Játék, kaland, kirándulás
Játék, kaland, kirándulás
Mi volt a legnagyobb kalandod az elmúlt évtizedekben? Mit szerettél játszani gyermekkorodban? Merre kirándultál a családoddal, barátaiddal? A szülővárosodban vagy egy egzotikus országban?
Nem biztos, hogy minden részletére pontosan emlékszel, de mi annál nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel olvassuk a történeted. Mesélj a bejárt városokról – az ott tapasztalt ízekről, illatokról, emberekről, tekintetekről, szimbólumokról vagy akár az égről! Mesélj a játékokról és a kalandokról, melyeket gyermekként vagy felnőttként, a közelmúltban vagy épp tegnap éltél át.
A Játék, kaland, kirándulás című privátfotó-gyűjtőkampányunkban arra kérünk, hogy válassz egy saját készítésű fényképet és meséld el a történeted. Csatlakozz a Jelenarchívumhoz! Fotód lehet analóg vagy digitális,
szerepelhet rajta ember, állat, táj vagy tárgy; a történet pedig akár arról is szólhat, ami a képen nem látható.
Fotó + történetek
5
2025 tavaszán Mallorca híres kővel kirakott túraútját terveztem részben végigjárni. Ez a sziget északi oldalán vezet végig a hegyvonulaton. Palma a főváros szép fekvésű és sok látnivalót tartogat. A Miró múzeum például az egyik ilyen. Stílszerűen festői helyen van és az egész tárlat is szemrevaló. Miután a város érdekességeit végigjártam felbuszoztam a hegyek közé és belekezdtem a gyalogtúrába. Sátor, hálózsák, némi ruha és élelem volt csak nálam. Az útvonal valóban gyönyörűséges és elég sok szintet tartogat. Völgyek és gerincek váltogatják egymást és közben lélegzetelállító panorámákban lehet gyönyörködni. Sátorhelyek szinte mindenhol ki vannak valamennyire építve mert nem tilos és sokan így mennek végig mint én. Egyszer azért az egyik túristaházban ahol töltöttem a telefont felszabadult egy hely amire le is csaptam főleg a zuhanyzási lehetőség miatt. Nem drága csak jó előre le kell foglalni mert nagyon népszerű az útvonal és ilyenkor minden ház tele van. Élelmet mindig lehet szerezni kisboltokból. A kedvencem itt a fuet ami a fehérpenészes kolbász, a narancs egy kis pèksütemènnyel. Ez mindig jólesik. A második nap után egy napra megszakítottam az útvonalat a sziget legnagyobb kanyonjának meglátogatása miatt. Ez nincs benne a túrában mert egészen lemegy a tengerig. Monumentális méretekkel rendelkezik és el is lehet tévedni ha nem figyel az ember. Korán indultam hogy egyedül legyek ezen a fantasztikus helyen. Útközben egy kicsit lehetett mászni is a sziklàkon és a végèn pedig fürdeni a tengerben egy nagyon impozáns öbölben. Vissza egy hajójárattal mentem a völgy végétől és végül busszal értem vissza a megszakítás helyéhez. Az útvonal 4. napján elértem a túra végpontját Alcúdiában, így összesen 120 km-t töltöttem a Tramuntana hegységben. Nagyon tetszett ez a mini alpesi táj 900-1000 m környéki hegyekkel. Az időjárás végig kegyes volt hozzám és csak az egyik este pötyörgött egy kis eső. A túrázást a majdnem passszív pihenés váltotta mert innen lebuszoztam a sziget legdélibb részére, itt vannak ugyanis a legszebb partok és öblök. A sziget nagy rèsze sík és nem igazán tartogat más látnivalót, ezek az öblök viszont gyönyörűek. Egy különleges algafaj miatt pedig kristálytiszta vízűek. Itt is vadkempeltem és a két estét kifejezetten jó part menti helyeken sikerült eltölteni. A legszebb strand amit találtam egy magánterület közepèn volt, úgynevezett szolgalmi úton megközelíthető. Valami híresség birtokának közepén volt ez a helyszín mert hatalmas volt és puccosan ápolt és csak úgy sütött a gazdagság még a nyárias hőségben is. Az öböl viszont a legszebb mind közül. Megérte a pár kilométeres sétát. Ez a part jó zárása volt az itt töltött bő egy hétnek. Egy igazán sokszínű szigetet ismertem meg Mallorcán. Visszatérnèk.
