A Vörös tenger neve és híresen szép élővilága is régóta birizgálta a fantáziámat, valamint kíváncsisággal töltött el, hogy milyen lehet ott a táj és az emberek. Időnként ránéztem az utazási lehetőségekre és 2019 telén annyira olcsó repjegyeket találtam Eliatba, hogy azonnal meg is vásároltam belőle kettőt, egyet kislányomnak Majának és egyet magamnak. Már megérkezésünk estéjén a tengerparton teremtünk és csaptunk egy éjszakai mártózást, mert itt a tél ellenére 25-26 fokos volt a tengervíz és a levegő hőmérséklete is nyárias. Nagyon élveztük a hirtelen éghajlatváltozást. Eilat felfedezése után a környező kopár hegyeken kirándultunk ahonnan meseszép kilátás nyílt a tengeröbölre. A következő napon pedig a kicsit távolabbi Vörös kanyont látogattuk meg. Ez nagyon hasonlatos az Amerikai rokonához bár arról csak képeket láttunk. A megközelítése is kalandos volt busszal, stoppolva és gyalog. Maga a túra pedig vadregényes. Elképesztő tájak mintha nem is ezen a bolygón lennél.
A tengerpartokból is sokfélét igyekeztünk meglátogatni a város közelében, a városban és a várostól messzebbi partokat is. Mindegyikben közös volt, hogy valóban a víz alatti világ pompázatosan színpompás.
Halak és egyéb élőlények sokasága, korallok és a színek ezernyi árnyalata fogadja az embert a fenti kopárság kontrasztjaként odalent. A város is tele volt virággal és sok helyen festették meg a falakat és az utakat is. Végre színek az otthoni téli szürkeség után, nagyon jólesik az embernek.
Csak néhány napot töltöttünk el mégis jóval hosszabbnak tűnt a rengeteg élmény miatt.
Izrael itt is egy kicsit drága volt az otthoni árakhoz képest, de okosan azért meg lehet találni a pénztárcakímélő ennivalókat és szállásokat ha szemfüles az ember.
A helyiek kedvesek és segítőkészek voltak, a tájak pedig lenyűgözőek.
Nagyon jól éreztük magunkat ezen a téli nyári helyen.
Téli nyár a Vörös tenger partján
További történetek
1
Még középiskolában szerveztek nekünk egy utazást ahova lehetett jelentkezni Franciaországba. Specifikusan a francia partra ahol városokon keresztül áthaladva tapasztaltuk meg a francia tengert. Végigmentünk a városokon ,ahol a gyönyörű panorámában gyönyörködhedtünk a hosszú busz utak után. Minden olyan más volt a tengert nézni bámulatos. Ez a panoráma kép nice-ben készült ahol felmentünk a hegy tetelyére egy hosszadalmas lépcsőn. Soha nem fogom elfelejteni a remek emlékeket amiket a barátaimmal szereztem ezen a gyönyörű utazáson.
1
A kép a solymári Szélhegyen készült, az egyik kereszt talapzatán megpihenve. Mindig nagy élmény volt ha a természetben tudtunk sétálni. Általában Apa hordozott, de ezen a napon pont én voltam a hordozós. A hordozás csodás érzés volt, de a testem, térdem, csípőm nehezen bírta. Ezért volt különleges számomra ez a kép, mert itt sikerült rövidebb ideig, de örömmel hordozni a kisfiamat. A férjem készítette a képet, és nagyon jó emlék ez a délután azóta is.
4
Anyák és gyermekek – négy generáció egy mozdulatban A fotón egy édesanya ül egy széken, ölében a kisgyermekével. Kissé félrehúzódva figyelik a távolabbi asztalt, ahol a család többi tagja a karácsonyi vacsoránál beszélget, eszik, és bontogatja az ajándékokat. Az anya az én menyem, a kisgyermek pedig az unokám. A kép különlegessége azonban nemcsak a családi pillanat, hanem az ülés módja. Ahogyan az anya a gyermekét az ölében tartja, az a testtartás ismerősnek tűnt számomra. Olyan érzésem volt, mintha ezt a jelenetet már láttam volna valahol. Előkerestem hát a régi családi fényképeket. Találtam egy fotót 1937-ből, amelyen a nagyanyám ül egy széken, és ugyanígy tartja az ölében az én édesapámat, aki akkor körülbelül kétéves lehetett. A testtartás, az ülésmód szinte azonos volt. De a történet még régebbre nyúlik vissza. Egy 1902-ben készült fényképen a dédnagyanyám ül ugyanilyen módon egy széken, és az ölében tartja a bő fél éves kisfiát – az én nagyapámat. Ez a kép Nagyváradon készült, a híres Lojanek fényképész műtermében. Így alakult ki egy különös, nem tervezett sorozat a családban. • 1902-ben dédnagyanyám tartotta az ölében nagyapámat. • 1937-ben nagyanyám tartotta az ölében édesapámat. • 2019-ben a menyem tartotta az ölében az unokámat. Mindez teljesen ösztönösen történt. Senki nem mondta előre, hogy így kell ülni, senki nem írta le szabályként, hogy a család nőtagjai ugyanígy örökítsék meg magukat gyermekükkel. Mégis, a mozdulat – mintha generációról generációra öröklődött volna – újra és újra megjelent. Amikor észrevettem ezt az érdekes párhuzamot, úgy döntöttem, folytatom a sort. Tavaly, amikor a lányomnak is unokája született, megkértem, hogy ő is ugyanígy üljön le egy székre, és tartsa az ölében az öthetes kisbabát, hogy elkészülhessen a sorozat következő képe. Így született meg a negyedik fotó. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor már tudatosan, kérésemre készült el a kép. A többi mind spontán, természetesen született meg. Talán éppen ez mutatja meg a legszebben, hogyan öröklődnek a családban a gondoskodás, a figyelem és az egymás iránti szeretet apró gesztusai. Néha nem szavakkal, nem szabályokkal, hanem egyszerű mozdulatokkal adódnak tovább – egyik nemzedéktől a másikig. És így válik egy egyszerű ülésmód négy generáció történetévé.
5
Nyaralás a csizmán. Kislányommal Majával már rég tervbe vettük hogy megnézzük az olasz csizma végét és az ott elterülő szépségeket. 2025 nyarán volt idő és kedvező repjegy Bariba uhogy útnak eredtünk. Megérkezésünkkor béreltünk egy robogót és azzal kezdtük felfedezni a környèket. Bari szép város nyüzsgő belvárossal. A tengerpartja csak kis részeken strandolható, ezt azonban hamar megtaláltuk a kánikulában. A város utàn a környékbeli szèp látnivalók következtek. Alberobello, Locorotondo, Monopoli. A mesefalu olyan mint az hazai Szentendre csak ezekkel a szokatlan süvegszerű tetőkkel. Locorotondó szintén csodás óvárossal rendelkezik, Monopoli pedig nagyon látványos tengerparti városrészével vonzza a látogatókat. Itt sem maradhatott el a strandolás. Következő napra hagytuk Materát és Polignanot. Matera úgy néz ki mintha az egész vàrost kőből faragták volna ki a hegyoldalból. Zsúfolt szerkezete és ősi mivolta meghökkentő hatást tett rànk. Polignano pedig kanyon jellegű strandjával szintén egy nagyon látványos helyszíne az itteni partoknak. Mindezeken keresztülmotorozni pedig hatalmas élmény. Az olasz életérzés ezen a részen maximálisan átjön. Csizmára fel vagy le!