A fotók 1990-ban Gávavencsellőn készültek, tizenévesek voltunk akkor. (Gávavencsellő nagyközség a korábban önálló Gáva és Vencsellő települések egyesítésével jött létre) Általános iskolai barátom Simi (Simon László) anyja, Zsóka néni újraházasodott egy itt élő idősebb férfivel és odaköltözött hozzá. Nyáron meghívott minket nyaralni a kis Tisza menti településre. Hárman mentünk: Simi, Varga Zsolt (Kacsa) és én. (Érdekesség, hogy Zsolt egy évvel fiatalabb volt nálunk, mégis ő nézett ki idősebbnek) . Városi gyerekként nagyon jól éreztük magunkat ott. Kisvasúttal utaztunk, mindennap fürödtünk a közeli Tisza folyóban. Parti halászcsárdába is benéztünk néha, ahol helyi romák hegedültek. Este pedig véget nem érő kártyacsatákat játszottunk, és közben ment a zene az első hordozható sztereó magnómról. Remek nyaralás volt. A három viccessebb fotóhoz pedig külön történet is kapcsolódik: A Tiszába fürödtünk, az iszap a dagonyáztunk. Közben jött egy tehéncsorda inni a vízhez. Beöltöztettem Simit és Zsoltot a takaróinkba, mintha tehén pásztorok lennének.
Gávavencsellői iszapfürdő
Dátum
1990
Feltöltő
Helyszín
Gávavencsellő, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.53
Licensz
További történetek
2
Ez a történt a múlt század hetvenes éveiben esett meg, amikor Magyarországra bejött a James Fonda által fémjelzett aerobic. Énnekem borzasztóan tetszett ez a mozgásforma, beiratkoztam és szorgalmasan jártam is. Egyszer valami dolgom volt a városban, autóval mentem. Akkoriban volt egy 105-ös Skodánk. A Piac utca és a Csapó utca sarkán lámpa volt, meg kellett állni, de nem csak én álltam meg, de az autóm is leállt. Hiába próbálkoztam az újraindítással nem sikerült. Mit volt mit tennem, mire a következő zöld jött, kiszálltam az autóból, indexeltem és elkezdtem tolni az autót, kanyarodva a Csapó utca fele. Csodálkoztam, hogy milyen könnyen ment a dolog. Gondoltam magamban, hogy persze, hát járok edzésre, máris látszik rajtam. A büszkeségtől feszülő mellkassal toltam tovább az autót, amennyire feszülő mellkassal lehetett lenni (félig az autóban, a kormányt tekerve). Akkor mág a Tóthfalusi térre is be lehetett kanyarodni és tudtam, hogy a parasztbolt előtt is van parkolóhely, gondoltam hogy oda betolom az autót. Bekanyarodtam a Tótfalusi térre és ahogy kanyarodtam volna a parkolóhelyre, hátranéztem és megdöbbenve láttam, hogy egy fiatalember tolja az autót. A hatalmas büszkeségem odalett, mint akit leforráztak, egyszerűen se köpni, se nyelni nem tudtam. Annyi telt tőlem mindössze, hogy megköszöntem neki, de még annyi eszem se volt, hogy egy kávéra meghívjam. Ha Önök között véletlenül itt ülne ez a fiatalember (aki nyilván már nem fiatalember) akkor utólag szívesen meghívom egy kávéra!
1
Itt három lánytestvér látható a férjekkel, akik Vértesbogláron születtek. Maris (Miedy) , Erzsébet, Teréz (Rézi). A középső itthon maradt mert pici volt még, a kitelepítéskor. Ő Budaörsön élte le az életét. Ők a nagynénéikéim, a fénykép a látogatás alkalmával készült Dachauban, velük állandó levelezésben voltam. Az unokatestvérekkel már nem tartom a kapcsolatot, ők már magyarul nem beszélnek.
1
A képen a piros magyar-lány ruhában szereplő lány az én vagyok. Nálunk Kitilin szeptember 14-én szokott lenni a Szentkereszt felmagasztalása. A helyi szokás szerint a hívek a templomban gyülekeznek és elindulnak a pap házához, ahol a helyi fiatal fiúk közül választanak egy "kikérőt", aki megkérdezi a papot, hogy áldását adja-e a falu mulatságra. Kikérő és kísérője nem lehet házas státuszúak. Ezen a napon, akik elköltöztek a faluból, azok haza térnek és találkoznak az itt maradottakkal.
3
Nyolc hónapos volt a kislányom, amikor a párommal kéthónapos ösztöndíj keretében Párizsban jártunk, s hozzájutottam egy Snugliz Remond nevű babahordozóhoz, amelyre olyan nagyon vágytam akkoriban. Ergonómiailag nem jó ennek a snugli hordozónak a tervezése, nem igazán jó a súlyelosztás. Jobb szabásmintával jobb hordozó is készülhetett volna a klassz kockás anyagból. Mindenképpen boldogok voltunk a tárggyal, jöttünk-mentünk mindenfelé, a pici jól aludt benne, puha anyagból készült. Erre a sétára a világos cicasapkát is ráadtam a picikémre, amit anyám kötött, s olyan nagyon szerettem mindezért. Meg nagyon csinosnak gondoltam magunkat így hordozóval és cicasapkával. Mennyire szeretem mindazokat a sapkákat, sálakat, ruhácskákat, amelyeket anyám kötött a gyermekemnek. Mostanában a pici unokáimra is ráadom mindet, s hordozom is a kisebbet.