Egy barátunk invitálására érkeztünk Tenerifére amely Spanyolországhoz tartozik és vulkanikus eredetű sziget az Atlanti-óceánon. Célunk az egyik kedvenc hobbink a sziklamászás gyakorlása a szigeten.
Sok lehetőség van, főleg völgyekben alacsonyabb sportutakon, de a magasabban lévő részeken több kötélhosszas mászásokra is van lehetőség.
Barátunknál megszállva indultunk neki minden nap, hogy valami új helyet megismerjünk.
Kiderült, hogy a sziget egy tucat mikroklímával rendelkezik és ha valahol esik az eső attól még 10 km-rel arrébb szikrázó napsütés lehet.
Így szinte minden helyen tudtunk mászni és minden nap jó időben volt részünk. Egyik kedvencünk a deep water solo hely volt ahol a víz feletti kötél nélküli mászásra van lehetőség. Itt ha nem sikerül a mászás akkor vízbe pottyan a próbálkozó.
Másik nagy élményünk a Teide vulkán megmászása volt amit már a repülő ablakából is látni lehetett hiszen ez a sziget legmagasabb pontja, sőt Spanyolország legmagasabb hegye is egyben. A 3718 m-es magassága már komolyabb gyaloglást igényel az alatta lévő parkolóból indulva kb. 1500 m szintemelkedést leküzdve.
A csúcsmászást úgy időzítettük, hogy napkeltére érjünk fel beleszámolva, hogy a felmenetel nagyjából 4 órát vesz igénybe. Szerencsénkre mindez összejött annak ellenére, hogy azért ez a magasság akklimatizáció nélkül már kissé igénybe veszi a szervezetet. Kisebb szédülés, füldobogás és egy delíriumos állapot kíséretében csodálatos napkeltében volt részünk amely még árnyékot is vetett a hegy másik oldalán. A látvány pedig leírhatatlan, mintha az istenek között lennél. Az egy hét alatt sok részét bejártuk a szigetnek és megismerkedtünk a helyi mászókolónia prominens szereplőivel.
Velük kalandozva bejártuk a sziget legszebb részeit, megnéztük a fővárost és a legjobb strandokat is.
Azóta pedig rajongok a vulkánokért is már!
Köszönet az itt töltött időért!
Spanyolország legmagasabb hegye egy vulkán
Dátum
2016
Feltöltő
Helyszín
Tenerife, Spanyolország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.103
Licensz
További történetek
1
Hanga Feri bácsi Kóka oszlopos tagja. Pedagógus, majd iskolaigazgató is volt, aki kezei alatt generációk nevelkedtek fel. A településen mindenkit ismert, tipikus összetartó ereje a közösségnek. A díszpolgárrá-avatása nagyon emlékezetes és megható ünnepség volt. Feri bácsinak ugyanis meglepetés volt. A két kép között majd 30 év telt el. Mégis jól megmutatja, mennyire semmit nem változott Feri bácsi, aki mind a két képen ugyanúgy gesztikulál.
1
Nagyon szerencsés vagyok: ugyanazok a barátaim, akikkel 20 évvel ezelőtt együtt írtuk a matekleckét, akikkel együtt buliztunk a szalagavató után és izgultunk az érettségin. Együtt örültünk a szerelmeknek, táncoltunk néhányunk esküvőjén. És velem izgultak, mikor kiderült, hogy anyuka leszek. Aggódtam is - mi lesz a barátokkal, el fogok magányosodni? Dehogy! A kicsi a rugalmas kendőben ugyanúgy jön velem kiállításmegnyitóra, teraszos hétvégi ebédre, múzeumba és jönnek a barátaim is. Így lett a kislányomnak 7 nagynénje és 8 nagybátyja. A képért köszönet Máté cimborámnak és a szülei fiókjából előkerült retro Kodak gépének.
5
Kicsi fiam, amikor megérkezett 2016 márciusában, még nem tudta, hogy milyen sokfelé fogunk menni azon a nyáron: vonattal és busszal, esküvőre vagy csak le a völgybe. Még nem sejtette, hogy milyen hideg lesz az a tél, amelyet a hátamon tölt majd, és amikor befagyott a Balaton, még csak nézte a jeget a nagy hidegben. Először egy rugalmas kendőben hordoztam, amelyet kölcsönkaptam, majd egy Lana Rubin kendőt használtam majdnem két évig. Azóta is megvan – oly sok emlék köt hozzá, hogy a részemmé vált. Egy ízben két kicsi babát tartottam, fiam keresztanyjának pár hónappal fiatalabb lányát az ölemben, a fiamat a hátamon. A legkedvesebb számomra az a kép, amelyen a nagymamám is ott van a háttérben: a csodálatos Nagyi, aki olyan alapot adott a puszta személyiségével, amely azóta bennem él tovább. Ő az, aki varázskezeivel a kék kesztyűt, sapkát kötötte nekünk, míg édesanyám a hordozókabátot varrta meg. A hajamat, mely mindig hosszú volt, azon a nyáron rövidre kellett vágnom. Faragtam neki egy rágókát fából, amikor nem rágcsálta, a nyakláncom volt. Amikor ő nem volt a hátamon, akkor is ringatóztam – átalakultam. Anyává lettem, és semmiért nem adnám ezt a változást. Az az első időszak, minden nehézségével, a világot, a növekedést, és egy életre szóló csoda kezdetét jelentette nekem: a hordozás, a szoptatás, az együtt alvás, a mosipelus, a BLW hozzátáplálás, az EC, s később a Waldorf, mind-mind eszköz volt: egy egységes rendszer, mely utat mutatott, hogy mi ketten összekapcsolódjunk egy életre. Az akkor folyamatosan a hátamon ringatózó kicsi puttonyom azóta már a saját lábán rohangászik. A hajam megnőtt. Mindannyian bölcsebbek lettünk tíz esztendővel És az a ragyogás, amit együtt megéltünk, belénk költözött.
1
Nyári időszakban, nyári szünetben unokám a négy fiával naponta látogatják a strandot, úsznak, játszanak, ugrálnak, labdáznak. Egyszer én is velük mentem, akkor készült ez a fotó. Hajdanán sportoló voltam, atletizáltam. Mikor unokám kicsi volt, még bemutattam a Balatonparton az összes versenyszámot, amit ismertem. A fényképen csak a két legnagyobb dédunokám látható.