Siklóernyőzés

5

A képeken a csolnoki Rákóczi Söröző látható. A Covid óta alig van közösségi élet a faluban. Valahogy mindenki elzárkózott. Előtte tele voltak a kocsmák emberekkel, voltak programok, koncertek, de sok hely bezárt. Most már csak két kocsma maradt: a Borozó és a Rákóczi. Összeszámoltuk, hogy korábban 24 olyan hely volt a faluban, ahol lehetett inni. Már nem járnak el az emberek. Nem maradnak ott beszélgetni, szocializálódni, mindenki hazamegy és otthon ül. A próbák után sem nagyon akar senki maradni beszélgetni vagy pizzázni. A Rákóczi kocsmában szoktak lenni a rockbulik, például a Rock Péntek. A Stainless Steel zenekar is itt lépett fel. Az egyik gitáros a Retro Rádió műsorvezetője, a testvére pedig az énekes. Most Lucky Gentleman néven futnak.

2

Az ausztriai Zicksee, magyar nevén Szentandrási-tó 2022 júliusában teljesen kiszáradt. Családommal egy hónappal később jártunk a tónál – pontosabban a tóban, a tó medrében. A látvány azóta is kísért. Az elmúlt években a víz részben visszatért a mederbe, ám mivel a Zicksee eleve sekély sztyeppei tó, a jelenlegi éghajlati viszonyok között már nem képes teljesen feltöltődni. Emiatt fürdőzésre ma már egyáltalán nem alkalmas. Ugyanakkor a térség természetvédelmi és madárvédelmi szempontból továbbra is kiemelkedő jelentőségű (még): ősszel és kora nyáron számos olyan vonuló madárfaj pihen meg itt, amelyek Ausztriában máshol nem figyelhetők meg.

1

2022 karácsony este 11 óra után kaptam a szomszédomtól egy sms-t, hogy nincs-e kedvem velük tartani egy éjféli misére. Egy görög katolikus templomba indultunk, bár egyikünk sem tartozik ehhez a felekezethez. Kerékpárral mentünk; az idő szerencsére enyhe volt, az utcák pedig üresek, így bátran tekertünk az út közepén. A szertartásra kissé késve érkeztünk, de még tartott: a templomi tér, a fények, és az orgonával kísért énekek miatt nosztalgikus hangulom lett. A mise után nem azonnal indultunk haza, J. javaslatára megnéztük a templom kertkapuját, és mivel nyitva volt, bementünk az udvarba. Az templom mögé kerülve a sekrestye ajtón bekopogtunk és egy idősebb úr – akiről kiderült, hogy a sekrestyés – örömmel fogadott bennünket. J. jól ismerte. A helyiség – a sekrestye előszobája –  elég kaotikus volt, de egyben valahogy otthonos is: különféle templomi használati tárgyak, eszközök voltak itt-ott. Itt tűnt fel egy szokatlan tárgy: egy nejlonszatyor, amelyet többszörösen körbetekercseltek ezüstszínű duct tape-pel. A rétegek egymásra épültek, jelezve, hogy a táska eredeti anyaga idővel meggyengülhetett vagy elszakadhatott. A javítás azonban nem egyszeri beavatkozásnak tűnt, hanem ismétlődő megerősítések sorozata. Az eredmény egy sűrűn burkolt, szinte futurisztikus, ezüst tárgy lett. Ez a tárgy értelmezhető az upcycling egy sajátos példájaként: a használat fenntartása érdekében folyamatosan hozzáadott anyag végül meghaladt az eredeti tárgy javítási igényét. A funkcionalitás megőrzése és a javításra szánt anyaghasználat aránya között így meglepő ellentmondás jött létre. Ugyanakkor éppen ez az ellentmondás adja a tárgy különös esztétikáját: hétköznapi eszközből egyfajta akaratlan, mégis figyelemfelkeltő objektummá – szerintem műtárggyá – vált.