2024 nyarán két baráttal és a kislányommal nyaralásunk céljául Albániát néztük ki. Nem annyira felkapott hely, de természeti szépségekben bővelkedő ország. Repülőjegyhez igen jutányos áron tudtunk hozzájutni a Wizz fapados légitársaságnak köszönhetően. Megérkezvén autót béreltünk és nekivágtunk felfedezni az országot. A főváros Tirana kicsit a régi időket idézte fel bennünk. Az épületek és a hangulat mind olyan 70es - 80as évekbeli atmoszférát teremtettek. A forróság miatt a rövid nézelődés után máris a közeli tengerpartra igyekeztünk. A víz langymeleg volt, a part pedig kommersz zsúfolt átlagos homokos. Nem marasztalt túl soká minket ez a miliő uhogy az északi hegyek felé vettük az irányt. Itt lapul ugyanis egy hatalmas duzzasztott tórendszer aminek felsőbb végénél egy igazi kicsi csoda hely a Lumi Shale várt minket ami a patakpartra épült üdülőkből álló apró település . A víz itt már üdítő és frissítő a maga 16-17 fokos hőmérsékletével, de ez a kánikulában jól is esett. Kisebb kirándulásokkal felfedeztük a környező völgyeket és a nagy víztározót is meglátogattuk. Ez nem várt módon még hidegebb volt mint a patak, itt csak 11 celsius fok hőmérsékletet mutatott a hőmérő. Megrázó élmény volt.
Ez a csodás hegyvidéki környezet már marasztalt volna minket hosszasan de várt még minket a többi jóság amiket tervbe vettünk. Útba ejtettük az ország középső részén a kék szem forrást ami egy földből előtörő komplett patak. Természetesen ebben is megfürödtünk. Aztán egy völgyet amiben hőforrások találhatóak és egy világörökségi várost is, Gjirokastert.
Újra a tengerpartra érve a Gjipe Canyon kijáratához autóztunk és ott is strandoltunk egyet aztán a kanyonba is kis sétát tettünk. Nyaralásunk utolsó állomásának a Ksamil környèki partokat vettük szemügyre. Itt már valóban gyönyörűen tagolt sziklás tengerpartok vártak elképesztő színvilággal, például az egyik strandnál rózsaszínben pompáztak a part menti sziklák. Az utazás végére megállapítottuk hogy nagyon is érdemes ide látogatni.
A vendégszeretet, az ételek és a tájak mind ezt erősítették meg. Nyáron meg aztán igazán hiszen szinte bárhol strandolhat is az ember egy jót. Egyedül a közlekedési kultúra ami meglehetősen életveszélyes és erősen balkáni, de túl egy kis szerencsével túl lehet élni.
Zárásként pedig egy amolyan vicc kategória hogy a bérautónkat kénytelenek voltunk a reptéri parkolóban hagyni mert nem jelent meg senki a visszaadás megbeszélt időpontjában! Küldtünk képet az autóról hol parkol és indultunk is kisimulva haza!
Albán szépség
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.407
Licensz
További történetek
6
Csapatépítőn voltunk egy idősek napi rendezvény után. Elmentünk Tarcalra a kolléganőkkel a Buddha-templomba, kettőt is meg tudtunk nézni. Nagyon sokat kellett lépcsőzni, az fárasztó volt, de egyébként nagyon szép volt. Még a szomszédos falvakban is kirándultunk, fagyiztunk. Minden évben igyekszünk valahova elmenni így együtt. Nagyon jót szokott tenni nekünk, amikor el tudunk menni együtt. Egyszer Lillafüreden is voltunk libegőzni, ott nagyon féltünk mindannyian a magasság miatt! Lefelé pedig jól eláztunk. Ezután Tapolcára akartunk menni, de az eső miatt nem sikerült, végül az Avas-kilátóhoz mentünk. Ott pont kifogtunk egy jó bulit. De ennek ellenére jól éreztük magunkat. Debrecenben is voltunk advetni vásárban, szeretjük ezeket a kirándulásokat.
2
Ez a csoportképünk az előző polgármester búcsúztatóján volt, 2024. szeptember végén. Külön elbúcsúzott a hivatali dolgozóktól is, vagyis tőlünk. Ő nagyon közel állt a helyiekhez. Közel 40 évig volt polgármester. A dolgozók külön csináltunk neki egy olyan képet, amin pontosan kiszámoltunk, hány napot, hány órát, hány percet dolgozott, illetve kapott fotóalbumot, órát, ajándékcsomagot. Nagyon sokat lehetett vele nevetni, mi jól kijöttünk vele. Már olya jól ismertük, hogy tudtuk, mikor kell megnevettetni és mikor ne szóljunk inkább hozzá. Már gyerekkorunktól ő volt a polgármester.
4
Idén nyáron voltam életemben először Ausztriának ezen a részén, Stájerországban. Kipróbáltam a via ferrarátát ,a vadvízi evezést, libegőztem, túráztam és fürödtem egy alpesi tóban.A testet- lelket igènybevevő,feltöltő próbatételek közül természetesen a hegyi tóban való úszást élveztem a legjobban, hiszen vízi embernek tartom magam (ràk csillagkèp,hal aszcendens).
2
Akkoriban takarékszövetkezetben dolgoztam, és azt mondta a főnök, hogy a bónuszt inkább egy közös kirándulás formájában kapjuk meg. Először belföldi kirándulásokat szerveztek, majd szocialista országokba mentünk, Jugoszlávia, Románia. Majd a rendszerváltás után repülőre ültünk és irány Németország, majd eljutottunk Olaszországba, Róma Vatikán, megnéztünk egy szentmisét. Miután bejártuk Európát, eljutottunk Egyiptomba is. Füzesabonyból mentünk át, és a budapesti reptérről mentünk, MALÉV géppel. Az odajutást mi fizettük, de valamennyit támogatott a takarékszövetkezet. Egyiptomba is a takarékszövetkezettel jutottunk el egy hét napos kirándulásra. A takarékban 88-an dolgoztunk és felváltva mentünk el kisebb turnusokban, hogy mindig legyen otthon valaki, aki dolgozik is. A tevegelés nagyon izgalmas volt. Beduinok vezették a tevéket, leültették őket, mi meg felszálltunk. Piroska nagyon megijedt és sírva fakadt, én bátran lovagoltam rajta. Activityztünk, mindent megértettünk, még ha nem is beszéltük a nyelvet. Úgy megcsapott minket a szaharai hőség mikor először kiszálltunk a gépből. Emlékszem az ottani éjszakai életre. Nappal minden zárva volt, a boltok is csak később nyitottak ki. Mikor mentünk a Királyok Völgyébe ötven fok volt. A Nílust is láttuk, Kairóba is utaztunk. Amit ott láttunk Kairó utcáin, hogy a gyerekek milyen nyomorba élnek. A beduinok is nehéz körülmények között élnek. Mi svédasztalról ettünk, a sfinx tortából megcsinálva, olyan ételek voltak, amiket a mai napig nem felejtek el. Mindenféle étel volt. Ki volt írva, hogy melyik étel miből van, volt egy két lokális nevezetesség, helyi étel. Először mindenből szedtünk magunknak egy kicsit, hogy megkóstoljuk. Ezt nehezen bírta a gyomrunk, sokak gyengélkedtek. Mindig elől voltam, az idegenvezető mellett mentem. Az asztalon egy macska mászott, ez engem nagyon zavart, mondtam, hogy Sicc!. Persze ez Egyiptomban más, mert ott Szent állat. Nálam ez elképzelhetetlen, a kutyának a macskának az udvaron a helye.