Az Azori-szigetek Portugáliához tartoznak és vulkanikus eredetük miatt sok helyen geotermikus tevékenység zajlik rajtuk folyamatosan. A legnagyobb sziget San Miguel ahol rengeteg termál forrás található és több helyszínen is megfigyelhető, ahogy gőzök és gázok törnek elő a mélyből. 2017 őszén látogattam meg a szigetet egy szervezett kirándulás keretében. A túra célja a sziget körbejárása, az érdekességek meglátogatása és az egyik vizes kanyonjának az úgynevezett kanyoning sport általi leküzdése amely magában foglal némi kötéltechnikát és bátorságot mert helyenként nagy magasságból kell az alant lévő vízbe beleugrani vagy éppen leereszkedni a víz mennyiségétől függően.
A sziget valóban csodálatosan burjánzó növényvilággal. Virágokból soha nem láttam még ennyit egyszerre...szinte már már "zavaró" volt a tömény virágillat. A táj pedig igencsak vadregényes, hegyek-völgyek által szabdalt dzsungel tavakkal, kisebb patakokkal, vízesésekkel. Imádnivaló itt a túrázás.
A túraszervezők nagyon alapos munkát végeztek, így minden pillanatot kiélveztünk az ottlétünk alatt. Voltunk teaültetvényen, vadonban lévő fürdőben, óceáni melegforrásnál, tehenészetben, kráterstrandon, egy 1000 méternél magasabb csúcson és sikeres bálnalesen is.
Egy hét alatt annyi élményt gyűjtöttünk, hogy egy hónapnak érződött inkább ez az időtartam. A társaság is nagyszerű volt, többekkel a túra után is megmaradt a kapcsolat.
San Miguel a zöld paradicsom
Dátum
2017
Feltöltő
Helyszín
San Miguel, Portugália
Gyűjtemény
További történetek
1
Az október 23-ai megemlékezésről nekem egy 2017-es emlék jut eszembe. Tizenkét éves voltam, amikor a városunkban rendeztek egy futóversenyt, ahol 1956 métert kellett teljesíteni. Két barátnőmmel indultunk váltóban. Akkoriban már egy ideje atletizáltunk, és rendszeresen jártunk versenyekre, de ez más volt, mert most a saját városunkban futhattunk, ismerősök és tanárok előtt. Különösen büszke voltam arra, hogy a csapatpulóverünkben versenyezhettem. Jó érzés volt, hogy azok is láthatták, akik egyébként csak a hétköznapokból ismertek minket, hogy mi ezzel foglalkozunk. Tizenkét évesen ettől kicsit úgy éreztem, mintha valami igazán nagy dolgot csinálnánk. Arra emlékszem, hogy nagyon büszkén futottam végig a városon, és közben nagyon jó érzés volt, hogy ismerős arcokat láttam a nézők között.
5
A víz minden halmazállapotában körülvesz bennünket, mindennapjaink természetes része. Ezek közül talán a szilárd halmazállapota az, amelyhez a leginkább kettős érzések társulnak. Egyrészt veszélyforrás: a természet hatalmas pusztításra képes általa. Másrészt viszont talán ez a leglátványosabb arca is, hiszen a fagy és a jég lenyűgöző formákat, különleges természeti alkotásokat hoz létre. Napjainkban egyre enyhébbek a telek, folyóink és tavaink is egyre ritkábban fagynak be. Időnként azonban még megmutatja erejét a tél. 2017-ben a Tisza rendkívül vastag jégtakarót kapott, majd a tavasz közeledtével megindult a jégzajlás. A hatalmas jégtáblák rombolták a partokat, miközben páratlan látványt nyújtottak. Egy jól elkapott pillanat, a megfelelő fények és a természet ereje együtt olyan képeket tárnak elénk, amelyek egyszerre mutatják meg a víz pusztító és lenyűgözően szép oldalát.
5
2017 augusztusában Görögországban voltam nyaralni a családommal. Szállásunk egy üdülőtelepen kapott helyet, ahonnan kilátás nyílt a tengerre, körülötte pedig hegyek húzódtak. A tenger hűs habjainak élvezete mellett lehetőségünk nyílt szervezett kirándulásokon is részt venni. Így jutottunk el többek között Platamon várának romjaihoz és tekinthettük meg a Szent Dionüszosz kolostort. Különleges utazás volt ez a számomra, mivel ekkor jártam először Görögországban, s ezek az alkalmak lehetőséget nyújtottak az ottani történelem és kultúra picit bővebb megismerésére. A levegő még éjszaka is fülledt volt, az emberek a teraszokon beszélgettek és innen-onnan zene hallatszódott. Hangulatos esték és napok voltak ezek, amire bármikor szívesen gondolok vissza.
3
1994-ben egy nyáron keresztül árultunk itt a barátnőmmel, a rokonok pedig látogattak minket. Kibéreltek egy házat és ők strandoltak, amíg mi dolgoztunk. Farmereket, különböző ruhaneműket árusítottunk felváltva. Debrecenbe jártunk farmeráruért, az ottani készítők ajánlották, hogy próbáljuk ki magunkat Abádszalókon, mert ott sok a turista és silány az áru. Sokszor a nyíregyházi ruhapiacon is árultuk ezeket a ruhákat. Én általában nem fürödtem a tóban, mert nem szeretem annyira a természetes, nyílt vizeket. Persze a tenger ez alól kivétel.