A Jelenarchívum az 1990-es évektől napjainkig tartó közösségi fotó- és történetgyűjtemény. Csatlakozz te is!

3

A digitálisan egymásra rétegzett álomszerű dupla expozició az analóg sajátja. Ez történt egy barátnőm, Poór Dorottya fényképeivel is, amelyeket a nyári egyetem során készített rólunk a műterem és a summerschool tagjairól. A nyári mindennapokban így előjött a misztikum, a képeket előhívva pedig jó emlékezni a számomra hullámzó, de végső soron meghatározó nyári egyetemre.

1

Ezen a fotón keresztanyukámmal (szemből jobb oldalon), anyukámmal (szemből bal oldalon) és a kishúgommal szerepelünk együtt 2004 farsangján, amikor egybeesett mindkettőnk születésnapja, és az ovis farsang, a legnagyobb farkas ordító tél és báli/farsangi szezon időszaka. Mindketten királylánynak öltöztünk, a kis ruhánk - amik azóta is megvannak a padláson -, anya esküvői ruhájából készültek. Ránézve erre a fotóra a terek viszonylagos nagysága és a színkavalkád jut eszembe, ami jellemezte a 2000-es évek eleji esztétikát - az óvoda anyagi körülményei ellenére. Akkoriban voltak divatosak az illatos plüssök, a képen látható kosaras kacsák(??), a gyermek fagyikészítő gépek, mindezt ötvözve a szabad óvónői cigarettázással, és a szocializmusból megmaradt vörös bőr gyermek székekkel.

