Fülbevaló

3

Szabad délután volt a Koinónia Táborban, a Hargitán. Fura egy helyen van a tábor. Kanyarban kell jobbra letérni, szerintem iszonyú veszélyes helyen. És a tábla is csak ott van közvetlenül a letérőben. Pici is. Amire észreveszed, már túlmentél. A következő három kilométeren nem is tudsz már megfordulni. Na mindegy, valahol egy mézárusnál lehúzódsz, megfordulsz. Talán a másik irányból menni fog. Lövétén kell letérni a barlang felé. Bár mi inkább csak a szorosban mászkáltunk. A Vargyas patakban vágta ki a szurdokvölgyet a mészkőben. Én soha nem mentem be a barlangba. Lövétén a házak magasak, az út poros, az emberek székelyek. Kemény világ de barátságos.

5

Egy tanulmányait végző barátunk meghívására utaztunk a föld egyik legnépesebb országába hogy az ott még akkor épp csak kezdődő mászósportnak hódolhassunk. Klaudia nagyon részletes utitervet rakott össze és igencsak csodálatos helyekre jutottunk el vele az országban. Mászhattunk olyan különleges helyeken mint az épp kiépülőben lévő Getu nemzeti park ahol egy akkora barlang is leledzik amin egy kisrepülővel átrepültek vagy Yangshuo különleges karszt hegyein és barlangjaiban melyek formavilága egészen bizarr. Hangzhou rózsaszín gránitszikláin mászni a bammbuszerdőben szintén egyedülálló élmény volt mivel ekkora bambuszokat még nem láttunk azelőtt. A Sárga hegy Nemzeti park meglátogatása is felejthetetlen élmény volt a több millió lépcsővel és a helyi kirándulók tömegeivel akik láthatólag nem voltak felkészülve a megpróbáltatásokra. Az országon belül viszonyag nagy távolságokat tettünk meg, így utazhattunk gyorsvasúttal ami 300 km/h sebességgel száguldott, de volt részünk egy 25 órás vonatozásban is jóval kisebb sebességgel. Városnézésből sem volt hiány, több kisebb (pár millió lakos) város mellett Shanghaj-ban (24 millió lakos akkor) is körülnéztünk. 4 fős kis baráti csapatunk szépen összekovácsolódott a rengeteg élmény és kaland közepette és azt hiszem meghatározóvá vált számunkra ez a látogatás. Azóta én ázsia rajongó lettem és az utazás fontos szerepet tölt be az életemben! Köszönöm barátaimnak hogy ezt össszehoztuk és volt bátorságunk ebbe belevágni!

2

Évek óta érdekelnek a vadon termő növények és évről évre újabbakat emelek be az étkezésembe. Idén tavasszal a pitypang, azaz a gyermekláncfű volt terítéken. Anyám kertjében és a kert mögött húzódó erdős területen rengeteg nőtt és virágzott, így amikor húsvétkor meglátogattam - már abban a tudatban, hogy pitypangmézet fogok készíteni - leszedtem kb. 200-250 virágot, gondosan ügyelve arra, hogy a méheknek is eleget hagyjak. Nagyon változó recepteket találtam mind a mennyiségek, mind pedig az elkészítési folyamatra vonatkozóan, úgyhogy úgy döntöttem, hogy érzésre készítem. A végeredmény felülmúlta a várakozásaimat. Szerintem kifejezetten különleges íze van a pitypangméznek. Hűtőben tároltam, ahol ténylegesen méz állagúvá vált. Ebben a mézben pácolva és megsütve készítettem kacsacombot, aminek a bőre így ropogóssá és édeskéssé vált. Közben kiderült, hogy nem ehetek már cukrot, ezért a második üveg pitypangmézet az egyik kedves barátnőmnek adtam. Mikor eldöntöttem, hogy feltöltöm ezt a történetet a Jelenarchívumba, már elhasználtam a saját üveg mézecskémet, ezért gyorsan megkérdeztem a barátnőmet, neki még a fele megvolt. Így tehát az üveget ábrázoló képet Ő készítette, ráadásul októberben! valahogy még pitypangot is talált ehhez a fotóhoz.