Játék, kaland, kirándulás
Játék, kaland, kirándulás
Mi volt a legnagyobb kalandod az elmúlt évtizedekben? Mit szerettél játszani gyermekkorodban? Merre kirándultál a családoddal, barátaiddal? A szülővárosodban vagy egy egzotikus országban?
Nem biztos, hogy minden részletére pontosan emlékszel, de mi annál nagyobb kíváncsisággal és figyelemmel olvassuk a történeted. Mesélj a bejárt városokról – az ott tapasztalt ízekről, illatokról, emberekről, tekintetekről, szimbólumokról vagy akár az égről! Mesélj a játékokról és a kalandokról, melyeket gyermekként vagy felnőttként, a közelmúltban vagy épp tegnap éltél át.
A Játék, kaland, kirándulás című privátfotó-gyűjtőkampányunkban arra kérünk, hogy válassz egy saját készítésű fényképet és meséld el a történeted. Csatlakozz a Jelenarchívumhoz! Fotód lehet analóg vagy digitális,
szerepelhet rajta ember, állat, táj vagy tárgy; a történet pedig akár arról is szólhat, ami a képen nem látható.
Fotó + történetek
3
Süllyedő képek Pályázati anyag. A képek a 90-es években készültek analóg technikával. Kizárólag a pályázati anyag miatt kerültek feltöltésre, egyéb céljuk nincs. Süllyedő képek Pályázati anyag. A képek a 90-es években készültek analóg technikával. Kizárólag a pályázati anyag miatt kerültek feltöltésre, egyéb céljuk nincs.
1
2025 pünkösdjén másodjára csatlakoztam egy moldvai faluból, Somoskáról Csíksomlyóra tartót zarándokcsapathoz, hogy együtt tegyük meg öt nap alatt a nagyjából 150 kilométeres utat. Valaha a moldvai csángók gyalogos formába jártak a csíksomlyói búcsúba, ezen hagyomány felújítását kezdeményezte egy somoskai lakos nagyjából tíz évvel ezelőtt. Azóta évről-évre egyre bővülő csapat teszi meg a sokszor kihívásokkal, nem várt helyzetekkel teli utat, ahol hol sátorban, hol szálláshelyeken pihennek meg esténként. A tavalyi évben a zarándoklat első két napján utunk moldvai falvakon vezetett keresztül, majd az Úz-völgyén átkelve jutottunk Erdélybe, ahol az első szórványtelepülésen, Csinódon ért minket az este. Az alábbi kép itt készült.
1
A képen három testvéremmel vagyok valamikor 2004 tájékán. A zene gyermekkorunktól kezdve meghatározó volt, szüleinkkel már ekkor sokat jártunk koncertekre, zenei táborokba. Így következett, hogy általános iskola elején mindannyiunkat zeneiskolába írattak különböző vonós hangszerekre. Hárman foglalkozunk aktívan ma is népzenével, közös zenekart alkotva. Ugyan amikor a kép készült még egyikőnk sem tanult zenét, viszont úgy tűnik, a közös muzsikálás iránti vágy már ekkor is megvolt mindannyiunkban.
1
Néhány barátommal 2025-ben is úgy döntöttünk, hogy az év végét a Kárpát-medence egyik határán, a Gyimesi-szorosban töltjük. Egy hetet voltunk Hidegségben, Kovás-patakán, ahol amellett, hogy zenészeket és ismerősöket is látogattunk több nap túrázni indultunk. Az egyik kirándulás célpontja az 1550 méteres Naskalat-tető volt. Tizenkét fős csapattal indultunk neki az egész napos körtúrának a havas tájon, jóval fagypont alatti hőmérsékletben. Ahogy sétáltunk a Patakon felfelé fokozatosan nőtt a hó vastagsága, majd kiérve a fenyőerdőből, a gerinchez közeledve egyre erősödő széllel találkoztunk. Ahogy Erdély havasaiban általánosan, itt is jellemző a havasi pásztorkodás azon formája, amely során nyáron a településen kívül eső irtvány területeken és az ott felépített esztenákon zajlik a legeltetés és tejfeldolgozás. A képen egy ilyen esztena lakóépületébe bújt be a társaság a havas szélvihartól áthűlve, hogy aztán a karácsonyról maradt bejgli szeletektől és pálinkától újerőre kapva folytassa az utat a gerincen.