Ugrás a tartalomra

Kérjük, jelentkezz be vagy regisztrálj, hogy megoszthasd fotóidat és történeteidet.

2019

Anyák és gyermekek - négy generáció egy mozdulatban

Nagyrábé, Magyarország

Anyák és gyermekek – négy generáció egy mozdulatban

A fotón egy édesanya ül egy széken, ölében a kisgyermekével. Kissé félrehúzódva figyelik a távolabbi asztalt, ahol a család többi tagja a karácsonyi vacsoránál beszélget, eszik, és bontogatja az ajándékokat. Az anya az én menyem, a kisgyermek pedig az unokám.
A kép különlegessége azonban nemcsak a családi pillanat, hanem az ülés módja. Ahogyan az anya a gyermekét az ölében tartja, az a testtartás ismerősnek tűnt számomra. Olyan érzésem volt, mintha ezt a jelenetet már láttam volna valahol.
Előkerestem hát a régi családi fényképeket.
Találtam egy fotót 1937-ből, amelyen a nagyanyám ül egy széken, és ugyanígy tartja az ölében az én édesapámat, aki akkor körülbelül kétéves lehetett. A testtartás, az ülésmód szinte azonos volt.
De a történet még régebbre nyúlik vissza. Egy 1902-ben készült fényképen a dédnagyanyám ül ugyanilyen módon egy széken, és az ölében tartja a bő fél éves kisfiát – az én nagyapámat. Ez a kép Nagyváradon készült, a híres Lojanek fényképész műtermében.
Így alakult ki egy különös, nem tervezett sorozat a családban.
• 1902-ben dédnagyanyám tartotta az ölében nagyapámat.
• 1937-ben nagyanyám tartotta az ölében édesapámat.
• 2019-ben a menyem tartotta az ölében az unokámat.
Mindez teljesen ösztönösen történt. Senki nem mondta előre, hogy így kell ülni, senki nem írta le szabályként, hogy a család nőtagjai ugyanígy örökítsék meg magukat gyermekükkel. Mégis, a mozdulat – mintha generációról generációra öröklődött volna – újra és újra megjelent.
Amikor észrevettem ezt az érdekes párhuzamot, úgy döntöttem, folytatom a sort. Tavaly, amikor a lányomnak is unokája született, megkértem, hogy ő is ugyanígy üljön le egy székre, és tartsa az ölében az öthetes kisbabát, hogy elkészülhessen a sorozat következő képe.
Így született meg a negyedik fotó.
Ez volt az egyetlen alkalom, amikor már tudatosan, kérésemre készült el a kép. A többi mind spontán, természetesen született meg.
Talán éppen ez mutatja meg a legszebben, hogyan öröklődnek a családban a gondoskodás, a figyelem és az egymás iránti szeretet apró gesztusai. Néha nem szavakkal, nem szabályokkal, hanem egyszerű mozdulatokkal adódnak tovább – egyik nemzedéktől a másikig.
És így válik egy egyszerű ülésmód négy generáció történetévé.

Dátum

2019

Helyszín

Nagyrábé, Magyarország

Azonosító szám

JKK.2026.451

Licensz
Néprajzi Múzeum

További történetek

Mamatrac - 2026-08-12 13:09 - Kemény Zsófia 5
2019
Mamatrac
Badacsonyörs, Magyarország

A nagymamám, Káldor Ágnes, az év felét a balatoni nyaralónkban tölti. Mostanra kábé hét éve szórakoztatja magát azzal, hogy a badacsonyörsi strandon elkéri emberektől a különböző mintájú, méretű és színű felfújhatós matracaikat, és lefotózkodik velük. Nem úszik velük, csak egy-egy fotót szeretne, meg elkérni és visszaadni.

Az első próbálkozás - 2026.08.03. 1
2000
Az első próbálkozás
Szihalom, Magyarország

Ez egy gyermekkori fotó, amin én és anyukám vagyok látható. Ez itt készült Szihalmona családi házunk előtt, a Bercsényi Miklós úton. Öt éves lehettem, én erre már nem emlékszem. Nyáron készülhetett a kép. Anyukám tolt, fogta a biciklit, hogy el ne essek. Anyukám bolti eladó, itt nőtt fel Szihalmon, ahogy én is. Ez volt az eslő biciklim. Volt egy nagy esésem vele, arra nagyon emlékszem. Nem volt lebetonozva még, hanem földút volt, az volt nekünk a grund. Oda mentünk focizni, ez volt a bunkerépítés helyszíne. Itt bandáztunk mindig iskola után. Itt jártam iskolába is, az utcabéli velem körülbelül egykorúak voltak a baráti társaságom tagjai. Aki két utcával feljebb lakott, azokkal már nem voltam például szoros kapcsolatban. Azért lettem később tanár, mert példaképeim voltak a szihalmi pedagógusok és szerettem volna kipróbálni. Így szakodostam történelemtanárrá, és ma már művelődési ház szervezőjeként dolgozok. A fényképet valószínűleg Apukám fotózta, vagy a nagymamám, Mama. Ő sokatt hordott az óvodába.

