5

2024 nyarán két baráttal és a kislányommal nyaralásunk céljául Albániát néztük ki. Nem annyira felkapott hely, de természeti szépségekben bővelkedő ország. Repülőjegyhez igen jutányos áron tudtunk hozzájutni a Wizz fapados légitársaságnak köszönhetően. Megérkezvén autót béreltünk és nekivágtunk felfedezni az országot. A főváros Tirana kicsit a régi időket idézte fel bennünk. Az épületek és a hangulat mind olyan 70es - 80as évekbeli atmoszférát teremtettek. A forróság miatt a rövid nézelődés után máris a közeli tengerpartra igyekeztünk. A víz langymeleg volt, a part pedig kommersz zsúfolt átlagos homokos. Nem marasztalt túl soká minket ez a miliő uhogy az északi hegyek felé vettük az irányt. Itt lapul ugyanis egy hatalmas duzzasztott tórendszer aminek felsőbb végénél egy igazi kicsi csoda hely a Lumi Shale várt minket ami a patakpartra épült üdülőkből álló apró település . A víz itt már üdítő és frissítő a maga 16-17 fokos hőmérsékletével, de ez a kánikulában jól is esett. Kisebb kirándulásokkal felfedeztük a környező völgyeket és a nagy víztározót is meglátogattuk. Ez nem várt módon még hidegebb volt mint a patak, itt csak 11 celsius fok hőmérsékletet mutatott a hőmérő. Megrázó élmény volt. Ez a csodás hegyvidéki környezet már marasztalt volna minket hosszasan de várt még minket a többi jóság amiket tervbe vettünk. Útba ejtettük az ország középső részén a kék szem forrást ami egy földből előtörő komplett patak. Természetesen ebben is megfürödtünk. Aztán egy völgyet amiben hőforrások találhatóak és egy világörökségi várost is, Gjirokastert. Újra a tengerpartra érve a Gjipe Canyon kijáratához autóztunk és ott is strandoltunk egyet aztán a kanyonba is kis sétát tettünk. Nyaralásunk utolsó állomásának a Ksamil környèki partokat vettük szemügyre. Itt már valóban gyönyörűen tagolt sziklás tengerpartok vártak elképesztő színvilággal, például az egyik strandnál rózsaszínben pompáztak a part menti sziklák. Az utazás végére megállapítottuk hogy nagyon is érdemes ide látogatni. A vendégszeretet, az ételek és a tájak mind ezt erősítették meg. Nyáron meg aztán igazán hiszen szinte bárhol strandolhat is az ember egy jót. Egyedül a közlekedési kultúra ami meglehetősen életveszélyes és erősen balkáni, de túl egy kis szerencsével túl lehet élni. Zárásként pedig egy amolyan vicc kategória hogy a bérautónkat kénytelenek voltunk a reptéri parkolóban hagyni mert nem jelent meg senki a visszaadás megbeszélt időpontjában! Küldtünk képet az autóról hol parkol és indultunk is kisimulva haza!

5

2024 tavaszán Vera barátommal, Flóra lányával valamint az én lányommal Majával közös túrát szerveztünk Jordániába. Ahogy az lenni szokott jól megterveztük a látogatást úgy hogy a legszebb és legkülönlegesebb részeket szemügyre vehessük az országban. Jordánia területe hosszúkás észak dél irányban és körülbelül 380 km hosszú. A tömegközlekedés nehézkes ezért autót béreltünk és elsőként az északi részt néztük meg a főváros Ammán érdekességei után. Az arab világ forgataga varázslatos. A nyüzsgés csak vacsoratájban tart egy kicsi szünetet. A város lüktetése után azonban jól esett a természetbe menni a hegyes völgyes tájba. Kissé a várostól északnyugatra találhatóak vallási szent helyek ráadásul pompás természeti környezetben. Itt Jézus keresztelőhelyét a Jordán folyó menti határrészt és különböző egyéb vallási helyet kerestünk fel, például a szent Nebo hegyet is ahonnan fantasztikus a kilátás a Holt tenger felé. Innen aztán lefele tartva a Holt tenger partjára utaztunk és egy félkész luxus szállodába érkeztünk ahová sikerült kedvező áron foglalnunk persze azért mert a másik oldala még nem készült el. Amúgy ezen a részen kevés az ilyen lehetőség és ami van az elég drága. A szállás közvetlenül a parton volt így napközben élvezhettük a holt tengeri lebegést, az iszappakolást és a meglehetősen hideg medence vizét is ami azért jól esett mert itt kánikula volt. A közelben lévő csodálatos völgyek egyikében túráztunk is, lezárásnak pedig a hihetetlen méretű forró vizes vízesésre épült termálfürdőt látogattuk meg. A vízfüggöny kb. 36-38 fokos lehetett és a magasról lezúdulva komoly masszázst fejt ki a testre. Mögötte pedig egy természetes üregben természetes gőzkamra alakult ki mert az itt beszivárgó víz 40 fok feletti lehet ami véletlenül belelépve megrázó élmény volt. Érdekes hogy a környékben ugyanezzel a vízzel termesztenek paradicsomot ami magában is furcsa dolog lenne nemhogy egy kősivatagban. Tovább utazva a középső részeken a hegyvidékek és kanyonok dominálnak amiből kis ízelítőt kaptunk egy igen mélyen bevágódott szurdok túrával. Innen eléggé nehezen szabadultunk mert annyira meredek volt az út hogy az autónk éppen hogy vissza tudta küzdeni magát. Felejthetetlen volt mind a kanyon mind a megközelítése! Szállásnak itt egy hegyi panorámás szerény sátortábor szerűt találtunk ahol végül egy kőből építettet kaptunk a lányom miatt ugyanis az éjjel ezen a részen már meglehetősen hidegek vannak. A vendéglátás a szerénység ellenére fantasztikus volt. Az ételek és a felszolgálás is mesébe illő. A déli részekre jutva pedig nem maradhatott el Petra meglátogatása ami egy ősi város kőbefaragott templomokkal és épületekkel. Talán ez Jordánia legismertebb turisztikai attrakciója. Maradék két napunkat pedig a Wadi Rum sivatagnak szenteltük. Ilyen tájon még egyikünk se járt uhogy csak ámultunk és bámultunk a tevék világában. Vendéglátónknak nagyon megtetszett Vera lánya uhogy kiemelt figyelmet kaptunk a sivatagi táborban. Éjszaka kivitt minket a teliholdban sivatagot nézni amit én személy szerint eleinte gyanakodva fogadtam és megérdeklődtem hogy ez mennyibe fog nekünk kerülni. Miután a one billion dollár választ kaptam akkor kezdtem sejteni hogy itt nem a pénzről van szó. Más az érdeklődés tárgya. Az esti udvarlásos beszélgetések másnapján is tovább kényeztetett minket Suleiman és a sivatag leglátványosabb részeire vitt el minket. Rejtett víztározókat, bébi tevéket vad környezetben és különleges sziklaformációkat vettünk sorra és persze a tevegelés sem maradhatott ki. Egyszer ezt is ki kell próbálni. Jordánia sokszínűségébe azt mondhatom hogy beleszerettünk! Visszatérnénk!

