Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

Ezt a képet 2019-ben készítettem Szabadkán, a karácsonyi vásáron. Egy kolbászból és szalonnából épített „mézeskalácsház” látható rajta: rétegezett füstölt szalonna alkotja a falakat, a tetőt körben szalonna és karikára vágott kolbászok fedik, az egész szerkezetet fogpiszkálók és pálcák tartják össze. Az alapnál további kolbászrudak, zöldség- és díszítőelemek jelennek meg, tulajdonképpen egy gasztronómiai installáció.

Korábban nem láttam ilyet. A karácsonyi vásárok vizuális világából ismerős forma – a mézeskalácsház – itt teljesen más anyagból épül újra, a helyi húsfeldolgozás és vásári étkezési kultúra logikája szerint. Az édesség helyét a sós, zsíros, füstölt alapanyagok veszik át, a dekoráció egyszerre játékos és túlzó.

Ez a kép egy olyan pillanatot rögzít, amikor a hagyományos ünnepi motívumok és a regionális gasztronómia váratlanul találkoznak. Nem kézműves tárgy és nem pusztán étel, hanem egy átmeneti, helyhez kötött forma, amely a vásár idejére létezik, majd eltűnik. Egy rövid ideig fennálló, ehető építmény.

Dátum

2019

Feltöltő

Ofczianka Rita

Helyszín

Szabadka, Szerbia

Kulcsszavak
digitális
Azonosító szám

JKK.2026.385

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

Napraforgó - 2026-10-05 10:54 - Gyimesi Luca Dorka 1
2019
Napraforgó
Szilvásvárad, Magyarország

A legemlékezetesebb október 23-ám, mindig egy egészen apró, mégis különleges emléket idéz fel. Minden évben az október 23-ai hosszú hétvégén útra kelünk a családommal és egy baráti társasággal, kirándulni valahová az országon belül. Ezek az utazások mindig tele vannak nevetéssel, közös élményekkel és olyan pillanatokkal, amelyekre később is szívesen emlékszünk vissza. Tizennégy éves lehettem, amikor szinte rajongtam a napraforgókért. Bármerre jártunk, mindig megcsodáltam őket. Apukám az egyik ilyen kirándulás alkalmával egyszer csak egy gyönyörű, korábban már letört napraforgóval állított elém. Nem volt már a földben, mégis számomra akkor a világ legszebb virága volt. Hazavittük, elszórtuk a magjait, és azóta is minden évben szépen virágzik. Talán másnak ez csak egy egyszerű napraforgó, nekem viszont sokkal többet jelent. Benne van egy közös kirándulás emléke, apukám figyelmessége, és az a gyermeki lelkesedés, amivel akkoriban a világ apró csodáit szemléltem. Azóta már sok október 23-át megéltünk, sokfelé jártunk, rengeteg fénykép készült, de valahányszor meglátom a kertben nyíló napraforgókat, eszembe jut az a nap.

Mamatrac - 2026-08-12 13:09 - Kemény Zsófia 5
2019
Mamatrac
Badacsonyörs, Magyarország

A nagymamám, Káldor Ágnes, az év felét a balatoni nyaralónkban tölti. Mostanra kábé hét éve szórakoztatja magát azzal, hogy a badacsonyörsi strandon elkéri emberektől a különböző mintájú, méretű és színű felfújhatós matracaikat, és lefotózkodik velük. Nem úszik velük, csak egy-egy fotót szeretne, meg elkérni és visszaadni.

Kindstuch - örökségünk továbbadása - 2026-07-01 10:41 - Juhász-Keller Anett 3
2019
Kindstuch - örökségünk továbbadása
Máriagyűd, Magyarország

A képek Máriagyűdön készültek 2019.09.08.-án a németek főbúcsúján. Ebben az évben a Borjádi Német Nemzetiségi Tánccsoporttal vonultunk be a misére. A képeken a borjádi viseletben és a dédnagymamámtól örökölt „kindstuch”-ban vagyunk lefényképezve a fiaimmal és a férjemmel. Kisebbik fiam ezen a képen 2 hónapos volt. Ebben a „kindstuch”-ban hordta a dédnagymamám a nagymamámat, aki 1940-ben született Lánycsókon. Nagyon jó érzés, hogy nagymamám vigyázott erre a „kindstuch”-ra, nekem adta, én pedig büszkén viselhetem az őseim emlékére. A felkötés módját is ő tanítottam meg nekem. Én is gondosan őrzöm, és szeretném továbbadni a következő generációnak.

