2021 augusztusában a járványhelyzet miatt egy évvel eltolva a repjegyeket átfoglalva tudtunk elutazni kislányommal Majával Görögország egyik csodálatos szigetére Santorini-re. A sziget a nyári időszakban a legforgalmasabb azonban most egész élhetőnek tűnt az emebersűrüség, valószínűleg még a járvány utóhatásainak következtében. Mondjuk így sem tudtunk már motort bérelni, de mint megtudtuk nagyon jó a buszhálózat és így az ottlétünk alatt ezt választottuk fő közlekedési eszköznek.
Valóban csodás látványokban volt részünk mert a sziget tulajdonképpen egy vulkáni kaldera ami nyugat fele tekint ezért szinte minden nap fantasztikus naplementékben volt részünk.
A sziget minden szegletét bejártuk és felfedeztük az összes strandot és látványosságot. Szállásunk a sziget közepén elhelyezkedő kempingben volt ezért innen mindenfele el tudtunk indulni.
Nagyon tetszetős sétákat lehet tenni a kalderán is élvezve a 2-300 méteres magasságot, van egy torony szikla is amire nem túl könnyű a felmászás.
Persze a központi kis vulkáni szigetet sem hagytuk ki és egy hajótúra során szép sétát tehettünk rajta valamint egy a tengerben lévő termálvizes fürdőhelyet is kipróbálhattunk. Összességében egy kiváló hetet töltöttünk itt kiélvezve a hely összes adottságát!
A lemenő nap vulkánja
Dátum
2021
Feltöltő
Helyszín
Santorini, Görögország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
AATF.2025.76
Licensz
További történetek
3
Felajánlották, hogy egy közterületről lekaszált szénát összegyűjthetem az állataimnak. Én pedig paplanhuzatba tömtem bele, talicskára tettem, úgy vittem haza. Tojásgyűjtés: Azért is költöztünk vidékre, mert fontos volt számomra, hogy a gyermekeimnek ilyen élményben legyen része. Sokan azt gondolják, hogy aki falun él az szegény, de a természet, a napsütés, a nyugalom elég ahhoz, hogy boldognak érezzük magunkat.
5
2025 tavaszán Mallorca híres kővel kirakott túraútját terveztem részben végigjárni. Ez a sziget északi oldalán vezet végig a hegyvonulaton. Palma a főváros szép fekvésű és sok látnivalót tartogat. A Miró múzeum például az egyik ilyen. Stílszerűen festői helyen van és az egész tárlat is szemrevaló. Miután a város érdekességeit végigjártam felbuszoztam a hegyek közé és belekezdtem a gyalogtúrába. Sátor, hálózsák, némi ruha és élelem volt csak nálam. Az útvonal valóban gyönyörűséges és elég sok szintet tartogat. Völgyek és gerincek váltogatják egymást és közben lélegzetelállító panorámákban lehet gyönyörködni. Sátorhelyek szinte mindenhol ki vannak valamennyire építve mert nem tilos és sokan így mennek végig mint én. Egyszer azért az egyik túristaházban ahol töltöttem a telefont felszabadult egy hely amire le is csaptam főleg a zuhanyzási lehetőség miatt. Nem drága csak jó előre le kell foglalni mert nagyon népszerű az útvonal és ilyenkor minden ház tele van. Élelmet mindig lehet szerezni kisboltokból. A kedvencem itt a fuet ami a fehérpenészes kolbász, a narancs egy kis pèksütemènnyel. Ez mindig jólesik. A második nap után egy napra megszakítottam az útvonalat a sziget legnagyobb kanyonjának meglátogatása miatt. Ez nincs benne a túrában mert egészen lemegy a tengerig. Monumentális méretekkel rendelkezik és el is lehet tévedni ha nem figyel az ember. Korán indultam hogy egyedül legyek ezen a fantasztikus helyen. Útközben