Minden nyár júliusának első hetében kerül megrendezésre a szívemnek kedves Serketánc tábor. Elsőként kisgyermekként jártam ott, akkor szerettem bele a gyönyörű természetbe és a társaságba. Évekkel később, kamaszként tértem újra vissza, ekkor ismét elvarázsolt, amivel ott találkoztam. A befogadó, pezsgő, kreatív közeg és az általam jól ismert zempléni táj azóta is évről évre le tud nyűgözni, minden évben szinte fanatikus lelkesedéssel igyekszem visszatérni. A 2025-ös tábor sem volt különb, az évek alatt szerzett kedves barátaimmal szokás szerint összegyűltünk a dűlőn és egy héten át gyerekricsaj és válogatott hangszeroktatások hangjával kísérve sütkéreztünk. Esténként a közös mulatság koronázza meg a napjainkat, ahol a mesterek és tanítványaik biztosítják nekünk a talpalávalót. Napközben rajzolással, sétálással, hennázással vagy trécseléssel töltjük az időnket – ahogy épp azt kedvünk tartja. A tanyán számos állat vesz körül minket: a lótól a macskáig mindenféle jószág. Minden évben délutáni koncertekkel és színdarabokkal szórakoztatjuk egymást, idén én is részt vettem az egyik produkcióban, felemelő érzés volt az ismerős arcok előtt színre lépni és látni a mosolyaikat. Az ide történő éves „zarándoklatnak” köszönhetem számos kedves ismerősömet, ezen túl méltó kezdése minden nyári szezonnak. A mellékelt képek mind mobiltelefonommal készültek.
Éves feltöltődés
Dátum
2025
Feltöltő
Helyszín
Makkoshotyka, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.354
Licensz
További történetek
1
Számomra nagyon meglepő volt, amikor tavaly a sztánai filmfesztiválon jártunk, hogy a helyiek arról meséltek nekünk, megszokott náluk, hogy nyáron egy-egy napra nincs víz. Vagyis nem jön víz a csapból, nem lehet kezet mosni. Mégsem áll le az élet, mindig van tartalékba sok-sok palackozott ívóvíz, szóda, és a probléma általában napokon belül megoldódik. Az ottlétünk második reggelén nálunk is elment a víz, számomra nagyon szokatlan volt, hogy a reggeli arcmosás, minden rituálé kimaradt, szerencsére a szomszédban még folyt valamennyi víz a csapból, így ott meg tudtunk mosakodni.
3
Kutyásként egyáltalán nem egyszerű megoldani, hogy a kutyánk is tudjon úszni a nyáron. Sok helyen, például a Balatonnál nem mehetnek be a vízbe, mert ki vannak tiltva a legtöbb szabad és nem szabad strandról. A Hajógyári-sziget az egyik kivételes hely, ahol szabadon kipróbálhatják milyen belefutni a vízbe, ez a szigetszakasz csak az övék. Nagyon jó lehetőség volt a saját, ekkor még csak féléves kölyökkutyámnak is, hogy kipróbálja milyen is a kétéltűség.
1
Két rosszcsont fiú, Leonárd és Levente. Nagyon szeretik egymást, de rengeteget rosszalkodnak. Szoktak jönni a polgármesteri hivatalba, a munkahelyemre. Mindig huncutkodnak - az kell a kicsinek, ami a nagynak van állandóan. A munkatársakat már ismerik. Egyikőjüknek, Kati néninek van édességes fiókja, úgyhogy már hozzá szoktak menni elsőként. De másoktól is kapnak cukorkát, nagyon édesszájúak. A kicsit szoktak közösen sportolni, például súlyzókat emelgetnek, tornáznak, a papájukkal együtt. Szoktak szerelni is együtt, például biciklit. Már kezdik megismerni a különböző csavarhúzókat. A kedvenc ételük a tészta, és a rántotthús, amit mindig csíkokra kell felvágni.
5
Girincsen minden évben rendeztek fafaragó-tábort, ez egy családi, kézműves alkalom. A helyi iskolai titkárnő és a férje szervezték a tábort. Két ácsmester érkezett két különböző településről. Volt olyan, amiben széket készítettek, volt amiben egy nagy címert, vagy éppen az utcatáblákat, ezek a mai napig megvannak és használja a közösség. Az iskolával közösen csinálták a tábort. Nem is tudjuk pontosan, miért szűnt meg a tábor - valószínűleg már nem voltak elegen rá. Az iskolásokat tanították meg faragni itt. Az egyik utolsó alkalomkor 2010-ben egy 56-os emlékművet is készítettünk közösen, helyiek.