Mi köti össze ezt a köveskáli nyaraláson készült portrét és az azt követő csoportképet? Látszólag semmi, azon kívül, hogy mindkettő tíz évvel ezelőtt készült. A válasz a fülbevalóm, ami az első privátfotón a fülembe lóg. Ugyanis ezt a tárgyat felajánlottam, majdnem tíz évvel ezelőtt a Zsidó Múzeum egy kiállítására.
Ezt az egyedülálló kiállítást és a hozzájuk kapcsolódó tárgyfelajánlásokat, majd később a tárlatvezetéseket a Néprajzi Múzeum diák szakértői: középiskolás diákok készítették a Kő kövön. Töredékek a magyar vidéki zsidóság kultúrájából című kiállítás részeként. Joó Emesével dolgoztunk együtt közösen a Cédrus és a Gesztenye osztállyal, és a közös munka eredménye volt, hogy a Dávid-csillagos fülbevalóm bekerülhetett a kiállításba.
Fülbevaló
Dátum
2015
Feltöltő
Helyszín
Köveskál, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.291
Licensz
További történetek
1
A fénykép 2015-ben az készült, a szüleimmel és a nővéremmel nyaraltunk Horvátországban. A képen látható rózsaszín delfint egy élelmiszerbolt előterében található plüssállat halászó gépben nyertem. Ugyanezen a nyáron Rómában a barátommal sorozatban három vagy négy plüsst sikerült kihalásznunk egy hasonló gépből. Az említett sikerek miatt a mai napig bízom a plüsshalászó gépekben, de sajnos azóta sem volt ilyen nyerő szériám.
3
Szabad délután volt a Koinónia Táborban, a Hargitán. Fura egy helyen van a tábor. Kanyarban kell jobbra letérni, szerintem iszonyú veszélyes helyen. És a tábla is csak ott van közvetlenül a letérőben. Pici is. Amire észreveszed, már túlmentél. A következő három kilométeren nem is tudsz már megfordulni. Na mindegy, valahol egy mézárusnál lehúzódsz, megfordulsz. Talán a másik irányból menni fog. Lövétén kell letérni a barlang felé. Bár mi inkább csak a szorosban mászkáltunk. A Vargyas patakban vágta ki a szurdokvölgyet a mészkőben. Én soha nem mentem be a barlangba. Lövétén a házak magasak, az út poros, az emberek székelyek. Kemény világ de barátságos.
5
Egy tanulmányait végző barátunk meghívására utaztunk a föld egyik legnépesebb országába hogy az ott még akkor épp csak kezdődő mászósportnak hódolhassunk. Klaudia nagyon részletes utitervet rakott össze és igencsak csodálatos helyekre jutottunk el vele az országban. Mászhattunk olyan különleges helyeken mint az épp kiépülőben lévő Getu nemzeti park ahol egy akkora barlang is leledzik amin egy kisrepülővel átrepültek vagy Yangshuo különleges karszt hegyein és barlangjaiban melyek formavilága egészen bizarr. Hangzhou rózsaszín gránitszikláin mászni a bammbuszerdőben szintén egyedülálló élmény volt mivel ekkora bambuszokat még nem láttunk azelőtt. A Sárga hegy Nemzeti park meglátogatása is felejthetetlen élmény volt a több millió lépcsővel és a helyi kirándulók tömegeivel akik láthatólag nem voltak felkészülve a megpróbáltatásokra. Az országon belül viszonyag nagy távolságokat tettünk meg, így utazhattunk gyorsvasúttal ami 300 km/h sebességgel száguldott, de volt részünk egy 25 órás vonatozásban is jóval kisebb sebességgel. Városnézésből sem volt hiány, több kisebb (pár millió lakos) város mellett Shanghaj-ban (24 millió lakos akkor) is körülnéztünk. 4 fős kis baráti csapatunk szépen összekovácsolódott a rengeteg élmény és kaland közepette és azt hiszem meghatározóvá vált számunkra ez a látogatás. Azóta én ázsia rajongó lettem és az utazás fontos szerepet tölt be az életemben! Köszönöm barátaimnak hogy ezt össszehoztuk és volt bátorságunk ebbe belevágni!
5
2025 júliusában az ELTE Művészettörténeti Intézetének szervezésében ellátogathattunk a Csongrádi Művésztelepre. A művésztelepet egy nagyon kedves házaspár vezeti, csodaszép környezetben. Az egész helynek különleges hangulata van, szeretem ahogyan az alkotás nyomot hagy a környezeten is, amelyben készül. Különböző technikákat próbálhattunk ki, például a hidegtűt, linómetszést, vagy a cianotípiát. Nagyon jól esett kiszakadni a városi környezetből, és csak ülni a természetben, rajzolni, beszélgetni.