egy kicsit lehetett mászni is a sziklàkon és a végèn pedig fürdeni a tengerben egy nagyon impozáns öbölben. Vissza egy hajójárattal mentem a völgy végétől és végül busszal értem vissza a megszakítás helyéhez. Az útvonal 4. napján elértem a túra végpontját Alcúdiában, így összesen 120 km-t töltöttem a Tramuntana hegységben. Nagyon tetszett ez a mini alpesi táj 900-1000 m környéki hegyekkel. Az időjárás végig kegyes volt hozzám és csak az egyik este pötyörgött egy kis eső. A túrázást a majdnem passszív pihenés váltotta mert innen lebuszoztam a sziget legdélibb részére, itt vannak ugyanis a legszebb partok és öblök. A sziget nagy rèsze sík és nem igazán tartogat más látnivalót, ezek az öblök viszont gyönyörűek. Egy különleges algafaj miatt pedig kristálytiszta vízűek. Itt is vadkempeltem és a két estét kifejezetten jó part menti helyeken sikerült eltölteni. A legszebb strand amit találtam egy magánterület közepèn volt, úgynevezett szolgalmi úton megközelíthető. Valami híresség birtokának közepén volt ez a helyszín mert hatalmas volt és puccosan ápolt és csak úgy sütött a gazdagság még a nyárias hőségben is. Az öböl viszont a legszebb mind közül. Megérte a pár kilométeres sétát. Ez a part jó zárása volt az itt töltött bő egy hétnek. Egy igazán sokszínű szigetet ismertem meg Mallorcán. Visszatérnèk.
5
Egy kedves barátommal Rózsa Gáborral 2024 szilveszteri időszakát valami különleges helyen szerettük volna tölteni, így esett a vàlasztás az Azori szigetek egyik kisebb szigetére Terceirára. Már voltam a legnagyobb szigeten és nagyon tetszett a miliő, Gábornak meg egy régi barátja ezen a szigeten él ugyhogy felvette vele a kapcsolatot és ő örült neki ha meglátogatjuk. Eredetileg több szigetet is szerettünk volna megnézni de mint kiderült hajójáratok csak a turistaszezonban vannak így erről letettünk. Két hét talán soknak tűnt elsőre ezen a kis szigeten de aztán mégse volt az. Ezekiel nagy szeretettel fogadott minket ès a házában egy egész emeletet biztosított számunkra. Ezen felül pedig egy régi citroen személyautót is szerzett nekünk aminek nagyon örültünk. Remekül kiépített és látvànyos túraútvonalak találhatóak a szigeten és ezeket ez idő alatt be is jártuk szinte mind. Vulkánokkal tarkított csodás tájak mindenfele és egy fantasztikusan zöld vegetáció amit megismertünk. Minden napra jutott egy kirándulás, vendéglátónk pedig megmutatta a hely gasztronómiai jóságait. Ternészetesen a tengerben fürdés sem maradhatott el egy fekete köves öbölben amin látszott hogy itt nyáron sokan strandolnak. Amikor már azt gondoltuk hogy láttuk a legnagyobb vulkánt itt akkor Ezekiel elvitt minket egy kilátóba ahonnan ráláttál az igazán legnagyobbra aminek az átmérője 7-9 km és így az Azori szigetek legnagyobb területű krátere. Cinco Picos a neve. Le is esett az állunk úgy 600 métert. Nagyon szép volt még egy felső kristálytiszta tó, az erdők és egy még gözölgő vidék amit egy fából épített ösvényen lehet körbenézni. A szilveszteri mulatság is érdekes volt a belvárosban és a parton. Egèszen enyhe időjárás volt, csak a parton fújt egy kicsit a szél. Összességében remekül éreztük magunkat és nagyon élveztük hogy több tehén volt a szigeten mint ember. Megfogadtuk, hogy még visszatérünk és megcsodáljuk a többi szigetet is amiket Ezekiel ajánlott nekünk.
