Szinte mindig Horvátországba jártunk nyaralni, legelőször alig 9 hónapos koromban, majd 10 év alatt még további 8 alkalommal. Az utazások mindig a családi barátainkkal közösen történtek karavánszerűen, csurig pakolt személyautókkal, mindegyiken több biciklivel. Az első képen látszik a jellegzetes tandem, amellyel édesapámmal számos tengerparti helyet fedeztünk fel, elsősorban alkalmas búvárkodó helyet keresve. A családi barátokkal közös nyaralások meghatározó élménye volt maga a hosszú út is. Emlékszem, egyik alkalommal a családok férfi tagjai beüzemeltek egy Walkie-talkie renszert is, amellyel útközben megbeszéltek minden fontos eseményt, betervezték a megállókat, mivel akkor, a 2000-es évek elején még nem volt egyszerű a külföldön történő kommunikáció. Egy ilyen pihenés alkalmával készült a 2. kép, ugyanis mi, gyerekek minden pihenési alkalmat megragadtunk, hogy játszunk, beszélgessünk az ilyen megállók alkalmával.
Autóskaraván Horvátországba
Kulcsszavak
Azonosító szám
AATF.2026.85
Licensz
További történetek
4
Idén nyáron voltam életemben először Ausztriának ezen a részén, Stájerországban. Kipróbáltam a via ferrarátát ,a vadvízi evezést, libegőztem, túráztam és fürödtem egy alpesi tóban.A testet- lelket igènybevevő,feltöltő próbatételek közül természetesen a hegyi tóban való úszást élveztem a legjobban, hiszen vízi embernek tartom magam (ràk csillagkèp,hal aszcendens).
2
Akkoriban takarékszövetkezetben dolgoztam, és azt mondta a főnök, hogy a bónuszt inkább egy közös kirándulás formájában kapjuk meg. Először belföldi kirándulásokat szerveztek, majd szocialista országokba mentünk, Jugoszlávia, Románia. Majd a rendszerváltás után repülőre ültünk és irány Németország, majd eljutottunk Olaszországba, Róma Vatikán, megnéztünk egy szentmisét. Miután bejártuk Európát, eljutottunk Egyiptomba is. Füzesabonyból mentünk át, és a budapesti reptérről mentünk, MALÉV géppel. Az odajutást mi fizettük, de valamennyit támogatott a takarékszövetkezet. Egyiptomba is a takarékszövetkezettel jutottunk el egy hét napos kirándulásra. A takarékban 88-an dolgoztunk és felváltva mentünk el kisebb turnusokban, hogy mindig legyen otthon valaki, aki dolgozik is. A tevegelés nagyon izgalmas volt. Beduinok vezették a tevéket, leültették őket, mi meg felszálltunk. Piroska nagyon megijedt és sírva fakadt, én bátran lovagoltam rajta. Activityztünk, mindent megértettünk, még ha nem is beszéltük a nyelvet. Úgy megcsapott minket a szaharai hőség mikor először kiszálltunk a gépből. Emlékszem az ottani éjszakai életre. Nappal minden zárva volt, a boltok is csak később nyitottak ki. Mikor mentünk a Királyok Völgyébe ötven fok volt. A Nílust is láttuk, Kairóba is utaztunk. Amit ott láttunk Kairó utcáin, hogy a gyerekek milyen nyomorba élnek. A beduinok is nehéz körülmények között élnek. Mi svédasztalról ettünk, a sfinx tortából megcsinálva, olyan ételek voltak, amiket a mai napig nem felejtek el. Mindenféle étel volt. Ki volt írva, hogy melyik étel miből van, volt egy két lokális nevezetesség, helyi étel. Először mindenből szedtünk magunknak egy kicsit, hogy megkóstoljuk. Ezt nehezen bírta a gyomrunk, sokak gyengélkedtek. Mindig elől voltam, az idegenvezető mellett mentem. Az asztalon egy macska mászott, ez engem nagyon zavart, mondtam, hogy Sicc!. Persze ez Egyiptomban más, mert ott Szent állat. Nálam ez elképzelhetetlen, a kutyának a macskának az udvaron a helye.
1
Ez egy közös biciklitúra volt, itt a helyi büfénél, a Falatka büfénél Szihalomnak. A polgármester szervezi és nagyon jó program. Minden csütörtökön hat órától van közös biciklizés, én is részt veszek általában. Egy nagyon új kerékpárútunk van, május közepén adták át. Egy összeszokott csapatunk van, akivel közösen szoktunk bringázni. Hat órakkor megyünk és nyolcra szokott véget érni. Kimegyünk és kötetlen beszélgetés van, a gyerekek is játszanak a büfénél, a felnőttek fogyasztanak aki amit szerente. A kisgyerekesek szeretnek játszani. A Büfé épület Nagy Imre apukájáé volt, ez Szihalom külső része. Üdülőterület azt is mondhatnánk. Volt már rá példa, hogy hamburgert ettünk, volt, hogy galuskát. Ez a fénykép július 30-án készült.
2
2012-es fotó, a Sárospataki-várnál készült. Ekkor még sokat bicikliztünk az unokatesómmal. Mindkettőnknek ekkor egyedileg épített biciklink volt, ezekkel mentünk kirándulni. Szabolcsról, az otthonunkról indultunk ide, körülbelül másfél óra tekerés innen Sárospatak. Ezután több alkalommal megtettük, nagyon jól éreztük magunkat.