2024 januárjában Szenegálba látogatott a családunk, mivel az idősebbik fiam már hosszabb ideje Afrikában dolgozott egy humanitárius szervezetnél. Béreltünk egy leharcolt terepjárót, hogy egy kicsit bejárjuk az országot. A vezetés Dakarból St. Louis-ba, a régi fővárosba a korábbi rutinhoz képest teljesen új kihívásokat tartogatott. A városokban az utakon és a kereszteződésekben minden oldalról, és minden irányból jött valamilyen jármű, teherautók, ütött-kopott személyautók, a lépcsőkön is lógó utasokkal zsúfolt, színesre dekorált buszok, motorosok, lovaskocsik vagy az úton átvágó gyerekek és gyalogosok. A közlekedők semmilyen elsőbbségi szabályt nem vettek figyelembe. Amint egy kis helyet észleltek, vagy akár anélkül is, azonnal benyomult valaki a pillanatnyi résbe. Esetleg rövid kis dudálással jelezték egymásnak, hogy hahó, itt vagyok, jövök én is. Ennek ellenére senki nem volt ideges, vagy agresszív, vidáman vigyorogtak és figyeltek egymásra. Az indexet is gyakran kint hagyták, mintha csak integetnének egymásnak, és nem csak az irányváltás jelzésére használnák. Folyamatos volt a haladás, és egyetlen balesetet sem észleltünk. Az volt az érzésem, mintha egy nagy halraj része lennék, amelynek tagjai folyamatosan kommunikálnak egymással. Ez egy teljesen új közösségi és vezetési élmény volt számomra.
Halraj Szenegálban
Kulcsszavak
Azonosító szám
AATF.2025.55
Licensz
További történetek
1
A fotó a családi házunk verendáján, a teraszunk előtt készült. 1965- körül épülhetett, ma már nem áll, a kétezres évek elején újat építettek a helyére. Az egész család rajta van a fényképen, több generáció, a ballagóval. A bicikli a képen a kislányomé, ő ezzel érkezett a ballagásra. Azért választottam ezt a képet, mert tetszett nekem a kemping bicikli a falnak támasztva. A képen jól látszik, milyen hangulatos is volt, mikor összejött a rokonság. A ballagó kisdiák a műszaki középiskolában végzett (Cserhátiban) és nagy ünnepséget tartottunk. A másik fotón egy újonnan épült ház látható, ezt a házat 1993-ban építették. Mindig összejött a család, ha valaki ballagott, ilyenkor közösen ünnepeltünk. Tóth Csabáé lehetett a Lada, ez nem volt gyakori jelenség Fityeházán, inkább ritkaságnak számított. Ő Kiskanizsai volt, nem is Fityeházi. A másik fotón egy újjonnan épült ház látható, ez a ház 1993-ban építették. Mindig összejött a család közösen ünnepeltünk, ha egy gyerek elballagot. A ballagásra ajándékként aranyékszert ( karperecet) , pénzt adtunk és virágot. Itt az volt a szokás, hogy Tótszerdahelyre jártunk Jugoszláv termékekért. Például lakodalomra ha kellett, különböző finom alkoholért is kimentünk Jugóba. Ilyenkor a ballagásra házilag készítettük a süteményeket, például kosárkát, ami egy jellegzetes Zala megyei sütemény. Itt a jellegzetes esküvői torta a bárányka. Most már inkább étterembe megyünk a jeles alkalmakkor.
