2011 tavaszán két emlékezetes ajándékot is kaptam: az egyik Pindúr, a képen látható macska, a másik pedig a kicsi pink, digitális fényképezőgép, amivel ez a fotó is készült. A cicát a rajztanáromtól hoztuk el két másik testvérével együtt: Folti, a fekete-fehér került a húgomhoz, míg Cili, a cirmos, a legjobb barátnőmé, Annáé lett. Mindhárom rettentő jól bírta a macskáztatást, így neveztük a velük való intenzív játékot. A macskák kinti állatnak számítottak, ezért gyerekként úgy oldottam meg a becsempészésüket, hogy a szoknyámba tekerve cipeltem őket. Így tulajdonképpen nem ért a lábuk a földhöz, azaz igazából bent sem voltak. Ezen a képen épp az egyik ikonikus játszósruhámat hordom, amit anyám a munkahelyéről hozott; elég gyakran szoktak bent a munkatársakkal gyerekruhákat csencselni. A kép készültekor még nem sejtettük, hogy Pindúr neme rosszul lett belőve, így 2012-ben a kandúrom négy kiscicát szült. Ivartalanítás után már egyre kevesebbet járt haza, állandóan fára mászott és igazából csak egyedül kalandozott a környéken, mert Folti is meghalt. Nyolc évvel később mi is elköltöztünk a faluból, Pindúr, a nagy nemváltó kalandor viszont ottmaradt kedvenc fái és cseréptetős házai tetején.
Macskáztatás
Dátum
2011
Feltöltő
Helyszín
Sióagárd, Magyarország
Gyűjtemény
További történetek
2
A képek 2025-ben készültek. A családom legelevenebb és legcsintalanabb macskájáról. Nem véletlenül Hiszti a neve. Mindig próbálja magára felhívni a figyelmet. A képeken is ezt történt, a szobámba nem jöhet be, mert törékeny tárgyak vannak benne. Azonban Hiszti ezt az egészet kalandnak, játéknak fogta fel, hogy nem szabad bejönnie. Amint lehetősége volt az ajtón besurrant, és a szekrényem tetejére mászott fel. Hiába próbáltuk lecsalogatni, ő ott maradt és elaludt. Csakis akkor ment ki a szobámból, amikor felébredt. Számomra is végül egyfajta játtákká és kalanddá vált ez az eset a macskánkkal, mert közben mulatságos volt, hogy ő ezt az egészet úgy fogja fel, mintha direkt játszanánk vele: mikor tud minket kicselezni. Számunkra ez egy olyan játék és kaland, amely spontán lett az. Jól érzékelteti, hogy a kis kedvencek még a hétköznapi dolgainkat is játékká tudják varázsolni.
1
Emlékszem arra a nyári nyaralásra, amikor az anyai nagyanyám elvitt engem közösen az unokaöcsémmel együtt egyfajta „unokák és nagyi” utazásra. Korán reggel indultunk vonattal és három kis bőrönddel. Szállásunkat hamar elfoglalva egyből indultunk is le a mólóra, ahol megcsodáltuk a szebbnél szebb vitorlásokat egy fagylaltozás közben. A fénykép, a nyaralásunk utolsó napján készült. Ezen a napon megkértük nagyit, hogy hadd maradjunk estig a vízben, hogy innen élvezhessük ki a naplemente utolsó fénysugarait mielőtt a nap lenyugvóba megy át. Ekkor már nem volt annyira zsúfolt sem a nagy tó, mint napközben. Így szinte az egész partszakaszon csak mi fürödtünk, és gondtalanul játszhattunk a felfújható labdával. Egy felejthetetlen élmény volt mind hármunk számára, amire sokszor visszaemlékezünk a mai napig.
1
Isztambul. egyszerre varázslatos és nyomorúságos. Fény, felhőkarcolók, tömeg és szegénység. Sofőrje van egy átlag családnak és az uborkát frissen hámozva mint frissítőt árulják az utcán. Nyomor és fényűzés. Feltételeztetni mentem. A vizsgán voltak akik tesztet írtak. Orvosira jöttek, tudták az anyagot, simán ment minden. De volt aki gyógytornász előkészítőre jelentkezett. Nem ismerte sem a nyelvet, sem mást. A hadtörténeti múzeumban ott feküdtek az egyik vitrinben Bizánc tengeri láncai, egy másikban az ember nagyságú réz dobok amikkel verték a taktust a mohácsi vésznél a török seregek. Cipőpucoló az autók között.
1
Ezt a képet a Hargita megyei Kőrispatakon készítettem, egy fotós alkotótábor során. A faluban sétálva megláttam egy udvart tele limlomokkal, ami érdekesen nézett ki, az ott lakó házaspár pedig nagyon barátságosan beinvitált magához, és lelkesen megmutatták igen szerény otthonukat. Sokat panaszkodtak a megélhetési nehézségekre, és az árakra, ugyanakkor nagyon büszkék voltak a munkájukra és legfőképp a gyerekeikre akik már Budapesten tanultak, illetve dolgoztak. Beszélgetésünk közben pillantottam meg ezt a környezetből kissé kilógó tigrist, melynek funkciója azóta is ismeretlen számomra, és szerencsémre a macskájuk is épp ebben a pillanatban rohant át az udvaron.