Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

2022

Az Engedetlenség Leányiskolája

Budapest, Magyarország

Az engedetlenség leányiskolája ötvözi az elméletet és a gyakorlatot, egy non-formális oktatás keretein belül, amiben minden diákját arra ösztönzi, hogy megkérdőjelezzék a társadalmi normákat, a konvenciókat, szembesüljenek a sztereotípiákkal, és foglalkozzanak a minket körülvevő rendszerekkel.
Eleinte eseményfotósként kapcsolódtam az iskola programjába, mely egy nyári kreatív írótábor volt, melynek végeredményeképp létrehoztunk egy, írott szövegeinken alapoló közösségi performansz sorozatot Az ISBN könyvgalériában és kültéren egyaránt.

Dátum

2022

Helyszín

Budapest, Magyarország

Kulcsszavak
Azonosító szám

JKK.2025.83

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

A tó fenekén - 2026-08-06 12:34 - Mácsai Boglárka 2
2022
A tó fenekén
Zicksee, Ausztria

Az ausztriai Zicksee, magyar nevén Szentandrási-tó 2022 júliusában teljesen kiszáradt. Családommal egy hónappal később jártunk a tónál – pontosabban a tóban, a tó medrében. A látvány azóta is kísért. Az elmúlt években a víz részben visszatért a mederbe, ám mivel a Zicksee eleve sekély sztyeppei tó, a jelenlegi éghajlati viszonyok között már nem képes teljesen feltöltődni. Emiatt fürdőzésre ma már egyáltalán nem alkalmas. Ugyanakkor a térség természetvédelmi és madárvédelmi szempontból továbbra is kiemelkedő jelentőségű (még): ősszel és kora nyáron számos olyan vonuló madárfaj pihen meg itt, amelyek Ausztriában máshol nem figyelhetők meg.

Az ezüst szatyor - 2026-06-30 10:41 - L Em 1
2022
Az ezüst szatyor
Budapest, Magyarország

2022 karácsony este 11 óra után kaptam a szomszédomtól egy sms-t, hogy nincs-e kedvem velük tartani egy éjféli misére. Egy görög katolikus templomba indultunk, bár egyikünk sem tartozik ehhez a felekezethez. Kerékpárral mentünk; az idő szerencsére enyhe volt, az utcák pedig üresek, így bátran tekertünk az út közepén. A szertartásra kissé késve érkeztünk, de még tartott: a templomi tér, a fények, és az orgonával kísért énekek miatt nosztalgikus hangulom lett. A mise után nem azonnal indultunk haza, J. javaslatára megnéztük a templom kertkapuját, és mivel nyitva volt, bementünk az udvarba. Az templom mögé kerülve a sekrestye ajtón bekopogtunk és egy idősebb úr – akiről kiderült, hogy a sekrestyés – örömmel fogadott bennünket. J. jól ismerte. A helyiség – a sekrestye előszobája –  elég kaotikus volt, de egyben valahogy otthonos is: különféle templomi használati tárgyak, eszközök voltak itt-ott. Itt tűnt fel egy szokatlan tárgy: egy nejlonszatyor, amelyet többszörösen körbetekercseltek ezüstszínű duct tape-pel. A rétegek egymásra épültek, jelezve, hogy a táska eredeti anyaga idővel meggyengülhetett vagy elszakadhatott. A javítás azonban nem egyszeri beavatkozásnak tűnt, hanem ismétlődő megerősítések sorozata. Az eredmény egy sűrűn burkolt, szinte futurisztikus, ezüst tárgy lett. Ez a tárgy értelmezhető az upcycling egy sajátos példájaként: a használat fenntartása érdekében folyamatosan hozzáadott anyag végül meghaladt az eredeti tárgy javítási igényét. A funkcionalitás megőrzése és a javításra szánt anyaghasználat aránya között így meglepő ellentmondás jött létre. Ugyanakkor éppen ez az ellentmondás adja a tárgy különös esztétikáját: hétköznapi eszközből egyfajta akaratlan, mégis figyelemfelkeltő objektummá – szerintem műtárggyá – vált.