A két Erzsébet 80 éves barátsága

5

A csitári Cindróka idősek klubja 30 éve működik. A klubbot a tavaszi hérics nevű virágról nevezték el, amit a környéken népnyelven csak cindrókaként emlegetnek. A nyugdíjas klub a helyi óvodában működik, aminek a klub tagjai nagyon örülnek, hiszen az összes óvodás esemény díszvendégei. A klub minden nap működik. Minden reggelt a budapesti Sziklakápolna élőben közvetített miséjével kezdenek, amit TV-n keresztül néznek, majd beszélgetnek, filmet néznek, kvízeznek, verseket mondanak és olvasnak egészen a közös ebédéig. Utána mindenki megy a dolgára, vagyis haza és dolgozik a ház körül, az udvaron, a konyhakertben, vagy rohan az unokáiért. Együtt ünneplik a szülinapokat és a névnapokat is. A legfiatalabb tag nemsokkal múlt hatvan a legidősebb már a kilencvenet tapossa. Látszik ez a korkülönbség, a farmeros nénik között ülnek főkötős, szoknyás nénik is, akik ránézésre olyanok, mintha soha nem „vetkőztek volna ki”. A klubnak egyetlen férfi tagja van, aki épp nem ért rá, mert egész héten horgászik. Csitáron nincsen közösség, ez az egyetlen egy. És ezért sokat tesznek. Mesélnek a nénik és azt is, hogy a bácsik, csak azért nincsenek jelen, mert nem olyan aktívak vagy ha igen, akkor azt inkább a háttérben teszik a közösségért. A bácsikról még annyit, hogy régen a nénik misére menet és eljövet fiúztak, akik az ablakukon zörgetéssel jelezték érdeklődésüket, ha ki akarták őket hívni beszélgetni a ház elé, vagy kapualjba. Legszeretettebb dolguk a közös mise nézés, a környék templomainak bejárása, a Louredes-i csodák megbeszélése, a TV alatt Szent Rita, vagyis a lehetetlen ügyek védőszentjének életéről szóló DVD válogatás nézése. De mindezek mellett ők tartják életben a falu életében egykoron fontos vallási eseményeket is, mint az Úrnapi körmenetet. Kis videófelvételeken mutatták milyen nagy élmény volt közösen végre élőben is látni a Gellért-hegyi Sziklakápolnát és pálos szerzeteseket. A Csitári-hegyek alatt kezdetű dalt pedig magukénak mondják, pedig hegyek nincsenek is Csitáron, csupán egy domb, ahol a kis csehsüvegboltozatos sárga barokkból klasszicizmusba egyszerűsödő 18. századi templomuk áll. A nénik szerint ez a legszebb a környéken és a Sziklakápolna után a világon is!

3

Mivel lehetne feldobni a hétköznapokat igazán? Hogy a munkába tartó utazás izgalmasabb legyen, szerintem fontos kiaknázni a tömegközlekedés adta lehetőségeket (BMV - busz-metró-villamos). Ha az átszállást meg akarjuk spórolni egy-egy reggelen, akkor a 105-ös vagy a 210-es busz a legalkalmasabb erre és a kilátás sem utolsó. Az Andrássy úton megannyi gyönyörű épület és a Kodály köröndön pedig minden színben pompázó, illatos virágok látványa teszi izgalmasabbá a munkába vezető utat. Mivel ezen a téren szűrődik be a legtöbb napfény (a Hősök tere előtt), így könnyedén észrevettem egy aprócska méhet, amely reggeli harmatos tisztálkodása közepette meg-megszundított a dízelmámoros busz végében, a mellettem lévő ablak alján. Jó hosszú utat tehetett meg Budáról, hogy a pesti virágokra szálljon - még jó, hogy a BKV megspórolt neki néhány kilométert. Leszállás előtt a kis méhet a tenyerembe tettem, majd az első virágig meg sem állva, a frissen nyírt fű között találtam neki egy tökéletes helyet... Pár nappal később ugyanezen az útvonalon egy újabb budai méhecske találta meg a pesti nap virágát.

1

Bő 50 éves ortokromatikus filmen örökített meg Bera Viktor a Bázison tegnap koradélután. Ezt a képet egy 1874-es Durand Petzval lencsével készítette, modellt ülök a kedvenc szatyrommal, amit kb. 3 hónapja a Judapest Store-ban vettem. Bár nem ilyen fotókat gyűjtünk a Jelenarchívumon szerettem volna már régóta egy hasonló típusú fényképet magamról, és tetszik az a feszültség ami létrejön a képen, egy 19.sz lencse és beállítás, minden más viszont jelenkori a portrén. A szatyorba egyébként a Sátántangó egy kötete lapul, amit most kezdtem el olvasni. A képen kirajzolódik az "öreges" insas kezem és talán kicsit baljóslóan nézek, ekkorra más befutottak a Bázisra az esti filmvetítés szervezői.