A Picassot a szüleim a húgom születése előtt vették, viszont kezdetben eleve valamiért rossz volt, és a szülészetre végül a nagypapám Lada Samarájával mentek be. A Picasso első hosszabb útjára 2006-ban került sor, mikor az Adriára mentünk nyaralni. A kocsi nem csak az úton volt hasznos, hanem a kempingben is, ugyanis vele és a felesleges napozóágyakkal blokkolták le a sátor oldalát, nehogy a pici testvérem kimásszon a biztonságos területről. Ennek ellenére egyszer valahogy mégis kijutott a képen is látható erődítményből: valaki szerint úgy, hogy átmászott a kocsi alatt, míg más szerint meg úgy, hogy én kinyitottam neki a kocsi ajtaját.
Picasso az Adrián
További történetek
5
Kalandok Berekfürdőn A fényképek az 1990-es években készültek, egy családi nyaralásunkat örökítik meg. Az unokatestvéreimmel és rokonokkal együtt mentünk kempingezni Berekfürdőre. A reggeli órákban indultunk útnak nagymamámtól, a képen látható Daciával, amely akkoriban a családi kirándulások egyik fontos eszköze volt. A csomagokkal megrakott autóban minden szükséges felszerelés helyet kapott, hogy a közös nyaralásunk zavartalanul telhessen. A megérkezést követően elfoglaltuk a kempingben a helyünket, ahol felállítottuk a sátrainkat. Ötéves gyermekként számomra ez az időszak különleges élményt jelentett: a sátor, a közös programok és a családdal együtt töltött napok mind - mind egy új izgalmas világot tártak fel előttem. A vakáció legfontosabb része természetesen a strandolás volt. A képek egy vidám családi pillanatot is megőriztek, amikor testvéremmel egy kis tréfára készültünk: egy pohár vízzel a kezünkben osontunk a napozó unokatestvérem felé abban reménykedve, hogy nem vesz minket észre és sikerül leöntenünk őt. Ezt az apró gyermekkori csínytevést a mai napig emlegetjük. Az együtt töltött napokhoz hozzátartoztak a közös étkezések is. Nagynéném és keresztanyám bográcsban együtt készítettek ebédet, amely a családi együttléteknek a fontos része volt. Ezek alkalmat adtak beszélgetésekre, valamint a közösségi élmények megélésére. A kempingezés kedves emlékei közé tartozik a nagybátyámmal való vízibiciklizés is. A fotók nemcsak a családi nyaralásaink emlékét, hangulatát őrzik, hanem betekintést engednek egy korszak mindennapjaiba.
1
Dobozon a faluban van népdalkör, ami 2002 óta van összeszervezve. Ekkor még a havazáskor rendeztünk tavaszváró-túrákat, elindultunk a térdig érő hóba kirándulni a Sámson-vár és a Képes fa ( a képes fához tartozik helyi legenda, az egyik az, hogy Werckheim-bárót egyszer megmentette az ütközéstől a fa, és belekerült Szűz Mária képe, illetve bizonyos szögből nézve láthatóan emberarca van) felé. Ez az esemény pont az ibolya virágzásának idejére esett. Ibolyát persze amióta védett virág, nem szoktunk szedni. A képes fához tartozik helyi legenda, az egyik az, hogy Werckheim-bárót egyszer megmentette az ütközéstől a fa, és bizonyos szögből nézve emberarca van. Kimondottan errefelé irányultak a túrák, ami a helyiek számára tájékozódási pont is volt, még a térképészek is használták. Sajnos a fa már kidőlt, de a mai napig ott fekszik egykori helyén.
1
Balatonszárszón van családi nyaralónk, még a nagyszüleim építették fel mikor Anyukám kislány volt. Általában az egész nyári szünetet lent töltöttük a családdal, mivel Anyukám pedagógus, így neki is szünet volt. A képen a húgommal vagyunk láthatóak a kertben, a fotó akkor készült, mikor Anyukámnak pár napra fel kellett utazni a fővárosba, és mi táblával mentünk az állomásra várni őt. A képet Apukám készítette. Kezemben a nyolc éves koromban imádott képregény, és sorozat a WITCH. Emlékszem nem csak ilyen szatyrom de fürdőtörcsim is volt.
1
A horvátországi nyaralások egyik legmeghatározóbb élményei az édesapámmal közös búvárkodások. Számos élénk élmény kapcsolódik hozzá: a halrajak között úszás, a tengeri sünök páncéljainak, az elhullajtott rákollóknak az összegyűjtése (amik később otthon az ablakpárkányon pihentek, ekkor már szárazabb környezetben, felidézve a külföldön szerzett emlékeket) vagy a számos különleges állat, például polip, tintahal in situ megfigyelése. A kép 2006-ban, egy vízálló digitális kamerával készült, apukám látható rajta, a hideg víz miatt elengedhetetlen, jellegzetes neoprén ruhában. A horvát tengerpartot megcélzó utazásaink tehát számos mobilitási eszközzel történtek: az odajutás alatt autóval, komppal, ott, helyben pedig kerékpárral (tandemmel), búváruszonyokkal, a városnézések alkalmával pedig gyalog.