Serketánc tábor

1

Óriási változás volt az életemben, amikor 2019-ben felvettek a Színház-és Filmművészeti Egyetemre. A képzésünk rendben el is indult, egy félév után azonban beütött a Covid vírus és lezárták az országot, emiatt mi is az online térbe kényszerülve tanultunk. A harmadik félévünk már újfent teljesen másként indult: elfoglaltuk az egyetemet. Az akkori kormány egyetemi autonómiát sértő intézkedései ellen fellázadtunk és majd három hónapon keresztül igyekeztünk egyszerre demonstrálni és a saját oktatásunkat megszervezni. Ez a kép is egy ilyen tüntetés alkalmával készült, amikor egy kollégiumi szoba ablakából örökítettük meg a Vas utcai eseményeket. A FreeSZFE akció hatalmas változást hozott mindenki életébe: megnyílt az egyetem, a színházasok, filmesek, dokumentumfilmesek folyamatosan találkoztak, beszéltek, közösen dolgoztak egymással, ami egy normális képzés kereteiben ilyen formán biztosan nem valósult volna meg. Én is rengeteg embert ismertem így meg, amiből szakmai és személyes kapcsolatok egyaránt a mai napig megmaradtak. Vegyes érzésekkel gondolok vissza erre az időszakra. Valóban hittünk a változásban, emiatt óriási érvágásként éltük meg, amikor novemberben lezárult a tüntetés időszaka. Évekkel később viszont már sokkal pozitívabbnak élem meg, amit közösen csináltunk, és bízom benne, hogy ez az összefogás példamutató lehet mindenkinek, aki a hatalmi elnyomás ellen küzd.

2

A rendszerváltás után tanakodtunk azon, mi legyen a falunapunk tematikája. Történelmi gyökereink miatt (a környéken nagyon népszerű disznótartás, makkoltatás, különböző pörköltnapok.) rájöttünk, 1138-tól datálva a település erdein a grófi méhészkedés jelen volt. Ezzel is meg akartuk különböztetni magunkat a környékbeli fesztiváloktól. 18 éve volt az első fesztiválunk, ami Békés megyében nagyon híres lett. A gyulaiak például ezután rendezték meg a sajátjukat, ami sokkal híresebb is lett. A legnagyobb büszkeségünk ezzel kapcsolatban az, hogy eleinte csak 1 méhésszel indultunk. Ahogy évről-évre rendeztük meg, egyre nőtt a résztvevő méhészek száma is. Voltak olyanok is, akik ennek hatására a faluban méhészkedésbe kezdtek, ami elindított egy lavinát a fiatalok körében nagyon népszerű lett a méhészet, emiatt a fiatalok helyben maradtak, részt vesznek a fesztiválunkon is. Óriási büszkeség számunkra, hogy a fesztiválnak ilyen maradandó hatásra lett több fiatal életére. Bálint Gergő Feri bácsi tanítványa volt, ú volt az a fiatal, aki azt mondta a fesztivál kapcsán, hogy érdemes lenne erre pályázni is. Mindent kapott hozzá, amivel megtudta venni az első méhcsaládjait és minden felszerelést és eszköz. Az ő lelkesedése vonzotta a csapatokat. Most is jönnek a fiatalok, külön pavilon van számukra, ez a közösséget is fejlesztette. A méhész közösség nagyon nagy, itt Dobozon. A kígyósi méhészek és más településekről is érkeznek a dobozi méhészfesztiválra. A mézesfsztivál nem csak a méhészetről szól - rengetegen látogatnak ide a családi hangulat, a baráti társaságok, a főzőverseny miatt. Évről-évre visszajárnak akár a szomszéd településekről is, akik minden évben alig várják, hogy jöhessenek. A dobozról elszármazottaknak is hagyománya van, hogy hazahívjuk őket, hogy majd ők mesélik, itt milyen élet van. Mindenfajta közösség képviselteti magát, különböző módokon: fogathajtók (ez is grófi örökség), népdalénekesek, táncosok, aerobikosok, stb. ilyenkor mindenki fellép. A fogathajtás miatt két napos szokott lenni a fesztivál. Az idősebb generáció tagjai a kezdetek óta követi a fesztivál életét. A fesztivált megelőzően szokott lenni kézműves tábor is, ahol már hetekkel korábban elkezd készülni a közösség, például mézeskalácsot díszítünk.

5

A kilencvenes években a dobozi családok nagy része zöldségekkel, főleg paprikatermesztéssel foglalkozott. Ez szinte minden család életében visszaköszönt. Ez egy nagyon összetartó közösségi életet eredményezett. Én például gyerekként éltem ezt meg, de sokan, akik most idősek, fiatal háziasszonyként élték meg. Ketlinek hívták, amivel kötözték a zöldségeket, ez amolyan helyi fogalom. Ez pamut anyag volt, vagy régi óráknak szíja. Budapesten is, mikor mentek piacozni, ez a kötözőanyag volt a védjegye a dobozi zöldségeknek. A piacokon, például Debrecenben vagy Budapesten is a nagybani piacon mindenki tudta, hogy a dobozi zöldség a legfinomabb. A településen mindenki életét meghatározta valamilyen formában a zöldségezés. Az első években még házalni is jártak családok, ajtóról-ajtóra járva kopogtatva árultuk a paprikát. Az itt élő emberek többsége a téesznek köszönhetően helyben el tudtak helyezkedni, a zöldségtermesztés múltja is oda nyúlik vissza. A másik munkaadó a gyulai harisnyagyár volt. Akkor még minden háznál jószág is volt, de mivel közel volt a munka, maradt idejük az otthoni munka elvégzésére is. Pedig régen nagy sertéstelep, tehenészet is volt. Nagyon régen, a Rákosi-korszak alatt még gyapotot is termeltek. A Werckheim-család volt helyben az, akik beindították, kialakították az öntözéses gazdálkodást. A család az 1700-as évek végétől volt befolyásos a településen. A település határában bolgárkertészek, kertészek is működtek. Erre az időszakra azért emlékszünk szívesen, mert az volt a jellemző, hogy a szomszédok, szinte az egész közösség megszervezte maguk között a munkát, kooperáltak. Sokszor együtt vacsoráztunk, együtt mentünk kötni a zöldséget, stb. A mostani irigységnek, rossz hangulatnak nyoma sem volt. A helyi kisebbséggel, a cigányokkal is együtt dolgoztunk, nem volt különbségtétel a közösségben, mint ami más településekben jellemző volt. Ősszel például nem lehetett mesterembert találni, mert a nyári munka után akkor tudott mindenki a sok gyümölcsből, zöldségekből költeni. Eleinte piacra hordtuk a paprikát, majd “ide jött a piac” - a településre kamionokkal érkeztek, nagy mennyiséget például külföldre, például Szlovákiába vittek ki. Mindenki büszke volt erre. Ez egy olyan élmény, amihez egy teljes generáció tud csatlakozni. A közösségben mostmár nincs ekkora összetartás jellemzően. Dobozon a téesz rendszer feloszlása után szépen lassan felbomlott ez a mezőgazdasági élet. A helyre mostanában jellemző a klímaváltozásból fakadó vízhiány is, ami szintén nagyon megnehezítette a munkát.