Első romantikus ajándékom a páromnak, egy gombatúra vezetés volt. A Blunck Réka humánökológussal, PDC okleveles permakultúra kerttervezővel, az ELTE Permakultúra tantárgyának oktatójával és Werlein Anna biológussal, okleveles gombaszakellenőrrel vettünk részt a vezetésen kb. 15 fő társaságában, akikkel azelőtt soha nem találkoztunk. Már az odajutásunk is kalandos volt, egy közös chatcsoportban beszéltünk arról mégis hogyan és miként lehetne stoppolni a gombatúrára, amíg egy kedves kortárs táncos lány felajánlott egy helyet a kocsijában. A gombatúra egy esős napon vette kezdetét, szerencsénkre csak a séta elején és végén esett az eső és még medvehagymát gyűjteni is maradt időnk. Az erdőben mint megtudtam számos gombafajta létezik, közülük van olyan ami csak festésre jó (Tintagomba) és olyan is található köztük ami egész évben nő (Júdásfülgomba) és ehető is. A gombatúra szerintem egyszerre volt vicces és romantikus esemény, mindig büszkén lehetett mutatni egymásnak ki épp milyen gombát talált, közben pedig fel lehetett fedezni a természetet. A terep a számomra azelőtt szintén ismeretlen volt, de az Ökokert Permakultúra munkatársai Anna és Réka nagyon jól kalauzoltak minket benne. Számos ehető vadnövényfajtát is megismerhettünk és begyűjthettünk a medvehagymán kívül. Volt aki végigfalatozta a kirándulást. Mikor kérdeztem Rékát, hogy csak a sétákból tartja-e fent magát az Ökokert, azt válaszolta, hogy nem kertépítést és szaktanácsadást is vállalnak. Tehát ha valaki permakultúrás gazdálkodásba szeretne kezdeni, ők segítenek neki a kezdetektől a tervezéstől a kivitelezésig és akár utólagos szaktanácsadással is segítik a munkáját. Számunkra nagyon jó volt látni, mennyire sok tudást rejt az erdő, a barátom aki diákként cserkészkedett persze egy részét már ismerte ezeknek. A mai napig az egyik legjobb randimként gondolok vissza erre a gomabtúrára. A barátaim körében is folyamatos a gombák iránti rajongás, volt olyan akikkel megosztottam a tudást.
Gombatúra és ehető vadnövények randi
Dátum
2024
Feltöltő
Helyszín
Tatabánya, Medvehagyma tanösvény, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.136
Licensz
További történetek
5
Egy talicska rózsával kérte meg a kezemet, több mint hetven évesen a mostani férjem. Szegedről érkezett a sok-sok rózsával a kezében. Nagyon romantikus életem volt, most már tudom. “Most már ráértünk udvarolni.” - mondta. A férjemnek asztalos volt a szakmája és a Kanizsai Bútorgyárban dolgozott, aztán az Izzóban volt műszerész. A facebookon ismerkedtünk meg, Gyula bejelölt majd 11 másodperc múlva vissza is jelöltem. És elkezdtünk beszélgetni, négy -öt órákat beszélgettünk minden nap. Három hónapig folyt ez az írogatás, és a költözés miatt találkoztunk, pontosan Nagyszombaton, ugyanis kellett a segítség. A fiam mondta: Nekem Anyu mindegy, hogy megtartod, de kell a segítség. Mesébe illő volt minden. Pedig 500 méterre voltunk egymástól és soha nem vettük egymást észre előtte, Gyula a Rozgonyi utcában lakott, az én gyermekem pedig éppen abba az utcába járt általános iskolába.
4
Játék, kaland, kirándulás. Az elmúlt negyven évben ezt tettük. Először kettesben (1986 és 1993 között), aztán hármasban, négyesben, ötösben a gyerekeinkkel (1993 óta sokszor máig is). A képek szerelmünk hajnalán, 1986-ban, majd a nászutunkon és friss házasként (1987-ben) és idén, a 40. évfordulónkon készültek. Egy döntés, amit a családjaink ellenében hoztunk meg és soha nem bántuk meg. Egy döntés, amelynek következtében már negyven éve így ölel át a férfi, aki szeret, aki megtart, aki kiegészít. És egy döntés, amelynek három, immár felnőtt gyermekünk születését köszönhetjük, akikért nem lehetünk eléggé hálásak a sorsunknak.
5
Egy Erasmus program keretében egy hetet tölthettünk el Olaszországban, ahol a fő tematika a "lassú turizmus" és az olasz termelők, vállalkozók megismerése volt. A hét során sokat tanultunk a fenntartható termelésről, gazdaságról, egy igazi gasztronómiai élményben volt részünk. A csoportot barátságosan fogadták, minden kérdésünkre szívesen válaszoltak, mi pedig örülhettünk annak, hogy egy másik kultúra részesei lehetünk egy pici időre. A hét során egy tengerparti városban szálltunk meg, a tengerpart pár percre volt a szállásunktól, számomra igazán különleges élmény volt, hiszen először jártam tengerparton, először láttam tengert.
5
A helyi hagyományok, a borvidéki szokások átörökítésére nagy figyelmet fordítunk Kisharsányban. Ezek az alkalmon a Vylyan-pincészethez mehettek el, ahol végigkísérhették a borkészítés folyamatát. Így játszva tanulva kapcsolódnak a közösség hagyományaihoz, történelmi borvidékéhez. Az óvóda egyébként nagyon jól működik Kisharsányban. Egy pályázaton nyertek, aminek köszönhetően kialakítottak egy kertet, ahol maguknak termelik meg a zöldségeket és gyümölcsöket, például spenótot vagy ribizkét.