Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

Szinte mindig Horvátországba jártunk nyaralni, legelőször alig 9 hónapos koromban, majd 10 év alatt még további 8 alkalommal. Az utazások mindig a családi barátainkkal közösen történtek karavánszerűen, csurig pakolt személyautókkal, mindegyiken több biciklivel. Az első képen látszik a jellegzetes tandem, amellyel édesapámmal számos tengerparti helyet fedeztünk fel, elsősorban alkalmas búvárkodó helyet keresve. A családi barátokkal közös nyaralások meghatározó élménye volt maga a hosszú út is. Emlékszem, egyik alkalommal a családok férfi tagjai beüzemeltek egy Walkie-talkie renszert is, amellyel útközben megbeszéltek minden fontos eseményt, betervezték a megállókat, mivel akkor, a 2000-es évek elején még nem volt egyszerű a külföldön történő kommunikáció. Egy ilyen pihenés alkalmával készült a 2. kép, ugyanis mi, gyerekek minden pihenési alkalmat megragadtunk, hogy játszunk, beszélgessünk az ilyen megállók alkalmával.

Dátum

2006

Feltöltő

Kovács Botond

Helyszín

-, Horvátország

Kulcsszavak
Azonosító szám

AATF.2026.85

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

Mesesziget alpesi tájakkal  - 2026-03-26 14:49 - Martincsák István 5
2025
Mesesziget alpesi tájakkal
Palma, Spanyolország

2025 tavaszán Mallorca híres kővel kirakott túraútját terveztem részben végigjárni. Ez a sziget északi oldalán vezet végig a hegyvonulaton. Palma a főváros szép fekvésű és sok látnivalót tartogat. A Miró múzeum például az egyik ilyen. Stílszerűen festői helyen van és az egész tárlat is szemrevaló. Miután a város érdekességeit végigjártam felbuszoztam a hegyek közé és belekezdtem a gyalogtúrába. Sátor, hálózsák, némi ruha és élelem volt csak nálam. Az útvonal valóban gyönyörűséges és elég sok szintet tartogat. Völgyek és gerincek váltogatják egymást és közben lélegzetelállító panorámákban lehet gyönyörködni. Sátorhelyek szinte mindenhol ki vannak valamennyire építve mert nem tilos és sokan így mennek végig mint én. Egyszer azért az egyik túristaházban ahol töltöttem a telefont felszabadult egy hely amire le is csaptam főleg a zuhanyzási lehetőség miatt. Nem drága csak jó előre le kell foglalni mert nagyon népszerű az útvonal és ilyenkor minden ház tele van. Élelmet mindig lehet szerezni kisboltokból. A kedvencem itt a fuet ami a fehérpenészes kolbász, a narancs egy kis pèksütemènnyel. Ez mindig jólesik. A második nap után egy napra megszakítottam az útvonalat a sziget legnagyobb kanyonjának meglátogatása miatt. Ez nincs benne a túrában mert egészen lemegy a tengerig. Monumentális méretekkel rendelkezik és el is lehet tévedni ha nem figyel az ember. Korán indultam hogy egyedül legyek ezen a fantasztikus helyen. Útközben egy kicsit lehetett mászni is a sziklàkon és a végèn pedig fürdeni a tengerben egy nagyon impozáns öbölben. Vissza egy hajójárattal mentem a völgy végétől és végül busszal értem vissza a megszakítás helyéhez. Az útvonal 4. napján elértem a túra végpontját Alcúdiában, így összesen 120 km-t töltöttem a Tramuntana hegységben. Nagyon tetszett ez a mini alpesi táj 900-1000 m környéki hegyekkel. Az időjárás végig kegyes volt hozzám és csak az egyik este pötyörgött egy kis eső. A túrázást a majdnem passszív pihenés váltotta mert innen lebuszoztam a sziget legdélibb részére, itt vannak ugyanis a legszebb partok és öblök. A sziget nagy rèsze sík és nem igazán tartogat más látnivalót, ezek az öblök viszont gyönyörűek. Egy különleges algafaj miatt pedig kristálytiszta vízűek. Itt is vadkempeltem és a két estét kifejezetten jó part menti helyeken sikerült eltölteni. A legszebb strand amit találtam egy magánterület közepèn volt, úgynevezett szolgalmi úton megközelíthető. Valami híresség birtokának közepén volt ez a helyszín mert hatalmas volt és puccosan ápolt és csak úgy sütött a gazdagság még a nyárias hőségben is. Az öböl viszont a legszebb mind közül. Megérte a pár kilométeres sétát. Ez a part jó zárása volt az itt töltött bő egy hétnek. Egy igazán sokszínű szigetet ismertem meg Mallorcán. Visszatérnèk.

Várunk haza - 2026-03-12 20:02 - Martincsák Kata 1
2006
Várunk haza
Balatonszárszó, Magyarország

Balatonszárszón van családi nyaralónk, még a nagyszüleim építették fel mikor Anyukám kislány volt. Általában az egész nyári szünetet lent töltöttük a családdal, mivel Anyukám pedagógus, így neki is szünet volt. A képen a húgommal vagyunk láthatóak a kertben, a fotó akkor készült, mikor Anyukámnak pár napra fel kellett utazni a fővárosba, és mi táblával mentünk az állomásra várni őt. A képet Apukám készítette. Kezemben a nyolc éves koromban imádott képregény, és sorozat a WITCH. Emlékszem nem csak ilyen szatyrom de fürdőtörcsim is volt.

