahol ők 40 évvel ezelőtt, még tinédzserként ismerkedtek egymással.
4
2025 márciusában elindultunk a nővéremmel meglátogatni a húgunkat, aki ekkor az Erasmus lehetőség miatt Touluse-ban élt. A tervezett útvonalunk Barcelona-Touluse-Párizs volt. A városok között busszal és vonattal közlekedtünk, így bőven volt időnk bámészkodni. Mivel egyetemista pénztárcából gazdálkodtunk, ezért „couchsurfingeltünk”, hostelekben és a kinn élő ismerősök felfújható matracain aludtunk. Ezt egyébként, ha lett volna pénzünk sem csináltuk volna másképp, hiszen fontos aspektusa volt az utazásnak, hogy lehetőséget adjunk a kiszámíthatatlan helyzeteknek, váratlan találkozásoknak, amik pont a bizonytalanságokból születhetnek. Ezek a képek egy utazásélmény vizuális lenyomatai. Mára a tömeggyártott és túldokumentált utazások között nehezebb megtalálni a személyes élményeket. Ha viszont a hangsúly átkerül a megfigyelésre az elvárások helyett, akkor kinyílik a lehetőség, hogy kapcsolódjunk a pillanatnyi környezethez, és valóban észrevegyük azt, ami ott és akkor történik.