Az evezőtáborba az egyik barátnőm hívott, a sokadik fárasztó egyetemi nap után. Szinte a semmiből az egyik duplaóránk utáni szünetben ezt kérdezte: ,,Van kedved evezni egy hétig? Velem meg pár barátommal? Vicces lesz!
Mivel sosem voltam még hasonlón igent mondtam. A táborra szinte alig volt felkészülési időnk, igyekeztem minden kézikönyvet elolvasni, ruhát és ételt pakolni az útra. Elérkezett a nagy nap. A Keleti pályaudvarról indultunk, az egyik fiú már foglalt nekünk kajakokat. Menetrend: napközben evezés, éjszaka alvás. Az Ipoly folyón haladva Magyarországról Szlovákiába. Ipolyszalka vagy Szalka (szlovákul Salka) község Szlovákiában, ahol az evezőtáborunk során megálltunk egy egész napra megpihenni szombaton. Külön örültünk a település nevének mert egy harmadik közös barátnőnk vezetékneve megegyezett a falu nevével. Itt betértünk a helyi fogadóshoz, aki egészen hajnalig szóval tartott minket. Soha nem felejtem el, hogy az este egy pontján még legkedvesebb házipálinkáját is elővette és megkínált bennünket vendégeket, majd táncra perdült. Mi, evezősök nagyot nevettünk.
Az evezés egyébként elképesztően szép volt, de tapasztalatlanságomból fakadóan nem használtam elég naptejet és nagyon megégtem.
Az evezőtársaim közül párral még ma is tartjuk a kapcsolatot, nagyon jó közösségi élmény volt.
Az ipolyi zsiványok
Dátum
2019
Feltöltő
Helyszín
Szalka, Magyarország
Gyűjtemény
További történetek
1
A legemlékezetesebb október 23-ám, mindig egy egészen apró, mégis különleges emléket idéz fel. Minden évben az október 23-ai hosszú hétvégén útra kelünk a családommal és egy baráti társasággal, kirándulni valahová az országon belül. Ezek az utazások mindig tele vannak nevetéssel, közös élményekkel és olyan pillanatokkal, amelyekre később is szívesen emlékszünk vissza. Tizennégy éves lehettem, amikor szinte rajongtam a napraforgókért. Bármerre jártunk, mindig megcsodáltam őket. Apukám az egyik ilyen kirándulás alkalmával egyszer csak egy gyönyörű, korábban már letört napraforgóval állított elém. Nem volt már a földben, mégis számomra akkor a világ legszebb virága volt. Hazavittük, elszórtuk a magjait, és azóta is minden évben szépen virágzik. Talán másnak ez csak egy egyszerű napraforgó, nekem viszont sokkal többet jelent. Benne van egy közös kirándulás emléke, apukám figyelmessége, és az a gyermeki lelkesedés, amivel akkoriban a világ apró csodáit szemléltem. Azóta már sok október 23-át megéltünk, sokfelé jártunk, rengeteg fénykép készült, de valahányszor meglátom a kertben nyíló napraforgókat, eszembe jut az a nap.
5
A nagymamám, Káldor Ágnes, az év felét a balatoni nyaralónkban tölti. Mostanra kábé hét éve szórakoztatja magát azzal, hogy a badacsonyörsi strandon elkéri emberektől a különböző mintájú, méretű és színű felfújhatós matracaikat, és lefotózkodik velük. Nem úszik velük, csak egy-egy fotót szeretne, meg elkérni és visszaadni.
2
Piskolt számomra mindig a gondtalan gyermekkort jelentette. A hosszú nyári napok a nevetésről, a biciklizésről és a végtelennek tűnő kalandokról szóltak. Minden utca ismerős volt, minden mező új felfedezést ígért. A családom szeretetet, biztonságot adott, a vidék csendje pedig megtanított arra, hogy a legnagyobb boldogság sokszor a legegyszerűbb pillanatokban rejtőzik. Ma is, ha Piskoltra gondolok, a napfényes udvarok, a poros utak és a gyermeki vidámság jut eszembe. Ezek az emlékek már örökre velem maradtak. Ez a két kép pedig egy-egy boldogan eltöltött napot idéz fel a gyermekkoromból.
3
A képek Máriagyűdön készültek 2019.09.08.-án a németek főbúcsúján. Ebben az évben a Borjádi Német Nemzetiségi Tánccsoporttal vonultunk be a misére. A képeken a borjádi viseletben és a dédnagymamámtól örökölt „kindstuch”-ban vagyunk lefényképezve a fiaimmal és a férjemmel. Kisebbik fiam ezen a képen 2 hónapos volt. Ebben a „kindstuch”-ban hordta a dédnagymamám a nagymamámat, aki 1940-ben született Lánycsókon. Nagyon jó érzés, hogy nagymamám vigyázott erre a „kindstuch”-ra, nekem adta, én pedig büszkén viselhetem az őseim emlékére. A felkötés módját is ő tanítottam meg nekem. Én is gondosan őrzöm, és szeretném továbbadni a következő generációnak.