Egy tanulmányait végző barátunk meghívására utaztunk a föld egyik legnépesebb országába hogy az ott még akkor épp csak kezdődő mászósportnak hódolhassunk. Klaudia nagyon részletes utitervet rakott össze és igencsak csodálatos helyekre jutottunk el vele az országban. Mászhattunk olyan különleges helyeken mint az épp kiépülőben lévő Getu nemzeti park ahol egy akkora barlang is leledzik amin egy kisrepülővel átrepültek vagy Yangshuo különleges karszt hegyein és barlangjaiban melyek formavilága egészen bizarr.
Hangzhou rózsaszín gránitszikláin mászni a bammbuszerdőben szintén egyedülálló élmény volt mivel ekkora bambuszokat még nem láttunk azelőtt.
A Sárga hegy Nemzeti park meglátogatása is felejthetetlen élmény volt a több millió lépcsővel és a helyi kirándulók tömegeivel akik láthatólag nem voltak felkészülve a megpróbáltatásokra.
Az országon belül viszonyag nagy távolságokat tettünk meg, így utazhattunk gyorsvasúttal ami 300 km/h sebességgel száguldott, de volt részünk egy 25 órás vonatozásban is jóval kisebb sebességgel.
Városnézésből sem volt hiány, több kisebb (pár millió lakos) város mellett Shanghaj-ban (24 millió lakos akkor) is körülnéztünk. 4 fős kis baráti csapatunk szépen összekovácsolódott a rengeteg élmény és kaland közepette és azt hiszem meghatározóvá vált számunkra ez a látogatás. Azóta én ázsia rajongó lettem és az utazás fontos szerepet tölt be az életemben! Köszönöm barátaimnak hogy ezt össszehoztuk és volt bátorságunk ebbe belevágni!
Sziklamászás Kínában
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.104
Licensz
További történetek
3
A síelős kép a mi telkünkön készült. Még a dombot is mi csináltuk a telkünkön. El kellett bontani a régi házat, a tanyát. Hozattunk földet és meglett a domb. Erről lehetett síelni. Sőt még vízicsúszdát is csináltunk nyáron erre a dombra. Nagyon imádták a gyerekek. Ekkor még sok hó esett, ma már kevesebb. Ez a domb lehetett a legmagasabb pontja Debrecennek. Mi mindig mindent kitaláltunk. Azóta is azt kérdezzük magunktól, hogy mindezt hogy tudtuk megcsinálni. Mindemellett dolgoztunk. Debrecenbe mi biciklivel jártunk. A férjem mentőzött, előtte meg kukázott, kukásautókat vezetett. Eredeti szakmája cserépkályhás. A munka hétfőtől vasárnapig tartott, még a rendszerváltás után is. Mi Németországban is dolgoztunk, a férjem 1970-ben ment ki, a család 1980-ban követte. Mikor hazajöttünk Németországból akkor kerültünk el Paksra, az atomerőmű építkezésnél a férjem hegesztő volt, a férjem meg bérelszámoló. Akik az utolsó képen láthatóan azok a barátaink Paksról, a kemencéjüket is a férjem építette.
4
2026-ban Kínában jártunk az unokaöcsémmel, egy szervezett kirándulócsoporttal. Három napot Tibetben is eltöltöttünk, ami nagyon izgalmas volt. Tibetben történt egy vicces eset. Az unokaöcsémmel pénzt akartunk felvenni egy automatából, de szerencsétlenül a bankkártyáját elnyelte a gép. Ezután órákon keresztül próbálkoztunk megértetni magunkat a helyiekkel, illetve találni valakit, aki fordítani tud nekünk, hogy elmondjuk az ügyintézőnek, mi történt. Sokan siettek a segítségünkre, de végül a megoldás inkább az volt, hogy befagyasztottuk a kártyát és itthon igényelt egy újat. 8 nap volt az út és nagyon sűrű volt a program. Magyarországgal összehasonlítva sokkal modernebb az ország, de mivel pár éve már jártam Japánban, emiatt nem ért kultúrsokk. A Nagy Falhoz is eljutottunk, ahol szerencsénk volt. Az idegenvezetőnk javaslatára ott kezdtük a napot korán reggel, emiatt nagyon szép fényekben és még kevés turistával együtt tudtuk megnézni.
2
2023-ban voltam Japánban unokaöcsémmel, ott készültek ezek a képek. Oszakában is jártunk. Olyan helyszíneket néztünk meg, amik az UNESCO-világörökségek részei. Egy kinti japán ismerősünkkel beszéltünk utána, hogy mi 8 nap alatt erőltetett menetben több dolgot láttunk, mint ő évek alatt. Azóta pedig láttuk, hogy ő is elkezdte bejárni ezeket a helyszíneket a családjával.
2
A sorkatonai szolgálat a legtöbb fiatal férfi számára nem tartozott a várva várt életszakaszok közé, hiszen hosszabb időre elszakította őket családjuktól és megszokott környezetüktől. Ugyanakkor a szolgálat közvetett módon a családtagok számára is új lehetőségeket teremtett. Amikor lehetőség nyílt a katonák meglátogatására, a hozzátartozók olyan településekre és vidékekre is eljuthattak, amelyeket egyébként valószínűleg nem kerestek volna fel. Hogy ki milyen tájakat, városokat ismerhetett meg, nagymértékben attól függött, melyik katonai egységhez osztották be a sorkatonát. A látogatások során a családtagok nemcsak a fiukkal vagy testvérükkel tölthettek el néhány órát vagy napot, hanem az utazást gyakran összekötötték a környék megtekintésével is. Így a sorkatonaság – bár elsősorban kötelezettséget és megpróbáltatást jelentett – bizonyos esetekben a család számára az utazás és az új helyek megismerésének egyik ritka alkalmává is vált.