Cindróka csoport

1

A gyerekkori szomszéd barátnőmmel vagyunk a képen. Egész életünkben barátnők voltunk. Amikor találkoztam vele ,,összeborultam és sírtunk az örömtől, hogy ilyen időskorban tudtunk találkozni." Amikor kérdeztem tőle, hogy milyen az idősek otthon, akkor elszomorodott... Kevés az élettére, pedig nagyon iparkodó asszony volt. A TSZ-ben minket biztak meg minden fontosabb feladattal, mert becsülettel dolgoztunk. Gyerekkorunkban sokszor álltunk együtt a sarokban, talán ezért lettünk ilyen jó barátnők. Őszinte és mély barátságunk van. A találkozásunknál nem tudtunk úgy beszélgetni ahogy szoktunk, mert ,,csendes pihenő volt". A cséplőgéphez jártunk egyszer, ahol kiültünk a kiterített gabonára. A ponyvát összecsomagolta a gépész, ott nagyon közel álltunk a halálhoz, mert nem volt levegőnk. Amikor férjhez mentünk ő leköltözött az ,,alvégre", így kevesebbet találkoztunk. A vasárnapi misén mindig találkoztunk. A jó barátság titka: a megbecsült szeretet és mély bizalom.

3

Mivel lehetne feldobni a hétköznapokat igazán? Hogy a munkába tartó utazás izgalmasabb legyen, szerintem fontos kiaknázni a tömegközlekedés adta lehetőségeket (BMV - busz-metró-villamos). Ha az átszállást meg akarjuk spórolni egy-egy reggelen, akkor a 105-ös vagy a 210-es busz a legalkalmasabb erre és a kilátás sem utolsó. Az Andrássy úton megannyi gyönyörű épület és a Kodály köröndön pedig minden színben pompázó, illatos virágok látványa teszi izgalmasabbá a munkába vezető utat. Mivel ezen a téren szűrődik be a legtöbb napfény (a Hősök tere előtt), így könnyedén észrevettem egy aprócska méhet, amely reggeli harmatos tisztálkodása közepette meg-megszundított a dízelmámoros busz végében, a mellettem lévő ablak alján. Jó hosszú utat tehetett meg Budáról, hogy a pesti virágokra szálljon - még jó, hogy a BKV megspórolt neki néhány kilométert. Leszállás előtt a kis méhet a tenyerembe tettem, majd az első virágig meg sem állva, a frissen nyírt fű között találtam neki egy tökéletes helyet... Pár nappal később ugyanezen az útvonalon egy újabb budai méhecske találta meg a pesti nap virágát.

1

Bő 50 éves ortokromatikus filmen örökített meg Bera Viktor a Bázison tegnap koradélután. Ezt a képet egy 1874-es Durand Petzval lencsével készítette, modellt ülök a kedvenc szatyrommal, amit kb. 3 hónapja a Judapest Store-ban vettem. Bár nem ilyen fotókat gyűjtünk a Jelenarchívumon szerettem volna már régóta egy hasonló típusú fényképet magamról, és tetszik az a feszültség ami létrejön a képen, egy 19.sz lencse és beállítás, minden más viszont jelenkori a portrén. A szatyorba egyébként a Sátántangó egy kötete lapul, amit most kezdtem el olvasni. A képen kirajzolódik az "öreges" insas kezem és talán kicsit baljóslóan nézek, ekkorra más befutottak a Bázisra az esti filmvetítés szervezői.

1

A fényképet Szász Marci kollégánk készítette, a Néprajzi Múzeumban. Különleges ez a fénykép, mert nem csatlakozik hozzá semmilyen munkahelyi projekt. Szinte a munkatársi viszony is kiveszik belőle, baráti gesztust ölt. Az egészet (mármint a kép készítését ) a személyesség teszi értékessé, mert Marci random készítette rólunk. A történetmesélés része, hogy egyik első fényképezője is pont ugyanaz a típusú gép volt, mint amivel ezt a fotót készítette Annáról és rólam. Elkapott pillanat egy csütörtök délután, mikor véletlenül találkoztunk vele a folyosón. Mikor arról kérdeztük kik vannak még a tekercsen, a családtagjairól mesélt. Ezután Annának közelebbről is megmutatta a kamerát, a tüköraknás yashicát kicsit hátra kell dönteni exponáláskor. A fénykép amit Marci később előhívott, bár beállított, mégis spontán, nem tudtunk arról, hogy készülni fog a kép, pont olyan fáradtak és gyűröttek vagyunk mint amilyenek szoktunk lenni.