5
Egy kedves barátommal Rózsa Gáborral 2024 szilveszteri időszakát valami különleges helyen szerettük volna tölteni, így esett a vàlasztás az Azori szigetek egyik kisebb szigetére Terceirára. Már voltam a legnagyobb szigeten és nagyon tetszett a miliő, Gábornak meg egy régi barátja ezen a szigeten él ugyhogy felvette vele a kapcsolatot és ő örült neki ha meglátogatjuk. Eredetileg több szigetet is szerettünk volna megnézni de mint kiderült hajójáratok csak a turistaszezonban vannak így erről letettünk. Két hét talán soknak tűnt elsőre ezen a kis szigeten de aztán mégse volt az. Ezekiel nagy szeretettel fogadott minket ès a házában egy egész emeletet biztosított számunkra. Ezen felül pedig egy régi citroen személyautót is szerzett nekünk aminek nagyon örültünk. Remekül kiépített és látvànyos túraútvonalak találhatóak a szigeten és ezeket ez idő alatt be is jártuk szinte mind. Vulkánokkal tarkított csodás tájak mindenfele és egy fantasztikusan zöld vegetáció amit megismertünk. Minden napra jutott egy kirándulás, vendéglátónk pedig megmutatta a hely gasztronómiai jóságait. Ternészetesen a tengerben fürdés sem maradhatott el egy fekete köves öbölben amin látszott hogy itt nyáron sokan strandolnak. Amikor már azt gondoltuk hogy láttuk a legnagyobb vulkánt itt akkor Ezekiel elvitt minket egy kilátóba ahonnan ráláttál az igazán legnagyobbra aminek az átmérője 7-9 km és így az Azori szigetek legnagyobb területű krátere. Cinco Picos a neve. Le is esett az állunk úgy 600 métert. Nagyon szép volt még egy felső kristálytiszta tó, az erdők és egy még gözölgő vidék amit egy fából épített ösvényen lehet körbenézni. A szilveszteri mulatság is érdekes volt a belvárosban és a parton. Egèszen enyhe időjárás volt, csak a parton fújt egy kicsit a szél. Összességében remekül éreztük magunkat és nagyon élveztük hogy több tehén volt a szigeten mint ember. Megfogadtuk, hogy még visszatérünk és megcsodáljuk a többi szigetet is amiket Ezekiel ajánlott nekünk.
5
Málta már régóta tervben volt és most kapóra jött hogy két kedves barát is érdeklődését fejezte ki a látogatására uhogy össze is szerveztünk egy túrát 2024 őszén a szigetre. Külön érkeztünk más irányokból, de a fővárosban futottunk össze és a szàllasunk ott már ugyanott volt. Minden látnivaló elérhető tömegközlekedéssel ami itt a buszozást jelenti uhogy nem bajlódtunk autókölcsönzéssel. Így is izgalmas a helyiekkel vegyülni és egy kicsit lassabb tempót felvenni. A főváros látnivalói után pár szebb partot néztünk ki mert a strandolás természetesen nem maradhatott el. A víz még pont jó volt és alig voltak már így ősz tájékán a partokon. Egy érdekesebb sziklás fövenynél pedig règi sólepárló kis medencéket találtunk a sziklákba vésve. Málta kistesója Gozó sem maradhatott ki a jövés menésben, ide egy kis hajókirándulással jutottunk át ahol aztán jól körülnéztünk. Az itteni öblöknek csodásan kék volt a víze és ez a narancscsárgás napfényben rikító kontrasztot alkotott. Itt még klasszabb volt a fürdőzés. A naplementét pedig egy nagyon jó hangulatú partszakaszon néztük meg mielőtt visszatértünk szállásunkra. Egy napot pedig külön töltöttem utitársaimtól mert Amy nevű barátommal találkoztam aki akkor ideiglenesen a szigeten élt már két éve. Az itteni mászó teremnek lett üzletvezetője határozatlan időre. Ő is nagyon szeret mászni és én is uhogy ez már jó előre ledumáltuk, így ezt a napot egy közös sziklamászásnak szenteltük. Elvitt egy tengerparti helyre ahol egy mozgalmas és kellemesen fárasztó napot töltöttünk az idili hely felfedezésével. Neki màr nem sok újdonsàg volt de ő kedveli ezt a helyet ahova bármikor szívesen visszatér. Nekem meg nagyon jólesett ezen a különleges helyen végigmászni a lehetőségeket. Visszafele egy kis öblös településrész pizzáját fogyasztottuk el vacsora gyanánt. Rövid látogatásunkkal kimaxoltuk amit csak lehetett ezen a kedves kis szigeten! Jó volt itt is lenni!
