évforduló

3

2021. májusában jártam életemben először a Dunakanyarnál, ami teljesen lenyűgözött. Barátnőmmel hosszú séta után a Nomád-bárhoz mentünk, ahol különböző hinták, székek, asztalok, játékok voltak kitéve. Rajtunk kívül senki nem volt a parton, így teljes nyugalomban töltöttük a délutánt. Ezen a napon elég hideg volt még, úgyhogy fürödni sajnos nem tudtunk a vízben, de tartalmas beszélgetésekkel így is eltelt az idő. Azóta sokszor visszajártunk ide, de mindig ez az első alkalom maradt számomra a legemlékezetesebb, a felfedezés örömével együtt.

4

Ezek a képek a Kolozsváron töltött Erasmus félévem végén készültek, a kolozsvári botanikus kertben és Tordán, a sóbányában. A képeket a barátnőm készítette, aki majdnem egy hetet ott töltött velem és nagyon szép analóg képeket készít. Ritkán készülnek olyan fotók rólam, amit visszanézve nem érzem rosszul magam, vagy ennyire jó emlékeket közvetítenek, de ezeket visszanézve mindig eszembe jut, mennyire szerettem ott lakni. A botanikus kertbe diákként ingyenes a belépés, emiatt nagyon sok időt töltöttünk ott, tanultunk vagy csak lézengtünk, egy igazi nyugalmas oázis a város közepén. A Sóbánya pedig egy nagyon különleges élmény volt számomra, az óriási földalatti terekkel, illetve, hogy ezt mennyire régen, kézi eszközökkel hozták létre eredetileg, ebbe hátborzongató volt belegondolni.

2

Pár éve sűrűn látogattam a barátaimat Tata mellett, Grébicspusztán. Akkoriban mindenfélét termesztettek a kertben, és volt egy kisebb napraforgó-ültetvényük, veteményesük, meg konyhakertjük. Volt még baromfiudvar, malacok és lovak. Próbálkoztak a kecskékkel is, és egy pávapár is kószált az udvarban egy időben. Sőt, még nyulakat is tartottak, de túl nagy lett a szaporulat, így egy ponton megváltak tőlük. Grébicspusztán mindig akadt valami új, érdekes, izgalmas látnivaló, ráadásul az együtt töltött idő is remek hangulatban telt.