Albán szépség - 2026-03-07 19:16 - Martincsák István 5
2024
Albán szépség
Tirana, Albánia

2024 nyarán két baráttal és a kislányommal nyaralásunk céljául Albániát néztük ki. Nem annyira felkapott hely, de természeti szépségekben bővelkedő ország. Repülőjegyhez igen jutányos áron tudtunk hozzájutni a Wizz fapados légitársaságnak köszönhetően. Megérkezvén autót béreltünk és nekivágtunk felfedezni az országot. A főváros Tirana kicsit a régi időket idézte fel bennünk. Az épületek és a hangulat mind olyan 70es - 80as évekbeli atmoszférát teremtettek. A forróság miatt a rövid nézelődés után máris a közeli tengerpartra igyekeztünk. A víz langymeleg volt, a part pedig kommersz zsúfolt átlagos homokos. Nem marasztalt túl soká minket ez a miliő uhogy az északi hegyek felé vettük az irányt. Itt lapul ugyanis egy hatalmas duzzasztott tórendszer aminek felsőbb végénél egy igazi kicsi csoda hely a Lumi Shale várt minket ami a patakpartra épült üdülőkből álló apró település . A víz itt már üdítő és frissítő a maga 16-17 fokos hőmérsékletével, de ez a kánikulában jól is esett. Kisebb kirándulásokkal felfedeztük a környező völgyeket és a nagy víztározót is meglátogattuk. Ez nem várt módon még hidegebb volt mint a patak, itt csak 11 celsius fok hőmérsékletet mutatott a hőmérő. Megrázó élmény volt. Ez a csodás hegyvidéki környezet már marasztalt volna minket hosszasan de várt még minket a többi jóság amiket tervbe vettünk. Útba ejtettük az ország középső részén a kék szem forrást ami egy földből előtörő komplett patak. Természetesen ebben is megfürödtünk. Aztán egy völgyet amiben hőforrások találhatóak és egy világörökségi várost is, Gjirokastert. Újra a tengerpartra érve a Gjipe Canyon kijáratához autóztunk és ott is strandoltunk egyet aztán a kanyonba is kis sétát tettünk. Nyaralásunk utolsó állomásának a Ksamil környèki partokat vettük szemügyre. Itt már valóban gyönyörűen tagolt sziklás tengerpartok vártak elképesztő színvilággal, például az egyik strandnál rózsaszínben pompáztak a part menti sziklák. Az utazás végére megállapítottuk hogy nagyon is érdemes ide látogatni. A vendégszeretet, az ételek és a tájak mind ezt erősítették meg. Nyáron meg aztán igazán hiszen szinte bárhol strandolhat is az ember egy jót. Egyedül a közlekedési kultúra ami meglehetősen életveszélyes és erősen balkáni, de túl egy kis szerencsével túl lehet élni. Zárásként pedig egy amolyan vicc kategória hogy a bérautónkat kénytelenek voltunk a reptéri parkolóban hagyni mert nem jelent meg senki a visszaadás megbeszélt időpontjában! Küldtünk képet az autóról hol parkol és indultunk is kisimulva haza!

A konzumista feminista - 2026-03-02 13:47 - Borbély Linda 1
2019
A konzumista feminista
Újpest, Magyarország

Szeretem a dolgaimat. A mütyűrjeimet, bigyóimat, izéimet. Vannak kedvenc szuvenírjeim, emléket hordozóak, de ugyanilyen szenvedéllyel ragaszkodom a hétköznapi tárgyaimhoz is. Például a 15 éves, színes csíkos, H&M-ben vásárolt pamutszatyromhoz. És az ősrégen, a Blaha Bahiában vett rózsaszín (lila?), 100% poliészter nyuszis szatyromhoz. A képen az utóbbi látható. Rózsaszín (lila?) használtan vásárolt kerékpár. Az önálló, modern nő XXI. századi szinonímája. Albérlet a külvárosban, mert beljebb drága, nem telik rá. Biciklivel járok boltba, mert úgy egyszerűbb, könnyebb, menőbb. Fiatalság, bolondság. Pezsgő társasági élet, mindent bele, csak könnyedén, carpe diem. Jó, jó, mindent megfogadok, úgy élek, hogy az mindenkinek megfeleljen. Nekem ha nem is teljesen, de nagyjából… oké minden. Egy dolog állandó. Ami rendszeresen kiborít: a folytonos cipekedés. A mental breakdownjaim jelentős része egy-egy nehéz, szatyros hazacipekedés után következtek be. Mindent elsöprő, tomboló gyűlölet a kezemben, vállamon, hátamon lévő szatyrok iránt — és amit szimbolizálnak. A végtelen, életen át tartó magányt. A saját magunkra utaltságot. Az atomizálódott társadalmat. A mindennapi indokolatlan feszültséget. A mókuskereket. Percek óta csak állok és nézem a szatyrokat. Végül felviszem őket a harmadik emeletre. Amikor már nem sírok, kipakolok. Arra gondolok, talán legközelebb nem fog kiborítani néhány szatyor. Talán.