2017 tavaszán gondoltunk egyet egy kedves barátommal és vásároltunk egy igen jutányos repjegyet Tel-Avivba, Izrael tengerparti városába.
Mindkettőnknek ez volt az első látogatása a Közel-keletre. Ez egy egészen más világ mint amit Európában megszokhattunk. Izrael területe meg amúgy is kulturálisan és történelmileg is igen nagy sűrűségű ezért nem győztünk álmélkodni az egész utazás soràn.
Mivel kevés időnk volt így rögtön vonatra szálltunk és átutaztunk Jeruzsálembe amely város maga a tiszta történelem. Minden sarkon emlékek és ódon épületek az utcákon pedig hömpölygő sokaság.
A különböző vallású és érzelmű emberek együttélése érezhetően magában hordozta a feszültséget amit leginkább a közlekedés kissé agresszív módjában lehetett leginkább tetten érni.
Rövid tartózkodásunk alatt több közúti balesetet is láttunk. Velünk azonban nagyon segítőkészek voltak mindig és kedvesen útba igazítottak, sőt minden földi jóval el is láttak minket ha tehették.
Jeruzsálem megismerése után a Holt tenger felé vettük az irányt. Ez a természeti képződmény 300 m-rel a tengerszint alatt helyezkedik el és sótartalma különösen magas. Annyira, hogy életnek még a part közelében sincs nyoma. Miután megmártóztunk benne a ránk rakódott só annyira marta lágy részeinket hogyha nincs ott a betervezett Ein Gedi nemzeti park meglátogatása akkor kellemetlen élményekkel kellet volna számolnunk. Így viszont egy óra múlva már édesvízi vízesésekben és természetes kő medencékben áztattuk le magunkról a ránk rakódott sót. Meglátogattuk még a közeli híres erődítményüket a Masadát amely szintén megdöbbentő történettel rendelkezik és fantasztikus kilátással amely kissé feledteti a sokkoló múltat.
Ide rendhagyó módon autóstoppal sikerült átjutnunk ami nem egy megszokott dolog errefelé. Utolsó napunkat Tel-Aviv felfedezésével és tengerparti lazulással töltöttük. Itt mèg jó lett volna időzni, de sajnos ennyire volt időnk hazarepülésünk előtt.
Izrael
Dátum
2017
Feltöltő
Helyszín
Jeruzsálem, Izrael
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.107
Licensz
További történetek
3
A síelős kép a mi telkünkön készült. Még a dombot is mi csináltuk a telkünkön. El kellett bontani a régi házat, a tanyát. Hozattunk földet és meglett a domb. Erről lehetett síelni. Sőt még vízicsúszdát is csináltunk nyáron erre a dombra. Nagyon imádták a gyerekek. Ekkor még sok hó esett, ma már kevesebb. Ez a domb lehetett a legmagasabb pontja Debrecennek. Mi mindig mindent kitaláltunk. Azóta is azt kérdezzük magunktól, hogy mindezt hogy tudtuk megcsinálni. Mindemellett dolgoztunk. Debrecenbe mi biciklivel jártunk. A férjem mentőzött, előtte meg kukázott, kukásautókat vezetett. Eredeti szakmája cserépkályhás. A munka hétfőtől vasárnapig tartott, még a rendszerváltás után is. Mi Németországban is dolgoztunk, a férjem 1970-ben ment ki, a család 1980-ban követte. Mikor hazajöttünk Németországból akkor kerültünk el Paksra, az atomerőmű építkezésnél a férjem hegesztő volt, a férjem meg bérelszámoló. Akik az utolsó képen láthatóan azok a barátaink Paksról, a kemencéjüket is a férjem építette.
5
A víz minden halmazállapotában körülvesz bennünket, mindennapjaink természetes része. Ezek közül talán a szilárd halmazállapota az, amelyhez a leginkább kettős érzések társulnak. Egyrészt veszélyforrás: a természet hatalmas pusztításra képes általa. Másrészt viszont talán ez a leglátványosabb arca is, hiszen a fagy és a jég lenyűgöző formákat, különleges természeti alkotásokat hoz létre. Napjainkban egyre enyhébbek a telek, folyóink és tavaink is egyre ritkábban fagynak be. Időnként azonban még megmutatja erejét a tél. 2017-ben a Tisza rendkívül vastag jégtakarót kapott, majd a tavasz közeledtével megindult a jégzajlás. A hatalmas jégtáblák rombolták a partokat, miközben páratlan látványt nyújtottak. Egy jól elkapott pillanat, a megfelelő fények és a természet ereje együtt olyan képeket tárnak elénk, amelyek egyszerre mutatják meg a víz pusztító és lenyűgözően szép oldalát.
3
Ha a család egyes tagjai távolabbi településekre házasodtak, gyakran előfordult, hogy rokonaik felkeresték őket új lakóhelyükön. Ezek a látogatások nemcsak a családi kapcsolatok fenntartását szolgálták, hanem lehetőséget teremtettek arra is, hogy a családtagok megismerjék egymás új környezetét és életkörülményeit. A képen Vajna Irén látható, aki Kolozsvárra utazott, hogy meglátogassa egyik rokonát, Blidaru Aurica-t. Ez a fénykép jól szemlélteti, hogy a távolság ellenére is fontosnak tartották a családi kötelékek ápolását.
5
2017 augusztusában Görögországban voltam nyaralni a családommal. Szállásunk egy üdülőtelepen kapott helyet, ahonnan kilátás nyílt a tengerre, körülötte pedig hegyek húzódtak. A tenger hűs habjainak élvezete mellett lehetőségünk nyílt szervezett kirándulásokon is részt venni. Így jutottunk el többek között Platamon várának romjaihoz és tekinthettük meg a Szent Dionüszosz kolostort. Különleges utazás volt ez a számomra, mivel ekkor jártam először Görögországban, s ezek az alkalmak lehetőséget nyújtottak az ottani történelem és kultúra picit bővebb megismerésére. A levegő még éjszaka is fülledt volt, az emberek a teraszokon beszélgettek és innen-onnan zene hallatszódott. Hangulatos esték és napok voltak ezek, amire bármikor szívesen gondolok vissza.