5
Egy talicska rózsával kérte meg a kezemet, több mint hetven évesen a mostani férjem. Szegedről érkezett a sok-sok rózsával a kezében. Nagyon romantikus életem volt, most már tudom. “Most már ráértünk udvarolni.” - mondta. A férjemnek asztalos volt a szakmája és a Kanizsai Bútorgyárban dolgozott, aztán az Izzóban volt műszerész. A facebookon ismerkedtünk meg, Gyula bejelölt majd 11 másodperc múlva vissza is jelöltem. És elkezdtünk beszélgetni, négy -öt órákat beszélgettünk minden nap. Három hónapig folyt ez az írogatás, és a költözés miatt találkoztunk, pontosan Nagyszombaton, ugyanis kellett a segítség. A fiam mondta: Nekem Anyu mindegy, hogy megtartod, de kell a segítség. Mesébe illő volt minden. Pedig 500 méterre voltunk egymástól és soha nem vettük egymást észre előtte, Gyula a Rozgonyi utcában lakott, az én gyermekem pedig éppen abba az utcába járt általános iskolába.
5
Egy Erasmus program keretében egy hetet tölthettünk el Olaszországban, ahol a fő tematika a "lassú turizmus" és az olasz termelők, vállalkozók megismerése volt. A hét során sokat tanultunk a fenntartható termelésről, gazdaságról, egy igazi gasztronómiai élményben volt részünk. A csoportot barátságosan fogadták, minden kérdésünkre szívesen válaszoltak, mi pedig örülhettünk annak, hogy egy másik kultúra részesei lehetünk egy pici időre. A hét során egy tengerparti városban szálltunk meg, a tengerpart pár percre volt a szállásunktól, számomra igazán különleges élmény volt, hiszen először jártam tengerparton, először láttam tengert.
2
A rendszerváltás után tanakodtunk azon, mi legyen a falunapunk tematikája. Történelmi gyökereink miatt (a környéken nagyon népszerű disznótartás, makkoltatás, különböző pörköltnapok.) rájöttünk, 1138-tól datálva a település erdein a grófi méhészkedés jelen volt. Ezzel is meg akartuk különböztetni magunkat a környékbeli fesztiváloktól. 18 éve volt az első fesztiválunk, ami Békés megyében nagyon híres lett. A gyulaiak például ezután rendezték meg a sajátjukat, ami sokkal híresebb is lett. A legnagyobb büszkeségünk ezzel kapcsolatban az, hogy eleinte csak 1 méhésszel indultunk. Ahogy évről-évre rendeztük meg, egyre nőtt a résztvevő méhészek száma is. Voltak olyanok is, akik ennek hatására a faluban méhészkedésbe kezdtek, ami elindított egy lavinát a fiatalok körében nagyon népszerű lett a méhészet, emiatt a fiatalok helyben maradtak, részt vesznek a fesztiválunkon is. Óriási büszkeség számunkra, hogy a fesztiválnak ilyen maradandó hatásra lett több fiatal életére. Bálint Gergő Feri bácsi tanítványa volt, ú volt az a fiatal, aki azt mondta a fesztivál kapcsán, hogy érdemes lenne erre pályázni is. Mindent kapott hozzá, amivel megtudta venni az első méhcsaládjait és minden felszerelést és eszköz. Az ő lelkesedése vonzotta a csapatokat. Most is jönnek a fiatalok, külön pavilon van számukra, ez a közösséget is fejlesztette. A méhész közösség nagyon nagy, itt Dobozon. A kígyósi méhészek és más településekről is érkeznek a dobozi méhészfesztiválra. A mézesfsztivál nem csak a méhészetről szól - rengetegen látogatnak ide a családi hangulat, a baráti társaságok, a főzőverseny miatt. Évről-évre visszajárnak akár a szomszéd településekről is, akik minden évben alig várják, hogy jöhessenek. A dobozról elszármazottaknak is hagyománya van, hogy hazahívjuk őket, hogy majd ők mesélik, itt milyen élet van. Mindenfajta közösség képviselteti magát, különböző módokon: fogathajtók (ez is grófi örökség), népdalénekesek, táncosok, aerobikosok, stb. ilyenkor mindenki fellép. A fogathajtás miatt két napos szokott lenni a fesztivál. Az idősebb generáció tagjai a kezdetek óta követi a fesztivál életét. A fesztivált megelőzően szokott lenni kézműves tábor is, ahol már hetekkel korábban elkezd készülni a közösség, például mézeskalácsot díszítünk.