5

Szénégetés nyomában telt a 2025-ös esztendő számomra, melynek során kedvelt kirándulóhelyeket egy egészen más szemszögből ismerhettem meg. Etnobiológus kutatóként Marie Curie posztdoktori ösztöndíjam keretében a közép-európai szénégetés környezettörténeti, néprajzi és ökológiai kutatásával foglalkozom. A terepi munkám észrevétlenül is a szénégetés mindenkori rendjéhez igazodott, tavasszal kezdődött és az első komolyabb fagyokig tartott. 1.Tavasszal Szögligeten kezdtem, dr Thiele Ádám (A Bucavasgyúró) gépészmérnök-falusi kovács és az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság árpádkori vaskohászatát rekonstruáló táborában a szögligeti Szádvár felé vivő turistaút mellett. Itt raktam először boksát és éreztem meg igazán, hogy milyen a boksa füstjében, melegében és porában dolgozni, de azt is, hogy mindeközben patakcsobogás, madárcsicsergés, harsogó fű illata és finoman fújó tavaszi szél is körbe veszi az erdőn, mezőn dolgozó embert. A képen Thiele Ádám vezetésével rakott boksa látható Szögligeten. Fotó: Varga Anna. 2. S jött a nyár, amikor a Répáshuta, Bükkszentkereszt és a Bükk-fennsík erdeit járhattam és ismerhettem meg az egykori szénhelyek nyomait a helybéli egykori szénégetők elbeszélései és Bükki Nemzeti Park Igazagatóság munkatársának köszönhetően. Nélkülük ez nehezen ment volna, mert míg 20-30 évvel ezelőtt elterjedt tevékenységre, már szinte csak a talaj emlékezet. A szénhelyek múltba vesző szinte teljesen csupasz felszínét a környező rétek, erdők növényzete mára már elfedi az arra először, vagy csak ritkán járó vendég számára. A képen egykori szénhelyt jelző szenes, fekete talaj látható a Bükkben. Fotó Varga Anna. 3. A boksás szénégetés azon tevékenységek közé tartozik, mely ideje és ritmusa az idők során nem változott. Az állattartáshoz lehet talán leginkább hasonlítani, ahol a mindennapok, szokások, családok élete, mind ahhoz igyekszik igazodni, hogy a jószág jól legyen tartva. A boksát is jól kell tartani, vigyázni kell éjjel és nappal, nehogy számára gyilkos levegő túlságosan beáramoljon a belsejiében és egy pillanat alatt a lángok martalékává váljon a nehéz munkával összegyűjtött, összerakott és megőrzött értékes faanyag. Az esti kép Bátorban készült dr Thiele Ádám műhelyében, ahol boksás szénégetéssel kapcsolatos technológiai kísérletet végeztünk. Fotó: Berecz Diána, PAD Alapítvány, Szénégető Tájak. 4. Aranyló őszi kirándulóidőben vitt vissza újra az utam Bükkbe. Régi szénhelyeket jártunk be egy szénégető családban felnőtt elszármazott répáshutaival, kisfiával és ÉSZAKERDŐ Zrt Répáshutai Erdészetének erdőmérnökével. Kutatásom témáját meghalva sokan említik meg, hogy Észak-középhegységben, Bükkben, Mátrában vagy akár a Zemplénben is járva az erdő, a kirándulásokhoz hozzátartozott a boksák kesernyés, jellegzetes és otthonosságot adó illata vagy szaga, attól függően, hogy szerette e vagy sem. Répáshuta határában is több szénhely volt még a 2000-es évek elején is, melyeknél gyakran megálltak az arra kirándulók, fotókon is megörökítve az ott dolgozó emberek életét. A falu Fotótára több olyan képet őriz, elsősorban az 1970-es és 1990-es közötti időkből, melyet az egykori turisták küldtek vissza szénégetéssel foglalkozó családoknak. A képen egykori szénhelyek láthatóak a Répáshutára vivő út mellett. Fotó: Varga Anna 5. Az első télközeledtét jelző fagyok a székelyföldi Farkaslakán értek, ahol már voltak, akik befejezték idénre a szénégetést és összerendezve várta a szénhelyen a tavaszt, az el nem szenesedett csülök, vagy ahogy a Bükkben mondják, hlavanka. S voltak, akik még a hosszú őszi időnek hála őrizték a boksákat, de ők is már lassan-lassan készültek a téli, otthon töltött napokra. A boksás szénégetés helyszínei és a tevékenységgel járó életmód az elmúlt években, elsősorban a gépjármű használat következtében változott meg. A szénhelyek mamár nem a nehezen megközelíthető erdei tisztások és erdőrészletek haszonvétele, hanem legtöbbször autóval jól megközelíthető helyeken, autóutak mellett találhatóak. Az egykori erdők által elzárt tevékenység ezáltal sokak számára lesz látható. Egyik ilyen helyszín a farkaslaki Kalonda-tető, melyen Korond és Székelyudvarhely közötti autóút átvisz és füstölgő boksák látványa sok erre utazót megállásra késztett. A kép Kalonda-tetőn készült, melyen el nem szenesedett faanyagból rakott boksa látható. Fotó: Gál Zsombor Attila. Dr Varga Anna Cseh Tudományos Akadémia, Botanikai Intézet, Vegetációökológiai Intézet, Csehország, Brno Facebook oldal: Szénégetés nyomában https://www.facebook.com/profile.php?id=61575492765467 Dr Varga Anna munkája „Az erdő rejtekében: a szénégetés környezettörténeti és etnobiológiai kutatása Közép- és Kelet-Európában a 19. századtól napjainkig” című CharcoEnvHist – 101180590 — HORIZON-WIDERA-2023-TALENTS-02 kutatási projektje keretében valósul meg. Ez a munka az RVO 67985939 számú hosszú távú kutatási fejlesztési projekt részeként kapott támogatást. A PAD Alapítvány és Varga Anna közös munkája az COST Action EU-PoTaRCh projekt részét képezi.

3

Hanukarácsony Ki hívta így először? Hanuka és Karácsony Minkettő fontos ünnep volt egész életemben. És a környezetemben is. Hol van ez a környezet? Budapest. A családunk "vegyesfelvágott" ahogy mondani szokás. Nem mereven vallásos, de nem is ateista. Mindenesetre kötődünk. Mihez is? A felmenőinkhez vagy a gyermekkori szép emlékekhez, esetleg a barátainkkal megtapasztalt kedves együttlétekhez, magához az ünnephez? Vegyesfelvágott, szinkretizmus, a "pesti értelmiség posztmodernitása"? Nekem mindegy. De ez az oka, hogy hanukia és adventi gyertyák, madonna fotó és sok más egyszerre lehet jelen ilyenkor a családunk asztalán. Talán blaszfémia? Vagy szeretetteljes kötődés szok szállon. Én várom minden évben. Ez a lényeg.

