Német vurstli, magyar lángos

5

Kicsi fiam, amikor megérkezett 2016 márciusában, még nem tudta, hogy milyen sokfelé fogunk menni azon a nyáron: vonattal és busszal, esküvőre vagy csak le a völgybe. Még nem sejtette, hogy milyen hideg lesz az a tél, amelyet a hátamon tölt majd, és amikor befagyott a Balaton, még csak nézte a jeget a nagy hidegben. Először egy rugalmas kendőben hordoztam, amelyet kölcsönkaptam, majd egy Lana Rubin kendőt használtam majdnem két évig. Azóta is megvan – oly sok emlék köt hozzá, hogy a részemmé vált. Egy ízben két kicsi babát tartottam, fiam keresztanyjának pár hónappal fiatalabb lányát az ölemben, a fiamat a hátamon. A legkedvesebb számomra az a kép, amelyen a nagymamám is ott van a háttérben: a csodálatos Nagyi, aki olyan alapot adott a puszta személyiségével, amely azóta bennem él tovább. Ő az, aki varázskezeivel a kék kesztyűt, sapkát kötötte nekünk, míg édesanyám a hordozókabátot varrta meg. A hajamat, mely mindig hosszú volt, azon a nyáron rövidre kellett vágnom. Faragtam neki egy rágókát fából, amikor nem rágcsálta, a nyakláncom volt. Amikor ő nem volt a hátamon, akkor is ringatóztam – átalakultam. Anyává lettem, és semmiért nem adnám ezt a változást. Az az első időszak, minden nehézségével, a világot, a növekedést, és egy életre szóló csoda kezdetét jelentette nekem: a hordozás, a szoptatás, az együtt alvás, a mosipelus, a BLW hozzátáplálás, az EC, s később a Waldorf, mind-mind eszköz volt: egy egységes rendszer, mely utat mutatott, hogy mi ketten összekapcsolódjunk egy életre. Az akkor folyamatosan a hátamon ringatózó kicsi puttonyom azóta már a saját lábán rohangászik. A hajam megnőtt. Mindannyian bölcsebbek lettünk tíz esztendővel És az a ragyogás, amit együtt megéltünk, belénk költözött.

1

Gyermekeim születése idején Újpest központban laktunk, amit kifejezetten azért szerettem, mert minden szükséges hely megközelíthető volt babakocsival. Mikor azonban már egy három évessel plusz egy babakocsival kellett távolabbra buszozni, a hordozókendő jobb választásnak bizonyult. A harmadiknál már csak az állandó kontakt és babaillat miatt is ehhez ragaszkodtam. A „nagyfiam” akivel a kicsit gyógytornára hurcoltuk, mindenre nyitottan és utánozva, természetesen szintén hordozott a maga megoldása szerint. A fotón három éves. A történethez hozzá tartozik, és sajnos emiatt emlékszem rá, hogy a buszon megszól(ítot)tak, miért engedem, hogy a melegben még egy réteg melegítse. Pedig akkor még nem voltak 38 fokok nyáron. Ez volt az első élményem abból, amit aztán bőven tapasztaltam, hogy az utca embere mindent is jobban tud az én gyerekeimmel és az én kompetenciámmal kapcsolatban. Aztán rájöttem, hogy ez nem is igazán kritika és bántás, hanem kapcsolódni próbálnak. Mintha könnyebb lenne azt mondani, hogy miért nincs/van rajta zokni stb. mintha azt mondanák, milyen cuki gyerek… Mostmár olyan magas mint én és dörmögő hangja van. Reméljük hordozós apa lesz

1

Nyári időszakban, nyári szünetben unokám a négy fiával naponta látogatják a strandot, úsznak, játszanak, ugrálnak, labdáznak. Egyszer én is velük mentem, akkor készült ez a fotó. Hajdanán sportoló voltam, atletizáltam. Mikor unokám kicsi volt, még bemutattam a Balatonparton az összes versenyszámot, amit ismertem. A fényképen csak a két legnagyobb dédunokám látható.