Amikor túl sokat vagyok a négy fal között, mindig megszólal bennem a „természet hívó szava”. Így történt, hogy 2023 őszén egy nap, a valahanyadik irodában töltött óra után ráírtam a legjobb barátnőmre, hogy el kéne menni túrázni egyet. Méghozzá nem itthon, mert én most havas hegycsúcsokat és átlátszó kék vízű patakokat szeretnék látni. Így esett a választás Szlovéniára, azon belül is a Mostnica-szurdokot néztem ki fő úticélnak.
A szállásunkról csodálatos volt a kilátás, ez látható az első képen. A szállásadók is nagyon kedvesek voltak, elláttak minket tippekkel. Hamar megtapasztaltuk, hogy a novemberi utazásnak megvannak az előnyei és a hátrányai is, könnyen találtunk jó szállást, illetve mivel szezonon kívül voltunk, nem kellett belépőt fizetni a szurdokba, viszont hamar sötétedett, így korlátozottabb, hogy egy napba mi fér bele.
A szurdok gyönyörű volt, meglepően meleg időnk volt, és az enyhe idő miatt a fák is még gyönyörű színekben pompáztak. Tényleg meseszerű volt a sziklák között kanyargó, néha szürreálisan kék vízű patak. A túránk egy vízesésnél ért véget, ahova egy nagyon hangulatos kis völgyön át vezetett az út, télire elhagyatott pásztorszállások között.
Másnap egy a szálláshoz közeli vízesés meglátogatásával kezdtük a napot, itt örömömre nagyon sok formás kavicsot találtam, haza is hoztam egy-kettőt a gyűjteményembe. Mivel a hazaút miatt nem lett volna időnk rendesen kirándulni, a Bledi-tónál néztünk körül. A várból szép kilátás nyílt a tóra, na meg a környező hegyekre, és onnan föntről a sok turista is csak apró pötty lett.
Ez a kis szlovéniai kiruccanás valóban segített kicsit feltöltődni még így a téli hónapok előtt, nem csak a gyönyörű természet, hanem a legjobb barátnőmmel kettesben megélt élmények miatt is.
Kiruccanás Szlovéniába
Dátum
2023
Feltöltő
Helyszín
Bohinjska Bela, Szlovénia
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.134
Licensz
További történetek
4
Abban az évben ősszel a barátnőm nagymamájánál voltunk. Korábban, nyáron is voltunk ott, és nagyon jól éreztük magunkat, mert szabadabban engedett minket a faluban. Ott beöltöztünk és vonultunk. Nadrágot batikoltunk, öltözködtünk, és lefotóztuk egymást. Nagyon jól szórakoztunk, ahogy a farmerszettekben mászkáltunk.
4
2023 nyarát Piranban töltöttük, ami Szlovénia egyik legjobb nyaralóhelye. Az analóg gépet is magunkkal vittük, amibe fekete-fehér filmet tettünk. Bár nem engedélyezett, mi a vadonban vertük fel a sátrunkat és úgy töltöttünk három éjszakát, hogy a turistáktól messze egy kirándulós ösvény félreeső helyén pihentünk. Nem volt konfliktusoktól mentes, de megérte az élmény miatt.
5
2007-ben jártam Szlovákiában, ha jól emlékszem, májusban (de mindenképpen az iskolai év vége felé). A körülbelül egy hetes út nagyrészt túrázással telt, illetve odafelé megnéztük Krasznahorka várát. Sokat nem fényképeztem, mivel mindig is zavart, hogy az eredeti látványhoz képest a fotó megközelítőleg sem adja vissza a színeket és a fényeket. Különösen igaz volt ez arra az olcsó kis gépre, amivel anno fotózgattam. Néhány kísérletem mégiscsak akadt. Az egyik képen jeges sziklák látszanak. Ezt azért tartottam fontosnak megörökíteni, mert éppen ez a jégréteg volt az, ami meggátolt minket az egyik nap a továbbhaladásban. Nem tudom már így majd 20 év távlatában, hogy csak az élénk fantáziám színezte-e ki a történetet vagy ténylegesen így volt, de emlékeim szerint az egyik csoporttársam, aki az élen haladt, megcsúszott ezen a jégrétegen és elesett, majdnem belezuhanva az alatta viszonylag sebesen szaladó folyóba. Érthető módon aznapra visszafordultunk és csendespihit tartottunk a délután folyamán. Egy másik képen havas tájat láthatunk. Ez a nap azért volt izgalmas számomra, mert egyrészt a koranyári időszakban hógolyózni unikális élmény volt kistiniként, másrészt a busz szélvédője megsérült a felfelé vezető úton. Bérelt busszal utaztunk ki, azzal is mozogtunk Szlovákián belül. A hegyre vezető szerpentineken a sofőrünk sajnos kevésbé volt magabiztos, egy alkalommal az éles kanyart csak úgy sikerült bevennie, hogy a hegy egy kiálló sziklája berepesztette a szélvédő alsó részét. Onnantól kezdve azon izgult a sofőr, hogy vajon a határon hazafelé átengednek-e majd.
1
Általános iskolai ötödikes koromban az osztálykirándulás helyszínének Szentendrét választotta az osztályfőnökünk (és a szülők?). Ezen belül is a Szabadtéri Néprajzi Múzeumba és a Marcipán Múzeumba mentünk. Gyerekként természetesen a különféle marcipánból készített torta- és figuraköltemények lenyűgöztek minket, felnőtt koromban is még több kiemelkedő darab rémlik. Nem így a Skanzen! Hozzávetőlegesen semmire sem emlékszem ( és nem meglepő módon képeket sem készítettem, hogy az "emlékezzen" helyettem) a különféle tájegységek csodás épületeiből, egyetlen egyet leszámítva, ami a vízimalom volt. Korábban nem jártam még malomban, a fogalmat ismertem, tudtam, hogy a liszthez és a kenyérhez kötődik, de ennél nem több. Bemutatót is tartottak nekünk, elmagyarázták és megmutatták, hogyan működik a malom, a végeredménybe is belenyúlkálhattunk, megismerve ezáltal a hagyományos malomban őrölt liszt finomságát, ami természetesen gyerekként plusz pontot jelentett a malom mellett. Itt ellőttem az értékes képkockáim közül egyet, hogy megörökítsem a belső tér egy részletét. A kép nem különösebben jó, másnak talán felismerhető sem lenne, de számomra ez a kép a víz erejét örökítette meg. Gyermeki szemmel egészen elképesztő volt látni, hogy az a víz, amit megiszunk, amiben fürdünk és amit én egy lágy anyagként ismertem, meg tud forgatni egy hatalmas malomkereket. Teljesen lenyűgözött, úgyhogy onnantól kezdve mindig minden szembejövő vízimalmot nagy lelkesedéssel csodálok meg, legyen bármilyen állapotban.