1

Rajz óra után arra lettem figyelmes, hogy egy csinosan öltözött múlt századi úri hölgy ül az iskola kertjében. Gyorsan lerohantam a kertbe hozzá, mert teljességgel megbabonázott. Figyelmesen megkérdeztem Gyulabácsit, hogy megörökíthetem e ezt a nemes pillanatot, amit azóta is tisztelettel és hálásan köszönök! Gyula egyébként professzionális modell szerepét tölti be az iskolánkban, amit mindig hatalmas szívvel és teljes beleadással végez. Így készült el ez a közös projekt is!

1

Ádám Anna írókörén vettem részt az Engedetlenség Leányiskolájában. ,,ENGEDETLENSÉG LEÁNYISKOLÁJA Az "Engedetlenség Leányiskolája" egy experimentális művészeti iskola, ami a szabad és kritikus gondolkodás képességének elsajátításáról szól, hogy a végén meg tudd fogalmazni miért akarsz művész lenni, milyen művész akarsz lenni, kinek akarsz művészetet csinálni, mit akarsz a művészeteddel mondani, elérni... Bár logikus kérdések, mégsem egyszerűek, főleg ha épp most vágnál bele, és emellett még ezer más kérdésre sem tudod a választ. Az “Engedetlenség Leányiskolájában” nem választasz médiumot, kipróbálsz ezt is-azt is, itt az órákat közös élmények és tapasztalatok váltják fel, nem csak ülünk egy teremben, hanem kirándulunk is, felfedezünk, megfigyelünk, megismerünk, átélünk, megbeszélünk, megnézünk, letesztelünk, kipróbálunk... ​​Több reflexió, hosszabb kutatófolyamat, átgondoltabb és tudatosabb alkotás, felelősségteljesebb, etikusabb és szolidárisabb módszertan, empátia és kritika, elfogadás és támogatás, egy újragondolt, befogadható és mindenki számára elérhető, fenntartható, független és bátor kortárs művészetért.,,

1

Kreatív írókört tartott Ádám Anna az Engedetlenség leányiskolájában. ,,ENGEDETLENSÉG LEÁNYISKOLÁJA Az "Engedetlenség Leányiskolája" egy experimentális művészeti iskola, ami a szabad és kritikus gondolkodás képességének elsajátításáról szól, hogy a végén meg tudd fogalmazni miért akarsz művész lenni, milyen művész akarsz lenni, kinek akarsz művészetet csinálni, mit akarsz a művészeteddel mondani, elérni... Bár logikus kérdések, mégsem egyszerűek, főleg ha épp most vágnál bele, és emellett még ezer más kérdésre sem tudod a választ. Az “Engedetlenség Leányiskolájában” nem választasz médiumot, kipróbálsz ezt is-azt is, itt az órákat közös élmények és tapasztalatok váltják fel, nem csak ülünk egy teremben, hanem kirándulunk is, felfedezünk, megfigyelünk, megismerünk, átélünk, megbeszélünk, megnézünk, letesztelünk, kipróbálunk... ​​Több reflexió, hosszabb kutatófolyamat, átgondoltabb és tudatosabb alkotás, felelősségteljesebb, etikusabb és szolidárisabb módszertan, empátia és kritika, elfogadás és támogatás, egy újragondolt, befogadható és mindenki számára elérhető, fenntartható, független és bátor kortárs művészetért.,, Annak a szövegemnek a részleteit osztom meg a fotóval, ami a workshop alatt született: Ki vagyok én? Derű vagyok ború vagyok állapot vagyok állapot változás állapot váltás keresés vagyok .... Vagyok, mert lenni vágyok. Vagyok, mert vágyak hajtanak. Több szóban több színben több mondatban több ember több fülében több rímben több fejében több szemében vagyok benne. Benned vagyok benne. Benne vagyok benned. Általad vagyok, belőled vagyok az akaratodból vágyva lettem azzá amivé vágytál engem. Üres ház, porlepte testem. Elvágyódok innen, más vagyok, mint hittem. Torz nyúlt arcom takarom, megmérgez a hatalom. Ki vagyok, keress meg ha mered. Kísérj el az úton kísérőm. Kísérő vagyok látom kívülről belülről. Érzés vagyok, kölcsönös, ösztönös. Ház vagyok. Tetőző. Súlytalan kérődző. Szomorú légzőcső. Körözött merénylő. Addig amíg be nem temet az idő.

