A covid időszaka alatt sokat jártunk át vendégségben egymáshoz a legközelebbi barátaimmal, ez a kép is ott készült. Az egyik kedvenc tárgyam a barátnőm lakásában ez a hold alakú lámpa volt, ami olyan fényt tudott hozni, még a járvány legsötétebb időszakaiban is, és hangulatvilágítást adni az esti meghitt beszélgetésekhez, hogy azt nehéz is szavakba önteni. Mindenesetre mindenképp lenyűgözött, hogy ameddig az utazás kvázi lehetetlen volt, ezt az égitestet – a Holdat –a kezembe tudtam fogni. Továbbá egyik kedvenc afrofuturista filmem is eszembe jutott a Space Is the Place (1974) is eszembe jutott, amely arról szól, hogy Sun Ra, aki egyszerre aktivista és zenész esélyegyenlőséget követel az afroamerikaiknak, miután a Földön landol űrhajójával.
Fény az éjszakában
Dátum
2020
Feltöltő
Helyszín
Budapest, Magyarország
Gyűjtemény
További történetek
1
Még középiskolában szerveztek nekünk egy utazást ahova lehetett jelentkezni Franciaországba. Specifikusan a francia partra ahol városokon keresztül áthaladva tapasztaltuk meg a francia tengert. Végigmentünk a városokon ,ahol a gyönyörű panorámában gyönyörködhedtünk a hosszú busz utak után. Minden olyan más volt a tengert nézni bámulatos. Ez a panoráma kép nice-ben készült ahol felmentünk a hegy tetelyére egy hosszadalmas lépcsőn. Soha nem fogom elfelejteni a remek emlékeket amiket a barátaimmal szereztem ezen a gyönyörű utazáson.
4
Az első kislányom 2020 áprilisában a Covid alatt született. Biológusként tudtam, hogy én hordozni szeretném a babámat, a babakocsitól idegenkedtem, nem is vettem, azt éreztem, hogy nagyon messze lenne tőlem a babám és a természetes közege inkább rajtam van... Nagyon bevált és abszolút természetes, önazonos volt nekem ez az egész. Kicsit később orvosi indoka is lett a hordozásnak, mivel csípőficamot diagnosztizáltak a babámnál. Az orvosa annyit mondott, hogy Pavlik kengyelt is hordozzuk, hordozzuk, hordozzuk. Ennek meg is lett az eredménye, pikk-pakk meggyógyult és most már ügyes kis tornásszá cseperedett. A második kislányom 2 évvel később született, szintén tombolt még a járvány. A kétgyermekes lét elengedhetetlen eszköze lett a hordozás, amíg a naggyal játszótereztem, a kicsi órákat aludt rajtam és volt két szabad kezem. Ekkor éreztem úgy, hogy jó lenne tanulni valamit. Pont meghirdették a hordozási tanácsadó képzést, amit óriási örömmel és lelkesedéssel végeztem el. Azóta ez az épülő vállalkozásom egyik alappillére. A harmadik gyermekem, a kisfiam 2024-ben született, őt már a kórházból is egy megfelelő méretű, biztonságos csatos hordozóban hoztam haza. Amint lehetett, elkezdtem a kisfiammal együtt dolgozni, számtalan hordozási tanácsadást csináltunk meg együtt, amíg bölcsis nem lett. Azóta ez vált a munkámmá és hivatásommá. Folyamatosan képzem magam, hogy minél szélesebb körben tudjam támogatni a családokat ebben a rendkívül érzékeny és fontos időszakban.
