Történeteim főhőse egy Trabant, melynek szüleim voltak a tulajdonosai a 2000-es évek elején. Az első mese szintén ez idő tájt játszódott: óvodából hazafele menet mindig arra kértük apukánkat, hogy egy útba eső emelkedőn menjünk fel autóval. Ugyanis gyerekként ez az emelkedő egy hatalmas hegynek tűnt és a világ legizgalmasabb dolgának számított felérni a tetejére. Nos, ez a mulatság csak addig tartott, míg egy téli, fagyos napon vissza nem csúsztunk az autóval. Természetesen nem lett bajunk, de megtanultok, hogy a Trabant nem egy csodajárgány.
Egy másik kedves történet, amire húgom úgy emlékszik vissza, hogy egyszer ennek a csodaautónak kiesett a vezetőoldal melletti ajtaja és apukánk kénytelen volt úgy hazavezetni, hogy egyszerre fogta az ajtót, kormányzott és váltott. Míg szerintem nem kiesett az ajtó, hanem csak nem csukódott be és napokig kénytelen volt így vezetni. Bár mindketten másképp emlékszünk rá, az biztos, hogy amikor visszagondolunk a Trabant kalandjaira, mindig eszünkbe jut, milyen szabadnak éreztük magunkat gyerekként, csak nevettünk és élveztük az utazást.
Mesék egy Trabantról
További történetek
1
Még középiskolában szerveztek nekünk egy utazást ahova lehetett jelentkezni Franciaországba. Specifikusan a francia partra ahol városokon keresztül áthaladva tapasztaltuk meg a francia tengert. Végigmentünk a városokon ,ahol a gyönyörű panorámában gyönyörködhedtünk a hosszú busz utak után. Minden olyan más volt a tengert nézni bámulatos. Ez a panoráma kép nice-ben készült ahol felmentünk a hegy tetelyére egy hosszadalmas lépcsőn. Soha nem fogom elfelejteni a remek emlékeket amiket a barátaimmal szereztem ezen a gyönyörű utazáson.
2
Etyeki Rosmarin kórus látható a fényképen, tulajdonképpen vegyes, de kevesebb a fiú, mint a hölgy. A ruhákat megpróbáltuk a régi ruhák után varratni, általában az etyeki régi ruhák sötétebbek voltak, a helyi múzeumban vannak még ilyen ruhák. A második Remshalden-ben készült, ez Etyek testvérvárosa nem messze van Stuttgarttól, itt is felléptünk. Azóta elég sokan nincsenek köztünk, például a harmónikásunk sincs. Rengeteg meghívásunk volt a környező településekre, ez szinte állandó, összesen 10-en maradtunk mára. Két hete Budajenőn volt a csapat. A sváb identitás nagyon meghatározó, de vannak olyanok is akiknek semmi köze a svábsághoz.
1
Az Attila úton volt a kislányom óvodája. Ez a kép akkor készült , amikor az unokaöcsémmel mentem egyszer érte. Nagyon izgalmas nap volt mindkettőjüknek, a lányomat megleptük, az unokatesója pedig először utazott busszal, ami számára kész kaland volt. Az óvoda bezárt még abban az évben, de nem is volt túl szerencsés helyen. Játszóterük nem volt , a Vérmezőre mentek ki levegőzni ami akkoriban még nagyon szemetes volt.
4
A fővárosban három stílus találkozott ekkoriban: a klasszicista, a parasztmodern és a szocialista építészet. Érezhető volt, hogy villámsebesen alakul át a város, eltűnnek kirakatok, neonok, arcok, helyek. Megváltozik a forma- és színvilág, tipográfia. A metró, a boltok homlokzata, a játszóterek - minden még "átlapolással" létezett: volt a még régi és a már új. Még voltak reklámozó szendvicsemberek, hírlapos rikkancsok, trafikok. A képeken: a traktorral a fővárost blokkolni kívánó gazdák tüntetésén újságot áruló néni kucsmában, lódenkabátban. Valamint a Kiskörút legendás könyvneppere, az antikváriumok között seftelő Móra "nagyorrú" Tibor.