Úton a Velencei-tó felé

4

A dunakiliti falu papja, Ördög István szervezte a római utat 1992-ben, mivel ő Rómában tanult. Az egész falu jelentkezhetett az útra, vagy 50-60 ember, egy busszal mentünk mind. Mindenki, a falu idősei és fiataljai is részt vettek az utazáson. Az út egy hét volt, mindenhol jártunk. A Szent Péter Bazilikában is jártunk a Pápánál. Juci néni rosszul lett, sajnos ő nem nézhette végig a festményeket. De Rómában még a kórházban lenni is élmény. Akkor ettünk először igazi pizzát. Késsel és villával, aggódtunk, hogy is illik enni. Mindenből viccet csináltunk. Eladtuk a busz hátamögit is. Még egy liftben is bentragadtak Pityu bácsiék. Miután kiszabadultak akkora bulit csaptunk! Szép volt ez az egy hét! Itt a faluban mindenki ismer mindenkit, olyan egybetartó csoport volt, máig a legszebb közös élmény!

3

Ráday utcai műteremlakásunknak egy részét használtuk műteremnek. A nagyszobában rendeztük be a tárgyakat. Ott pózoltak a modellek, amit a hallból tudtuk, távlatból fotózni. Az első fényképen épp be van rendezve egy tárgyfotó. A második fényképen a műterem egyik sarka látható. Előtérben a vakuk, a jobb oldali nagy fotó Rákoskerti László, a férjem egyik divatfotója. Szemben a három kép egy holland fotós barátja, Rudi Watzka táncfotói. A harmadik fényképen készülünk egy fotózáshoz, abból látszik, hogy a lakásunkban volt a műterem, mert háttérben nyílik a hálószoba, a háttérben a TV.

1

Először voltam erdélyi faluban, Homoródalmáson. A hangulata és az emberek teljesen lenyűgöztek. A képen a barátunk van, aki amúgy már Pesten élt, a nagyszüleivel. Minden nagyon csodálatos volt és nyugodt. Életem legfinomabb húsát ettem ott, soha azóta sem kóstoltam még olyan finom omlós sültet. Ebéd után kimentünk az udvarra és megmutattak egy nagyon édes kiskecskét, akiről kiderült, hogy az ebédünk testvére volt...