Januárban meglátogattuk párom családját Indiában. Óriási vágyam volt, hogy elefántokat lássak. Már az első nap a tengerpartra menet láttunk elefántot, ahogy egy kamionon szállítják. Akkor nem tudtam lefotózni. A kamion alig volt nagyobb az elefántnál. Megijedtem, óriásiak az elefántok élőben, a kamion, meg pici volt egy ekkora állatnak. Az elefánt ki volt láncolva, zavart volt. Bennem egyszerre kavarodott az öröm és a szomorúság. Sajnáltam az elefántot. Egy héttel később, a tengerpartról hazafelé, újra láttunk egy elefántkamiont. Motorral voltunk, mellé tudtunk menni. Rémisztő volt, ahogy az óriás elefánt izgett-mozgott a kamionon, a kamion meg recsegett a súly alatt. Alig egy méterre voltunk tőlük. Ilyen közel még nem voltam elefánthoz, boldog voltam, aztán a szemébe néztem és tudtam, hogy ő nem boldog, nekem is elmúlt az örömöm.
elefánt
Dátum
2024
Feltöltő
Helyszín
Tiruvanántapuram, India
Gyűjtemény
További történetek
5
Az elmúlt 40 közös évünkben mindig is a víz jelentette a pihenést, a kikapcsolódást. Egyformán szeretjük a patakokat, a folyókat, a tavakat és a tengereket, mindegyik partján megleljük a nyugalmat. Sokszor elég csak ülni a szélén, a homokban, a füvön, hogy elöntsön a végtelenség, a megnyugvás. A fotók Kisorosziban (Szigetcsúcs), a Balaton partján és Korfu tengerpartján készültek, de a börzsönyi Morgó-patak éppúgy ismerős és kedvenc, mint a Tisza zegzugos tájai, vagy a népszerű tengeri fürdőhelyek a Földközi-tenger különböző pontjain. A víz számunkra több, mint egy elem, simogatás és ölelés, fagyos lehelet a télben és hűvös érintés a forró nyári napokon, játszótér a gyerekeinkkel, hamarosan majd az unokánkkal, utazás - pl. szárnyashajóval a Dunán Bécsig, kenuzás a kis Túron, mezítlábas pancsolás a napsütötte hegyi túrák közben, frissítő szomjoltó a kirándulás alatt felfedezett forrásból, éltető erő a kertemben, ha végre felülről érkezik eső formájában... És az is nagyon jó érzés, amikor az ország különböző, értékes vizeiben fürödhetünk egy-egy jól megépített élményfürdőben, hiszen az a víz is erőt ad. Vigyázzunk rá, bármilyen formában érkezik!
1
Egy séta alkalmával megálltam egy pillanatra egy szikla szélére. Milyen jól tettem. Megtapasztalhattam azt, hogy milyen igazán jelen lenni. Már volt előtte is ilyen érzés bennem, de minden alkalommal hihetetlenül csodás. Ott a végtelen tenger, a sok lehetőség és az emberek, akik "csak" élnek. Szerintem csodálatos:)
4
Családunkban az utazott a legtöbbet, akinek a munkája is ezt tette lehetővé. Blaga Rodica édesapja kamionsofőrként dolgozott, így rendszeresen bejárta Románia különböző vidékeit, sőt, munkája során az ország határain túlra is eljutott. Ezek az utak alkalmanként a család számára is lehetőséget biztosítottak az utazásra és új helyek megismerésére. A képeken Szilaghi Emőke (nővérem) és Blaga Rodica (unokatestvérem) láthatóak, akik ezeknek az utaknak köszönhetően Románia számos táját bejárhatták. A kirándulások nemcsak az utazás élményét jelentették számukra, hanem közös családi programokat is: a fényképeken piknikezések, fürdőzések és önfeledt játékok örökítették meg ezeket a pillanatokat. Az egyik felvételen maga a kamion is látható, amely nemcsak Rodica édesapjának munkaeszköze volt, hanem a családi utazások lehetőségét is megteremtette. Nővérem a mai napig örömmel és nosztalgiával emlékszik vissza ezekre a közös élményekre, amelyek meghatározó emlékként élnek benne.
3
Június végén egy hetet töltöttem a családommal Zakynthos szigetén. A kristálytiszta tenger és a verőfényes napsütés esszenciáját kaptam el ezekben az analóg pillanatokban. Bármennyire is igyekeztem, ezek a látványok tipikusan olyanok, hogy "ott kell lenned, hogy elhidd!" Mégis a hangulat érzékelhető.