2
Anyai ágon lengyel ükapám szabó volt a Jászságban, őt nem ismertem. Frazon-nagyapámat kicsit. Dombóvári műhelyében két dolog kápráztatott el: a szabókréta és a tűpárna. Ismeretlen titkos tárgyak. Meg a textil és a gépzsír szaga. Meg ahogy a síkból tér lett. A fura papírdarabokból halszálkás kosztüm. Beszűrődött a nap, ültem a linóleumos szabóasztal tetején, lóbáltam a lábam, járt a szám, pici voltam. Mágnessel gyűjtöttem a lehullott gombostűket. Egyszer a krétát is megettem. Nagypapa irtó fess volt. Nagymama meg csudavicces. Mindezek ellenére nem lettem szabó. Kicsit azért kár. De varrni elég jól tudok. A családi oral history szerint 15 vagy 16 éves lehettem, amikor a mamámtól (mert anya csak egy van) karácsonyra kaptam egy Naumann elektromos varrógépet. Se addig, se azóta nem volt ilyen klafa karácsonyi ajándékom. (Na jó, talán most karácsonykor, akkor egy metszőollót hozott a jézuska.) A varrógépet azért kaptam, mert tarthatatlannak látta, hogy a krétás, gombostűzött fragmentumokkal mások lakásában barkácsolok. Részletre vette. De mindig kiment a szobából, amikor belevágtam az anyagba. Akkoriban nem gondoltam a családi szabókra, azóta annál többet. Ezt most kicsit nekik is írom. Később, gimiben megértettem a nadrágszabásmintát. Teljesen lenyűgözött. Egyébként ma is. És megtanultam a fogam közé fogni a gombostűt anélkül, hogy lenyeljem. Krétát nem ettem azóta. Viszont abban a tudatban ringatom magam, hogy ma már bármit megvarrnék. Mégis az egyetem után nagyon keveset varrtam, max méretre igazítottam. Pedig a Naumann varrógép jött velem mindenhova: városról városra, lakásról lakásra. 2021-ben a koronavírus második évében azonban egy rövid epizód erejéig újra berobbant az életembe: ugyanis a Dajer Alapítvány csapata, ahol évek óta végzek önkéntes munkát, és ma már kurátor is vagyok, 2021-ben arra szánta el magát, hogy egy rendes adománygyűjtő kampányt szervez. Végiggondoltuk, hogy mihez értünk, és végül a támogatói szatyrok varrása mellett döntöttünk. Olcsó az anyag, mi meg ügyesek vagyunk, ki befektetéssel tehetünk szert támogatásra, és adunk egy szép tárgyat, Dajer logóval, ami egyszerre menő és reklám is. Így született meg a Dajer-szatyrok ötlete és formája, amely ma már több mint száz tulajdonossal bír. A szatyrok varrása egy tk. vidám, de fárasztó hétvégén kezdődött. Önkéntes munkát végezni egy szuperelkötelezett és vicces csapatban nagyon felemelő. A Medence csoport fogadott be minket a varróműhelyébe, de vinnünk kellett saját gépeinket és feleleveníteni megkopott megkopott varrótudásunk. De a dajeros csajoknak ez nem volt gond. Ettünk, ittunk, szabtunk, varrtunk, és csináltunk egy csomó menő szatyrot. Majd meghirdettük tízezer forintért: ha veszel egy dajer cikket, tízezer forintért, akkor nemcsak támogatsz egy jó ügyet, hanem cserébe ajándékozunk neked egy szatyrot – mondtuk. Nagyon pofás darab lett, mi magunk is húzzuk vonjuk, jól bírja a strapát, a koszt, az időjárást. Piros füle és a dajer logó nagy piros hajkoronája pedig messziről világít: hegyen, völgyön, vízparton és sivatagban. A szatyrokból befolyó összegből pedig hónapokon keresztül tudtuk fizetni a Dajer Magazin szerzőit. Régi szép idők! Az első kép a műhelyben készült varrás közben, ahogy tolom az anyagot a gép alá, 2021-ben. A második pedig Sümegcsehiben, a szőlőhegyen a 2026 februárjában lesett hóban. Egy időben szokásunk volt lefotózni a szatyrot a legkülönfélébb helyzetekben, hátha a poszt olvasása után mások is küldenek majd fontos szatyros pillanatokat!