5
2024 őszén csatlakoztam a Zerge mászóegyesület boszniai túrájához. Banja Luka mellett az Orbász patak völgyében csodás sziklák meredeznek a kicsiktől (20-40m) egészen a több kötélhosszas mászásokra alkalmat adó nagyokig. Szállásunk a völgyben lévő Vrbas vadvízi bázis és kemping volt. Mivel a nyári szezon már lement ezért gyakorlatilag csak mi bitoroltuk az egész kempinget. Az első két nap a kisebb sziklákra mentünk és igyekeztünk minél több útvonalat teljesíteni a függőleges és enyhén áthajló falakon. Csodálatosan sima és lukacsos mészkőfalakat is találtunk egy magasabban fekvő szektorban amin igazi kuriózum volt mászni. A kempinget vezető csapattal annyira összebarátkoztunk hogy esténként nem lehetett megmenekülni a vendégszeretetük elöl. Úgy hozták az italokat hogy nem is kértük és mindig valami finomsággal is megleptek. Amiket pedig az ő unszolásukra kellett elfogyasztanunk azért pedig nem számoltak fel semmit. Vendéglátásból kitűnő. Amúgy az ételek is nagyon rendben voltak. Harmadnap hogy ne maradjanak ki a nagy falak se alkalmi mászó-párommal egy 5 kötélhosszas útvonalat vittünk végig a völgyben egészen közel lévő falon. Az időjárás a kegyeibe fogadott minket mert ezen a napon is verőfényes napsütésben volt részünk, így minden mászó napunk tökéletesre sikeredett. Mivel nagyon korán indultunk és minden komplikációtól mentesen értünk fel és le is utána még maradt időnk hogy a közeli patakparti termálforrást is meglátogassuk és egy zseniális esti fürdőélménnyel gazdagodjunk. Itt több kis medence van úgy hogy némelyik teljesen épített, némelyik meg csak részben épített, inkább csak duzzasztómű szerű. Mi a legfelsőbe feküdtünk bele mert az volt a legmelegebb, körülbelül 36 fokos és egy jó 40 percet eltöltöttünk benne jókat sztorizgatva. Ezek után a búcsú fájdalmasan erősre sikeredett, mert vendéglátóink meglehetősen lendületben voltak már mire megérkeztünk. Az éjszaka vad zenélésbe és italozásba torkollott. Még szorgosabban hozták mint eddig. Azt mondták hogy szezonban itt nem szól zene mert olyan sokan vannak hogy csak vita lenne ki mit hallgasson uhogy ezt most viszont bepótolták és megmutatták a helyi zenei felhozatalt is. Valamikor hajnalban tudtunk csak elmenekülni és másnap… hát volt másnap. Rég volt ekkora balta a fejemben és kicsit a társaságunk többi tagja is picit talán megorrolt ránk mert mi ketten a mászópárommal maradtunk csak a vadorzó helyi erőkkel és egy kicsit tán hangos is lehetett ez. A többiek bölcsen vmikor 11 körül elmentek lefeküdni de ugye aludni nem biztos hogy olyan korán sikerült nekik. Valamikor délben indultunk hazafelé és egy könnyed rehabilitációs túraként még egy látványos vízimalmos, kis vízesésekkel tarkított helyen megálltunk útközben. A kisiklásunkat leszámítva fantasztikusan jó hosszúhétvége volt ez a számomra még ismeretlen országba és egy kedves kis társaságot ismertem meg. Sőt a helyi csapatot is a szívembe zártam. Vissza kéne térni mert egy rafting meghívást bezsebeltünk a görbe éjszakák alatt.