Tenerifére mentem két hónapra egyedül barlangban élni. Ott ezt írtam: Két világ közt voltam. Felmentem a csúcsra. Felcipeltem nehéz terheim. Összegeztem eddigi veszteségeim. És aludtam a szélben, éjszaka. Két világ közt állva láttam, hogy múlik el lassan minden, mi engem képez. Láttam, hogy valójában semmi vagyok, ott éjszaka, ott a szélben a hála. A viharban, az óceánban a dőlt parti fákban, minden helyen, ami megvédett engem, ami teret és alvó helyet adott. Rám nőtt a félelem és hála, ez a kettő mozgatott. E két minőség, de szép dolog. Volt rettentő hőség, volt olyan, hogy nem tudtam merre megyek, kidobtam magam az utcára, mint egy lejárt lemezt. És visszatértem, új kiadásban, bölcsességben, egészségben sokkal, de sokkal kevesebb szenvedésben. Így jártam le én a városban élést, a felnőtt életet, így érdekelt, hogy kint lenni az ismeretlenben milyen is lehet. Folytatnám, de nem tudom, szövegem itt ért véget. Levelek, levedlek, veletek. Megkereshettek, de ügyesnek kell lennetek. Meghaltam bennetek.
Tenerife eksztázis
Dátum
2023
Feltöltő
Helyszín
Tenerife, Spanyolország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2025.88
Licensz
További történetek
1
A családommal október 23-át általában a Békéscsabai Kolbászfesztiválon töltjük, ilyenkor sokszor eljönnek hozzánk távolabbi rokonaink és együtt fesztiválozunk. Részt veszünk koncerteken, kolbászgyúráson is voltunk már, a lényeg hogy találkozunk rég nem látott rokonokkal. Fontosnak tartom még, hogy ilyenkor sok Békés megyei ismerős hazajön és többször összefutunk olyan emberekkel akiket régről ismerünk.
4
Az október 23-ai hosszú hétvégéket és az előtte/utána lévő napokat mi éveken keresztül utazással töltöttük, mert egyedül ilyenkor sikerült összehoznunk azt, hogy több napot együtt lehessünk. Mindig Ausztriába, vagy annak közelébe mentünk, mert ennek az útnak a legfőbb célja az volt, hogy talákozzunk a kint élő bátyámmal egy kevés időt együtt töltsünk vele, mivel sokszor még karácsonykor sem tudott hazajönni, így általában ez volt az egyetlen lehetőségünk hónapokig, hogy lássuk. Ebben a pár napban rengeteget kirándultunk, társasoztunk és szórakoztunk, azóta is meghatározóak azok az élmények, amiket akkor szereztünk. Azóta az összes kint dolgozó családtagunk hazaköltözött, így idén már nem fogunk menni, de őszintén kicsit hiányozni fog ez az elvonulás.
3
A 2023-as október 23-ai hosszú hétvégét a családommal töltöttük Szegeden, ekkor készült ez a kép is a Dóm térnél. Ez a hosszú hétvége nálunk régóta a közös időtöltésről és a lassításról szól. A délutáni fények épp kezdték megvilágítani a Dóm tornyait, a téren pedig már fel volt állítva az óriáskerék, amire naplementekor fel is ültünk. Miközben felfedeztük Szeged látványosságait, akaratlanul is eszünkbe jutott 1956 és a szabadság értéke. Végtére is pontosan ezért küzdöttek az akkori emberek, hogy mi ma teljesen magától értetődő nyugalomban, békében sétálhassunk a szeretteinkkel egy szép őszi délutánon. Jó volt látni az embereket andalogni a téren, tudva, hogy a békés hétköznapok jelentik az egyik legnagyobb értéket. Ez a fotó számomra nemcsak egy szívet melengető emléket őriz, hanem azt a hálát is, amit a nyugodt, együtt töltött pillanatokért érez az ember egy ilyen történelmi jelentőségű napon.
2
Zolika, anyám (kinézetében kevésbé, jellemében annál inkább) tacskó-keverék kutyusa. 2023 októberében még egyéves sem volt, nagyon játékos, kis kelekótya kisfiú. Kihasználva az október 23-i hosszú hétvégét, kertészkedtünk, ami azt jelentette, hogy Zolika természetesen velünk tartott, hogy a maga módján segítse (vagy hátráltassa...?) a tevékenységet. Abban az évben októberben már volt egy-egy kósza éjszakai fagy, így azt a néhány nyári haszonnövényt, ami még a kertben maradt, megcsípte. Ezek közé tartozott a paprika is. Zoli kutya az egyik kihúzott paprikatövön felfedezett egy kis paprikát, amit addig kerülgetett és cserkészett, amíg végül sikerült lelopnia róla. Órákig játszott vele, végül megette.