Montenegróba mentünk

1

2022 karácsony este 11 óra után kaptam a szomszédomtól egy sms-t, hogy nincs-e kedvem velük tartani egy éjféli misére. Egy görög katolikus templomba indultunk, bár egyikünk sem tartozik ehhez a felekezethez. Kerékpárral mentünk; az idő szerencsére enyhe volt, az utcák pedig üresek, így bátran tekertünk az út közepén. A szertartásra kissé késve érkeztünk, de még tartott: a templomi tér, a fények, és az orgonával kísért énekek miatt nosztalgikus hangulom lett. A mise után nem azonnal indultunk haza, J. javaslatára megnéztük a templom kertkapuját, és mivel nyitva volt, bementünk az udvarba. Az templom mögé kerülve a sekrestye ajtón bekopogtunk és egy idősebb úr – akiről kiderült, hogy a sekrestyés – örömmel fogadott bennünket. J. jól ismerte. A helyiség – a sekrestye előszobája –  elég kaotikus volt, de egyben valahogy otthonos is: különféle templomi használati tárgyak, eszközök voltak itt-ott. Itt tűnt fel egy szokatlan tárgy: egy nejlonszatyor, amelyet többszörösen körbetekercseltek ezüstszínű duct tape-pel. A rétegek egymásra épültek, jelezve, hogy a táska eredeti anyaga idővel meggyengülhetett vagy elszakadhatott. A javítás azonban nem egyszeri beavatkozásnak tűnt, hanem ismétlődő megerősítések sorozata. Az eredmény egy sűrűn burkolt, szinte futurisztikus, ezüst tárgy lett. Ez a tárgy értelmezhető az upcycling egy sajátos példájaként: a használat fenntartása érdekében folyamatosan hozzáadott anyag végül meghaladt az eredeti tárgy javítási igényét. A funkcionalitás megőrzése és a javításra szánt anyaghasználat aránya között így meglepő ellentmondás jött létre. Ugyanakkor éppen ez az ellentmondás adja a tárgy különös esztétikáját: hétköznapi eszközből egyfajta akaratlan, mégis figyelemfelkeltő objektummá – szerintem műtárggyá – vált. 

4

A Bereg-kút meghatározó öröksége a Kókai múltnak és közösségnek. A török-kor óta vannak róla feljegyzések, eredetileg Ferenceseké volt. Ha tisztitásra volt szükség, akkor az önkéntes tűzoltók oldották meg, de sajnos idén a klímaváltozás miatt kiszáradt. Régen Kókát is ez látta el vízzel. Katasztrofális állapotok uralkodnak most ott.

5

Egy Erasmus program keretében egy hetet tölthettünk el Olaszországban, ahol a fő tematika a "lassú turizmus" és az olasz termelők, vállalkozók megismerése volt. A hét során sokat tanultunk a fenntartható termelésről, gazdaságról, egy igazi gasztronómiai élményben volt részünk. A csoportot barátságosan fogadták, minden kérdésünkre szívesen válaszoltak, mi pedig örülhettünk annak, hogy egy másik kultúra részesei lehetünk egy pici időre. A hét során egy tengerparti városban szálltunk meg, a tengerpart pár percre volt a szállásunktól, számomra igazán különleges élmény volt, hiszen először jártam tengerparton, először láttam tengert.