Gyerekek hordoznak - 2026-05-31 18:41 - Mohai-Kakasy Bernadett 5
2019
Gyerekek hordoznak
Dunaszentgyörgy, Magyarország

Hordozás Játékból : Az első gyermekem azt látta, amikor megszületett a testvére, hogy az öccsét is hordozom. Aztán mindkettőjüket hordoztam felváltva. Eleinte sima kendővel hordozta a Mickey egeret, de más plüsst például Micimackót vagy egy Gumipókembert is hordozott. Amikor a testvére is nagyobb lett kaptak egy-egy nekik varratott mei-tait. A második gyermek is hordozott mindenféle plüsst. A legkisebb gyermekemnek is többféle hordozója van. Neki is van saját mei-tai hordozója, gyerekcsatosa, és karikás kendője is, de felnőtt karikással is hordozott már háton. Úgy gondolom, hogy ha gyermekek hordoznak az nem csak játék. A nagyobb gyermeknél csökkentheti a testvérféltékenységet. Játék közben megtanulják, hogy hogyan lehet megadni a babáknak azt a testközelséget, ami alapvető szükséglet, akár elől, akár csípőn, akár háton. A hordozás alapelveit is elsajátítják, azt, hogy a szülő felé hordozunk, térdhajlattól, térdhajlatig érjen a hordozó, adja meg az M poziciót. Nekik már természetes lesz, és remélem, hogy a fiaim és a lányom is hordozni fogja a gyermekeit és nem fognak rájuk furcsán nézni rájuk, mint rám, vagy sok hordozós szülőre a mai a magyar társadalomban. Ez azért is érdekes, mert az én nagyszüleimet vagy az ő szüleiket is hordozták és az ő felmenőiket is. Teljesen természetes volt, az alsóbb társadalmi rétegek körében. Van egy generáció amelynek sok tagja idegenkedik a hordozástól, pedig ez egy alapvető gondoskodási forma volt a magyarok körében de más kultúrákban is. Annak ellenére még mindig sokan furcsálják, hogy egyre többen hordoznak. Anyák, apák, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők és van, hogy nagyobb testvérek is. Annyiféle hordozóeszköz van, hogy mindenki megtalálhatja azt ami neki a legkényelmesebb és a legjobban kézre áll. Mert a hordozásnak számos pozitív hatása van, segíti a baba testi fejlődését ( például gerincfejlődés, csípőizület, hőháztartás), neurológiai fejlődését és sok jó pszichés hatása is van, emellett a válaszkész nevelés egyik eszköze, amely lehetőséget adhat a mélyebb kötődésre, anya és baba, apa és baba között. Vannak akiknek diszkomfort érzetet okoz a hordozás, de ennek mélyebb lelki okai vannak. Nem elég a hordozási technika elsajátítása, ezeket a lelki gátakat fel kell oldani, de nem erőszakosan, hanem lassan mindenkinek a saját tempójában. Ez több generációnyi időt vehet igénybe. Úgy vélem, hogy sok teendőnk van nekünk hordozási tanácsadóknak, és még több évtizednek kell eltelnie, hogy természetes legyen a hordozás, a megfelelő hordozóeszközök használata a családokban, akár babakocsi mellett akár anélkül. Bízom benne, hogy a játékból hordozó gyermekek belenőnek a hordozásba, ha már minden családban lesz hordozóeszköz, akkor már nem egy furcsa jelenség lesz sokak számára, hanem magától értetődő, mindennapi és természetes.