A rizike éve(i)

1

A vidéki, kisvárosi lány a „nagyfaluba” költözik? Sose hittem volna, hogy egyszer tényleg Budapesten fogok élni. Álom volt, mely elérhetetlennek tűnt és kicsit sem valószerűnek, de mégis megtörtént. 2024 februárjában néhány nappal a felvételi jelentkezés határideje előtt, egy hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem az egyetemre mesterképzésre. Nem tudtam miért, de megtettem, majd júliusban kiderült, hogy felvettek, szóval költözni kell a fővárosba. Ekkorra már határtalan volt az örömöm, a barátom is Budapesten lakott, végre nem kellett 3 órát vonatozni egy pusziért! A búcsúkoccintások hosszú sora után eljött augusztus 23, amikor a megpakolt autóval nyakunkba vettük a 6-os utat és elköltöztem. Még nagyobb volt az öröm, amikor megérkeztem, hiszen sok szempontot szem előtt tartva a döntés arra esett, hogy a barátomhoz költözök. Csupán abba nem gondoltunk bele, hogy a szobájában lévő 90cm-es ágy és a kitörött lábú hullámzó kanapé közül egyiken sem fogunk tudni hosszú távon kipihenten kelni. Így egy kellemes szeptemberi napon, amikor már mindenünk fájt a kényelmetlen, alvásnak nem nevezhető éjszakai forgolódástól, a reggeli kávémtól inspirálva úgy döntöttem, hogy mi most bizony beülünk az autóba és elmegyünk a soroksári Ikeába, mert ott éppen minden darabja van raktáron az ágynak, amit kinéztünk. Nagy mosollyal, listával és cikkszámokkal a kézben megpakoltuk a kocsikat és megvettünk mindent, kitoltuk az autóhoz a szerzeményeket, majd rájöttem, hogy nem teherautóm van. Hirtelen lehervadt a mosoly az arcomról és elgondolkoztam, hogy miért nem kértem házhozszállítást... De semmi vész, a férfiak mindent megoldanak, ugye? Főleg, ha legók között nőttek fel.

1

Biológus, agykutató barátunk érdekfeszítő kutatásai mellett megcsinált egy gombaszakellenőri képzést is mellékesen. Ezen felbuzdulva el is mentünk gombászni egy jó gombapörkölt reményében. Be is ültünk az autóba, és elindultunk a Mátrába. Felkerestünk számos helyszínt, többek között ismert, már bizonyított gombalelőhelyeket is, de nem találtunk sehol se fogyasztható példányt. Pedig esett is a napokban előtte, az őszi szezon is adott volt, talán nem is voltunk elkésve, még nem rabolhatta le a többi gyűjtögető… Délutánra, nagy csalódottságunk tetőfokán, találtunk rá egy nagyon szépen kanyargó patakra, ahol, hogy legyen végre valami pozitív élmény, szinte automatikusan nekikezdtünk egy kis gát építésének az ott megtalálható kövekből. Ekkor került szóba erdélyi származási barátom története a dugással, arrafelé ugyanis így nevezik a gátat. Elmesélte az általános iskolai történetét, amikoris a kedves nyári emlék kérdése a patakban lévő dugás került szóba, a tanító néni nagy meglepettségére. Ez azóta is meghatározó szava, anekdotája a társaságunknak. Így, ha gombával nem is, ezzel a vicces történettel, és a gyermeki felhőtlen játékosság pár percre történő újbóli megtapasztalásával mindenképpen gazdagabbak lettünk a kirándulás végére. A gombapörköltről se kellett lemondanunk, bár végül bolti gombából készült el a késői ebéd.

4

Egy szeptemberi hétvégén a barátommal a Bükk-fennsíktól nem messze, egy erdészházban szálltunk meg. Teljes nyugalom várt minket, a kapuból kilépve pedit már indult is a turistajelzés a lábunk alatt. Nagyon jó volt ott lenni, kicsit távol mindentől, egész nap az erdőben sétálni. Túrázás közben óriási őzlábgombákat is találtunk!

5

1991.08.10-én Spanyolország felé vettük az irányt szüleimmel, otthon hagyva öcsémet, aki ebben az időben középiskolásként ígéretes válogatott vízilabdázó volt. Ezen az úton még nővérem is velünk tartott, bár Ő hamar visszatért Magyarországra a főiskolai tanulmányai miatt. 1 évre költöztünk ki. Apukám sörfőzőmester volt, új sörgyárakat üzemelt be Madridban és környékén. Így anyuval együtt négyen ültünk a Skodában, amire a sok csomag mellett még a piros biciklim is felkapaszkodott. Apukám imádott világot látni, autót vezetni, ezért a tengerparti útvonalat követve haladtunk Madrid felé és álltunk meg nagyobb városokban: Velence, Monaco, Cannes, Avignon, Barcelona. 1-2 órát töltöttünk csak egy-egy városban és az autóban aludtunk. Étteremben nem ettünk, de emlékszem a friss francia baguette ízére. Illatos, ropogós, omlós.