Fotóműterem

1

Először 1998 nyarán, mint Fityeházi iskolások először mentünk erre a tengerpartra, azóta évente rendszeresen. Most a mostani gyerekek járnak le, a helyi iskolából. Ők már önállósodtak, néhány szülő kísérte itt is csak őket, ők járkáltak mindenhová már egyedül is szatyorral és benne fürdőruhával. Amikor ez a fénykép készült, akkor foci vb-volt Lovranban, és a gyerekek nagyon lelkesek voltak. Nézték a szomszédos focipályát, drukkoltak és hangosan éjjeneztek. Tízévestől tizenhatig bezárólag több korosztály is részt vett. Én nem voltam ott mint kísérőszülő, csak a gyerekem, azóta pedig mi felnőttek járunk, de már a művelődési ház szervezésében. A rendszeresség azóta is megmaradt, július utolsó napjain megyünk minden évben. Idén is megyünk, egy nagy busznyi fityeházi.

1

Családi összejövetelen voltunk jelen. Egész életemben nem bírtam a cigaretta füstöt, de annyit szekáltak, hogy kezemben vettem és elpöfékeltem egy szálat. Szüleim dohányoztak (Fecske), de én nem szoktam rá. Engem soha nem érdekelt, nem tartottam "menőnek". 33 évesen próbáltam ki, azóta sem érzem a késztetést, hogy dohányozzak. A gyerekeim sajnos alkalmanként rágyújtanak. Összejöveteleken mindig száraz fehér bort szeretek fogyasztani. Először 40 évesen "rúgtam be". Bort és konyakot ittam. Másnap vasárnap misére mentünk kicsit macskajajjal. Mostanában már jobban bírom, de a cigarettát továbbra sem bírom és kívánom.

1

A 90-es években kinyíltak a határok és a lehetőségek, így végre eljutottunk a tengerpartra is. Ezen a képen a nagylányommal sétálunk és nagyon-nagyon boldogok vagyunk, örülünk, hogy együtt vagyunk, élvezzük a szabadságot, az életet. A képen nem látszik, de nagy társasággal voltunk, akikkel éveken keresztül együtt nyaraltunk.