2

A performatív előadások szervezése és koreografálása mindig is a szenvedélyem volt. Kezdetben kísérletező közös alkotásokban vettem részt, majd mások performanszaiban is szerepeltem. Részt vettem egy nyári táborban, amit a School of Disobedience hozott létre. Életem legszebb pár napja volt. Inspiráló és nyitott nemzetközi résztvevőkkel kreatívkodtunk.

2

Az engedetlenség leányiskolája ötvözi az elméletet és a gyakorlatot, egy non-formális oktatás keretein belül, amiben minden diákját arra ösztönzi, hogy megkérdőjelezzék a társadalmi normákat, a konvenciókat, szembesüljenek a sztereotípiákkal, és foglalkozzanak a minket körülvevő rendszerekkel. Eleinte eseményfotósként kapcsolódtam az iskola programjába, mely egy nyári kreatív írótábor volt, melynek végeredményeképp létrehoztunk egy, írott szövegeinken alapoló közösségi performansz sorozatot Az ISBN könyvgalériában és kültéren egyaránt.

1

Saját képzeletünk a felszabadulásunk legfőbb támogatója. Épp ezért gondoljuk úgy, hogy a szabad asszociációs és kreatív készségeink segítségével, képesek vagyunk felfedezni azokat az értékes lehetőségeket önmagunkban, amiket eddig talán nem ismertünk és amik által megtapasztalhatjuk az önkifejezés szabadságát és mélységét. Az aktív, mozgással ötvözött meditáció segíti növelni a testtudatot és általa egyfajta „belső látást” hozhatunk elő, ami elvezethet megszokott világunk, új, még felfedezetlen területeire.

1

Az RMC táncos közösség foglalkozásai során javaslatokat kapnak a résztvevők, amelyek által elindulhatnak az önismereti úton, rátekinthetnek a lelki folyamataikra, és tudatalattijuk működésére. Megkereshetik motivációjuk forrását, inspirálódhatnak, megnyílhatnak az őszinte kapcsolódás és kommunikáció felé. Végső célunk, hogy a résztvevők megtalálják autentikus énjüket, tisztán éljék meg érzelmeiket, tudatosan és felszabadultan legyenek jelen életükben.

1

Az Release Movement Circle (továbbiakban RMC) Szomatikus Mozgásszínházi közösség tagjai kisebb és nagyobb közösségek, csoportosulások részére tart mozgásra és önismeretre ösztönző foglalkozásokat. Célja a szomatikus tudatosság, az önismeret és az önreflexió fejlesztése, amely egyaránt támogatja a lelki egészséget és a művészi önkifejezést. A foglalkozásainkon egy-egy témát körbejárva, közösen gondolkodunk előítéletmentes, megtartó közegben. Az órák lényegi elemei, a teljesség igénye nélkül, a szomatikus megközelítés, a testtudati fókuszú mozgás, az imagináció, a szabadtánc, az írás, a rajz általi reflexió és a beszélgetések általi élmény- és gondolatmegosztás.

1

Az RMC közösség tagjaként, foglalkozom improvizatív, kontakt és autentikus tánccal. Az óráinkon elsősorban a mozgáson van a hangsúly, de rengeteg bodywork, aktív meditáció, rajz, művészetterápia és érintésterápia is helyet kap az alkalmainkon. Nyilvános, havonta rendezett fellépéseinken egyedi módon egyesítjük az önsimereti beszélgetés, a szomatikus tánc és a mozgásszínház világát. Közös célunk, hogy közösen merüljünk el az önismeret mélyebb rétegeiben és szabadon fejezzük ki önmagunkat a test, a lélek és a mozgásszínház szövedékében.

3

Mikor létrehoztam ezt a workshopot azt kutattam, hogy a mozgás és testünk által elmondott történetek, olyan tudatalatti válaszokat és működési mechanizmusokat, érzelmeket hozhatnak felszínre, amikről nem is sejtjettük, hogy bennünk vannak. Ezen felül segítenek szélesebb perspektívából szemlélni saját életünk folyamatait, és tudatosabb, teljesebb életet létrehozni.