5

2024 januárjában megszerveztünk egy utazást az amerikai kontinensre. Irány Mexikó! Ez egy teljesen más világ mint az eddig meglátogatottak ugyanis még nem jártunk ezen a kontinensen. Hárman barátok vágtunk neki ennek az utazásnak. Célunk az időkeretünk miatt csak a Yukatán félsziget fölfedezése lett, de ez is elég érdekességet tartogatott számunkra. Autót bérelve kezdtünk neki Mexikó legdélebbi vidékének bejárásához. A csodálatos déli tengerpartok után a legnagyobb érdeklődés az úgynevezett Cenote-kra irányult. Itt ugyanis a viszonylag sivár és száraz felszín alatt hatalmas vízgyűjtő rendszerek lapulnak és ezen lyukszerű beszakadások által lehet bennük fürdeni és ugrálni a szélükről a mély és kristálytiszta vízbe. Több ilyet is meglátogattunk hiszen az egész félsziget tele van velük. Egy egész iparág épül ezekre és vannak olyan helyek ahol egy belépővel akár többet is megnézhetsz ezekből. Nagyon hangulatos helyek és igazán üdítőek ezekben megmártózni a kánikulában. A sziget legdélnyugatibb részére is ellátogattunk Bacalarba ahol egy különleges sós tórendszer van ahol a fürdőzés mellett egy enyhén termálvizes folyóban eveztünk ami különleges élmény volt és a világ legrégebbi élőlényeinek maradványait is lehet itt tanulmányozni. Különleges part menti helyekre jutottunk be mert helyenként nem egyszerű a tó megközelítése a sok magánterület miatt. Természetesen nem maradhatott ki a Chichén Itzá templom komplexum látogatása sem ami szintén hatalmas élmény. Merida városa után az északi részeket is megnéztük, itt azonban már igen lepusztult infrastruktúra fogadott, de azért a természet szépsége ezt feledteti. Mindenki nagyon kedves és remek ételeket kóstolhatsz meg az utcán mindenfele amerre jártunk. Egyik ilyen a torta ami egy tépett húsos szendvics némi savanyúsággal kiegészítve. Ezt olyan ötödannyi otthoni áron megkapod bármelyik utcasarkon. Az külön öröm hogy szintén utcán árusítanak mindenféle frissen facsart gyümölcsleveket amik szintén nagyon finomak. Egy ottani erdélyi lánynak Rékának köszönhetően még egy gasztro csodában is részünk volt. Ő ugyanis egy mexikói barátjával megszervezte hogy elmenjünk a dzsungel mélyére egy kis telekre húst sütögetni. Ez is olyan dolog volt amit nem fogok soha elfelejteni. Különösen ízletes lett az étel mert vendéglátónk amúgy mint kiderült valami puccos helyen séf és hát abban a környezetben elfogyasztani a tűz körül ezt az ételt a vadon hangjaival egészen különleges élmény volt. Összességében majdnem 3 hetet töltöttünk itt és nagyszerűen éreztük magunkat Mexikó ezen részén. Nem tapasztaltunk maffia szerű dolgokat csak kedvességgel találkoztunk. Állítólag itt nyaralnak a drogbárók is és konszenzus van a nyugalomról ezeken a tájékon. Ennek a hírnek is nagyon örültünk. Visszatérnénk!