Ciprusra utazni annyira egzotikusan hangzott, hogy a filléres fapados repjegyeket látva azonnal rámozdultunk a lehetőségre akkori barátnőmmel Ágival. A Földközi tenger harmadik legnagyobb szigete ugyan földrajzilag Ázsiához tartozik mégis az Európai unió tagországa azaz Európa része, kb. 80% görög és 20% török lakossággal. Mi a nyugati végébe érkeztünk Páfosz városába és a déli partot jártuk be egészen a keleti végéig. Az időjárásra nem volt panasz, februári érkezésünk ellenére is ragyogó napsütés és 20 fokos hőmérséklet fogadott, sőt két helyen még strandoltunk is annyira káprázatos volt a part. A víz ugyan nem volt túl meleg de egy rövid mártózás azért belefért. Nagyon barátságosak voltak a helyiek és szuper vendéglátóhelyek voltak mindenfele. Közlekedésül a helyi tömegközlekedést választottuk ami hihetetlenül olcsónak bizonyult. Az egész partvidéken közlekedő buszra 2-3 euró volt a jegy. Ez a része Ciprusnak nagyrészt síkvidék, csak a keleti végén kezd el sziklásodni és megvadulni a táj. Itt sok tengeri barlang és magas part található. Az üdülővárosok tipikusak és kicsit lepattantak, macskából pedig eszeveszett mennyiség van. Így viszont az egerekkel nemigen lehet összefutni. Ottlétünk minden szempontból nagyon kellemesen telt, igazán pihentető ebben az időszakban a sziget.
Európa Ázsiában azaz Ciprus
További történetek
4
A kommunizmus alatt itt volt egy börtön, és az egyik rab készítette ezt a szobrot, ami a képen látható. 1956 után ő is disszidált. Ezt az emlékművet minden évben megkoszorúzzuk. Tavaly, bányásznapkor fel is újították. A helyi diákok és különböző szervezetek is koszorúznak. Más rabok is minden évben eljönnek a megemlékezésre, mesélnek, vagy beszédet mondanak. A másik képen látható egy ünnepség. Akkor helyezték oda a bányászcsillét, és annak volt az avatása. Nekem három hónap hiányzott, hogy kereken tíz évet dolgozzak a bányában szakemberként. 1957-től 1967-ig dolgoztam ott. Eszembe jutott egy bányászbaleset története: Tarkövi Pistának volt egy fiútestvére. Pista testvére aknászképzőbe járt valahol valamelyik bányavidéken. Ezek a fiúk nagyon ritkán jöttek haza, mert nehéz volt a közlekedés, de akkor valamilyen bál miatt mégis hazajöttek a hétvégére. Hétfőn a bál után lement a bányába egy lámpával, ráadásul elég fáradtan. A vájatban két oldalon sínpár volt, az egyik erre, a másik arra vezetett. Ő ott valahol lefeküdt és elaludt. Később elütötte a „népes”, amellyel a bányászokat szállították. Ez a vonat hivatalosan a munkásokat szállította a bányába, de néha civilek is utazhattak rajta. Kicsit olyan volt, mint egy metró. Ma már nem lehet lemenni a bányába. Amikor 1978-ban bezárt, elkezdték rekultiválni a környéket. Nagyon sok olyan híd volt, amely az autóút felett vezetett, mert a homokvasút az utak felett haladt el. Ezeket mind lebontották. Mindent eltüntettek, a bejáratokat pedig betemették. Tehát ezekből ma már nagyon sok mindent nem lehet megtalálni. A csolnoki bányász legenda szerint, az első szeneket Sándor Móric gróf erre tévedt disznói túrták ki a földből. Majd a kanász tüzére keveredett széndarabok meggyulladtak és egyszerűen a tűz nem aludt el. A kanász jelentést tett az "égő fekete kőről".
5
Az elmúlt 40 közös évünkben mindig is a víz jelentette a pihenést, a kikapcsolódást. Egyformán szeretjük a patakokat, a folyókat, a tavakat és a tengereket, mindegyik partján megleljük a nyugalmat. Sokszor elég csak ülni a szélén, a homokban, a füvön, hogy elöntsön a végtelenség, a megnyugvás. A fotók Kisorosziban (Szigetcsúcs), a Balaton partján és Korfu tengerpartján készültek, de a börzsönyi Morgó-patak éppúgy ismerős és kedvenc, mint a Tisza zegzugos tájai, vagy a népszerű tengeri fürdőhelyek a Földközi-tenger különböző pontjain. A víz számunkra több, mint egy elem, simogatás és ölelés, fagyos lehelet a télben és hűvös érintés a forró nyári napokon, játszótér a gyerekeinkkel, hamarosan majd az unokánkkal, utazás - pl. szárnyashajóval a Dunán Bécsig, kenuzás a kis Túron, mezítlábas pancsolás a napsütötte hegyi túrák közben, frissítő szomjoltó a kirándulás alatt felfedezett forrásból, éltető erő a kertemben, ha végre felülről érkezik eső formájában... És az is nagyon jó érzés, amikor az ország különböző, értékes vizeiben fürödhetünk egy-egy jól megépített élményfürdőben, hiszen az a víz is erőt ad. Vigyázzunk rá, bármilyen formában érkezik!
1
Egy séta alkalmával megálltam egy pillanatra egy szikla szélére. Milyen jól tettem. Megtapasztalhattam azt, hogy milyen igazán jelen lenni. Már volt előtte is ilyen érzés bennem, de minden alkalommal hihetetlenül csodás. Ott a végtelen tenger, a sok lehetőség és az emberek, akik "csak" élnek. Szerintem csodálatos:)
5
Miskolctapolcán a Barlangfürdőben már többször is jártunk. Páratlan élmény a termálvízben, mészkősziklák között fürödni. Kirándulni is szeretünk a környéken. A Tavas-barlang előtti park és a csónakázó tó minden évszakban gyönyörű. Gazdag növény és állatvilág él ezen a természetvédelmi területen. Kellemes sétákat szoktunk itt tenni. Pár évvel ezelőtt tudtuk meg, hogy a Barlangfürdő karbantartási időszaka végén, vezetett túrákon szakemberrel, bakancsos bejárásra van lehetőség. Barátainkkal 2023 januárban sikerült egy ilyen "szárazlábas" téli alkalmon részt venni. Nagyon érdekes volt így látni a már ismerős sziklás részeket. Még jobban megismertük a természetes barlang és a fürdő kialakulásának érdekes történetét, jártunk befejezetlen járatokban, megnéztük a termálvizet adó kutat, megfigyelhettünk nagyon szép kalcitkiválásokat, gömbüstöknek nevezett oldásformákat és bemehettünk a gépházba is. Olyan elzárt területeken barangoltunk, melyre a fürdő vendégeként eddig nem volt lehetőségünk. Különleges élmény volt! Köszönjük!