5

2023-ban Norvégiába látogattunk el. November 15-én még mindig havas hegyek között hajózunk reggeltől estig, de inkább a kirándulást Hammerfestben mutatom meg, előtte egy nappal husky-farmon jártunk. Hammerfest Norvégia északi részén található, címerén egy jegesmedve látszik, ami sokat elárul arról, hogy milyen időjárás uralkodik az év nagy részében.

2

Évek óta érdekelnek a vadon termő növények és évről évre újabbakat emelek be az étkezésembe. Idén tavasszal a pitypang, azaz a gyermekláncfű volt terítéken. Anyám kertjében és a kert mögött húzódó erdős területen rengeteg nőtt és virágzott, így amikor húsvétkor meglátogattam - már abban a tudatban, hogy pitypangmézet fogok készíteni - leszedtem kb. 200-250 virágot, gondosan ügyelve arra, hogy a méheknek is eleget hagyjak. Nagyon változó recepteket találtam mind a mennyiségek, mind pedig az elkészítési folyamatra vonatkozóan, úgyhogy úgy döntöttem, hogy érzésre készítem. A végeredmény felülmúlta a várakozásaimat. Szerintem kifejezetten különleges íze van a pitypangméznek. Hűtőben tároltam, ahol ténylegesen méz állagúvá vált. Ebben a mézben pácolva és megsütve készítettem kacsacombot, aminek a bőre így ropogóssá és édeskéssé vált. Közben kiderült, hogy nem ehetek már cukrot, ezért a második üveg pitypangmézet az egyik kedves barátnőmnek adtam. Mikor eldöntöttem, hogy feltöltöm ezt a történetet a Jelenarchívumba, már elhasználtam a saját üveg mézecskémet, ezért gyorsan megkérdeztem a barátnőmet, neki még a fele megvolt. Így tehát az üveget ábrázoló képet Ő készítette, ráadásul októberben! valahogy még pitypangot is talált ehhez a fotóhoz.

5

2025.január 25-én, nyaralásunk 20. napján kis motorcsónakkal indultunk az Amazonason, először egy kis tóhoz ahol megcsodáltuk a növény és állat világot, pl rózsaszín delfin, rája. Később kikötöttünk, ahol egy több száz éves hatalmas fát néztünk meg. Tovább csónakáztunk a Terapoto Nemzeti Parkhoz., ami az Amazonas legnagyobb tava. Itt fürödni is lehetett a tóban. Ebédre vissza mentünk a faluba, Puerto Marinoba ahol a délutánt töltöttük. Isteni kézműves fagyit ettünk, a fagyi választékot megtalálod? Majd elgyalogoltunk a szállásra, Alto de Aguilaba.

1

Amikor Shanghaiban voltam a családommal akkor elmentünk a Shanghai Ocean Aquariumba és sok különleges élőlényt láttam de ezek ragadták meg leginkább a figyelmemet. Nagyon szépnek tartottam a színüket és ahogy kecsesen úsztak lassan. Amikor meglátttam őket rögtön odaszaladtam, hogy lefényképezhessem őket. Ez az egyik kedvenc élményem a Shanghai utazásból.

3

2025 nyarán a családommal Olaszországba látogattam és van egy plüss kabalaállatkám, és úgy döntöttem hogy magammal hozom az útra. Minden alkalommal mikor egy újabb helyet látogattunk meg, a nyuszit is lefotóztam ott, így lett egy egész montázsom a nyaralásról és a plüssállatomról. Általában nem viszem magammal mindenhova de a nyaralás előtti héten láttam az énekest, aki ezt a nyuszit képviseli, ezért mindenképpen szerettem volna elhozni.