1
Gyermekeim születése idején Újpest központban laktunk, amit kifejezetten azért szerettem, mert minden szükséges hely megközelíthető volt babakocsival. Mikor azonban már egy három évessel plusz egy babakocsival kellett távolabbra buszozni, a hordozókendő jobb választásnak bizonyult. A harmadiknál már csak az állandó kontakt és babaillat miatt is ehhez ragaszkodtam. A „nagyfiam” akivel a kicsit gyógytornára hurcoltuk, mindenre nyitottan és utánozva, természetesen szintén hordozott a maga megoldása szerint. A fotón három éves. A történethez hozzá tartozik, és sajnos emiatt emlékszem rá, hogy a buszon megszól(ítot)tak, miért engedem, hogy a melegben még egy réteg melegítse. Pedig akkor még nem voltak 38 fokok nyáron. Ez volt az első élményem abból, amit aztán bőven tapasztaltam, hogy az utca embere mindent is jobban tud az én gyerekeimmel és az én kompetenciámmal kapcsolatban. Aztán rájöttem, hogy ez nem is igazán kritika és bántás, hanem kapcsolódni próbálnak. Mintha könnyebb lenne azt mondani, hogy miért nincs/van rajta zokni stb. mintha azt mondanák, milyen cuki gyerek… Mostmár olyan magas mint én és dörmögő hangja van. Reméljük hordozós apa lesz
5
2024 nyarán két baráttal és a kislányommal nyaralásunk céljául Albániát néztük ki. Nem annyira felkapott hely, de természeti szépségekben bővelkedő ország. Repülőjegyhez igen jutányos áron tudtunk hozzájutni a Wizz fapados légitársaságnak köszönhetően. Megérkezvén autót béreltünk és nekivágtunk felfedezni az országot. A főváros Tirana kicsit a régi időket idézte fel bennünk. Az épületek és a hangulat mind olyan 70es - 80as évekbeli atmoszférát teremtettek. A forróság miatt a rövid nézelődés után máris a közeli tengerpartra igyekeztünk. A víz langymeleg volt, a part pedig kommersz zsúfolt átlagos homokos. Nem marasztalt túl soká minket ez a miliő uhogy az északi hegyek felé vettük az irányt. Itt lapul ugyanis egy hatalmas duzzasztott tórendszer aminek felsőbb végénél egy igazi kicsi csoda hely a Lumi Shale várt minket ami a patakpartra épült üdülőkből álló apró település . A víz itt már üdítő és frissítő a maga 16-17 fokos hőmérsékletével, de ez a kánikulában jól is esett. Kisebb kirándulásokkal felfedeztük a környező völgyeket és a nagy víztározót is meglátogattuk. Ez nem várt módon még hidegebb volt mint a patak, itt csak 11 celsius fok hőmérsékletet mutatott a hőmérő. Megrázó élmény volt. Ez a csodás hegyvidéki környezet már marasztalt volna minket hosszasan de várt még minket a többi jóság amiket tervbe vettünk. Útba ejtettük az ország középső részén a kék szem forrást ami egy földből előtörő komplett patak. Természetesen ebben is megfürödtünk. Aztán egy völgyet amiben hőforrások találhatóak és egy világörökségi várost is, Gjirokastert. Újra a tengerpartra érve a Gjipe Canyon kijáratához autóztunk és ott is strandoltunk egyet aztán a kanyonba is kis sétát tettünk. Nyaralásunk utolsó állomásának a Ksamil környèki partokat vettük szemügyre. Itt már valóban gyönyörűen tagolt sziklás tengerpartok vártak elképesztő színvilággal, például az egyik strandnál rózsaszínben pompáztak a part menti sziklák. Az utazás végére megállapítottuk hogy nagyon is érdemes ide látogatni. A vendégszeretet, az ételek és a tájak mind ezt erősítették meg. Nyáron meg aztán igazán hiszen szinte bárhol strandolhat is az ember egy jót. Egyedül a közlekedési kultúra ami meglehetősen életveszélyes és erősen balkáni, de túl egy kis szerencsével túl lehet élni. Zárásként pedig egy amolyan vicc kategória hogy a bérautónkat kénytelenek voltunk a reptéri parkolóban hagyni mert nem jelent meg senki a visszaadás megbeszélt időpontjában! Küldtünk képet az autóról hol parkol és indultunk is kisimulva haza!