Nem mese ez gyermek
A jelenarchívum időbeli alsó határa miatt sajnos nem tudom részletesen elmesélni a diplomás sorkatonaként Nagyatád MN 3335 gépkocsi lövész ezrednél átélt „élményeimet”, az 1968-as Nagy Felvidéki, háromhónapos kalandtúra, hivatalos nevén a Zala hadgyakorlat gazdag történéseit. Nagyatád nem egy kisasszonyképző intézmény volt. Oda vonultatták be a teológus növendékeket, a kispapokat is, akár ötödéves korukban, 24 hónapos sorkatonai szolgálatra.
1996. 04-15-i dátummal, kissé megkésve kaptam kézhez a Pest megyei Hadkiegészítő Parancsnokság díszes kivitelű, elbocsájtó szép üzenetét, az Obsitot, hivatalos nevén az emléklapot.
Már a megszólítás is meglepett, mert a katonák hivatalosan akkor uraztak először.
Sorkatonaként ugyan egy szimpatikus, korban is közelálló főhadnagy századparancsnokkal, már kölcsönösen uraztuk egymást, de szigorúan szolgálaton kívül, illetve négyszemközt. Ő később elvégezte az ELTE-n a történelem szakot, ledoktorált és ezredesi rangban a Katonai Akadémia tanszékvezetője lett.
A Seregben a hivatalos megszólítás XY honvéd volt, sátoros ünnepeken néha hozzátették az elvtársat is. A mindennapi gyakorlatban a hé maga, katona hozzám, ostoba kiskatona, stb megszólítás volt a szokásos.
A kulturált hangvételű és kivitelű emléklap annyira megnyerte a tetszésemet, hogy az otthoni telefaxomról egy köszönő levelet küldtem a Kieg pk-nak a jelszóval védett telefax készülékére. Levelemben a köszönet mellett megemlítettem, hogy nem ilyen gesztusokhoz voltam hozzászokva a hadkötelezettségem teljes ideje alatt és néhány kirívó esetett fel is soroltam.
1986-ban megszületett a harmadik gyermekem ezzel végérvényesen vége szakadt a Kieg kisded játékainak amivel a „meghagyott” státuszom ellenére is próbálkoztak.
Választ természetesen nem kaptam, de nem is vártam. Az viszont nem lepett meg, hogy hölgy élénken érdeklődött, honnan tudtam meg a szükséges jelszót.
Nem árultam el neki, hogy a Postaber középvezetőjeként számos HM rendeltetésű távközlési beruházás megvalósítását, több új mélylétesítmény megvalósítást is irányítottam, emiatt távhívójogos HM telefonnal rendelkeztem.
Az emléklapot, a telefaxot, valamint az un. „dögcédulát „ hivatalos nevén a személyazonossági jegyet, amit 3 hónapon keresztül kötelező jelleggel a Zala gyakorlat idején a nyakamban viseltem és még sokáig használták, mellékelem.