Kindstuch - örökségünk továbbadása - 2026-07-01 10:41 - Juhász-Keller Anett 3
2019
Kindstuch - örökségünk továbbadása
Máriagyűd, Magyarország

A képek Máriagyűdön készültek 2019.09.08.-án a németek főbúcsúján. Ebben az évben a Borjádi Német Nemzetiségi Tánccsoporttal vonultunk be a misére. A képeken a borjádi viseletben és a dédnagymamámtól örökölt „kindstuch”-ban vagyunk lefényképezve a fiaimmal és a férjemmel. Kisebbik fiam ezen a képen 2 hónapos volt. Ebben a „kindstuch”-ban hordta a dédnagymamám a nagymamámat, aki 1940-ben született Lánycsókon. Nagyon jó érzés, hogy nagymamám vigyázott erre a „kindstuch”-ra, nekem adta, én pedig büszkén viselhetem az őseim emlékére. A felkötés módját is ő tanítottam meg nekem. Én is gondosan őrzöm, és szeretném továbbadni a következő generációnak.

Gyerekek hordoznak - 2026-05-31 18:41 - Mohai-Kakasy Bernadett 5
2019
Gyerekek hordoznak
Dunaszentgyörgy, Magyarország

Hordozás Játékból : Az első gyermekem azt látta, amikor megszületett a testvére, hogy az öccsét is hordozom. Aztán mindkettőjüket hordoztam felváltva. Eleinte sima kendővel hordozta a Mickey egeret, de más plüsst például Micimackót vagy egy Gumipókembert is hordozott. Amikor a testvére is nagyobb lett kaptak egy-egy nekik varratott mei-tait. A második gyermek is hordozott mindenféle plüsst. A legkisebb gyermekemnek is többféle hordozója van. Neki is van saját mei-tai hordozója, gyerekcsatosa, és karikás kendője is, de felnőtt karikással is hordozott már háton. Úgy gondolom, hogy ha gyermekek hordoznak az nem csak játék. A nagyobb gyermeknél csökkentheti a testvérféltékenységet. Játék közben megtanulják, hogy hogyan lehet megadni a babáknak azt a testközelséget, ami alapvető szükséglet, akár elől, akár csípőn, akár háton. A hordozás alapelveit is elsajátítják, azt, hogy a szülő felé hordozunk, térdhajlattól, térdhajlatig érjen a hordozó, adja meg az M poziciót. Nekik már természetes lesz, és remélem, hogy a fiaim és a lányom is hordozni fogja a gyermekeit és nem fognak rájuk furcsán nézni rájuk, mint rám, vagy sok hordozós szülőre a mai a magyar társadalomban. Ez azért is érdekes, mert az én nagyszüleimet vagy az ő szüleiket is hordozták és az ő felmenőiket is. Teljesen természetes volt, az alsóbb társadalmi rétegek körében. Van egy generáció amelynek sok tagja idegenkedik a hordozástól, pedig ez egy alapvető gondoskodási forma volt a magyarok körében de más kultúrákban is. Annak ellenére még mindig sokan furcsálják, hogy egyre többen hordoznak. Anyák, apák, nagynénik, nagybácsik, nagyszülők és van, hogy nagyobb testvérek is. Annyiféle hordozóeszköz van, hogy mindenki megtalálhatja azt ami neki a legkényelmesebb és a legjobban kézre áll. Mert a hordozásnak számos pozitív hatása van, segíti a baba testi fejlődését ( például gerincfejlődés, csípőizület, hőháztartás), neurológiai fejlődését és sok jó pszichés hatása is van, emellett a válaszkész nevelés egyik eszköze, amely lehetőséget adhat a mélyebb kötődésre, anya és baba, apa és baba között. Vannak akiknek diszkomfort érzetet okoz a hordozás, de ennek mélyebb lelki okai vannak. Nem elég a hordozási technika elsajátítása, ezeket a lelki gátakat fel kell oldani, de nem erőszakosan, hanem lassan mindenkinek a saját tempójában. Ez több generációnyi időt vehet igénybe. Úgy vélem, hogy sok teendőnk van nekünk hordozási tanácsadóknak, és még több évtizednek kell eltelnie, hogy természetes legyen a hordozás, a megfelelő hordozóeszközök használata a családokban, akár babakocsi mellett akár anélkül. Bízom benne, hogy a játékból hordozó gyermekek belenőnek a hordozásba, ha már minden családban lesz hordozóeszköz, akkor már nem egy furcsa jelenség lesz sokak számára, hanem magától értetődő, mindennapi és természetes.