Ezt a képet 2019-ben készítettem Szabadkán, a karácsonyi vásáron. Egy kolbászból és szalonnából épített „mézeskalácsház” látható rajta: rétegezett füstölt szalonna alkotja a falakat, a tetőt körben szalonna és karikára vágott kolbászok fedik, az egész szerkezetet fogpiszkálók és pálcák tartják össze. Az alapnál további kolbászrudak, zöldség- és díszítőelemek jelennek meg, tulajdonképpen egy gasztronómiai installáció.
Korábban nem láttam ilyet. A karácsonyi vásárok vizuális világából ismerős forma – a mézeskalácsház – itt teljesen más anyagból épül újra, a helyi húsfeldolgozás és vásári étkezési kultúra logikája szerint. Az édesség helyét a sós, zsíros, füstölt alapanyagok veszik át, a dekoráció egyszerre játékos és túlzó.
Ez a kép egy olyan pillanatot rögzít, amikor a hagyományos ünnepi motívumok és a regionális gasztronómia váratlanul találkoznak. Nem kézműves tárgy és nem pusztán étel, hanem egy átmeneti, helyhez kötött forma, amely a vásár idejére létezik, majd eltűnik. Egy rövid ideig fennálló, ehető építmény.