1996-ban, Korfun a nászutunkon rengeteget kirándultunk főleg motorral. Még a déli részekre is elmentünk, ahol nem nagyon voltak turisták. Először robogót bérelünk a közlekedéshez. De az kicsi volt és gyenge. Utána nagyobb, erősebb túramotorra váltottunk. Honda Enduro motorokat béreltünk, ami jó választás volt, mert mindenhova elvitt minket gond nélkül. Bejartuk az egész szigetet. Elmentünk a Pantokratorra, ami Korfu legmagasabb pontja. Ott állt rá a feleségem, Eszter egy oszlopra. Így ő volt Korfu legmagasabb pontja. 😅 Az egyik hegyi faluban még egy szamár jött keresztben az úton. Gazdája meg sehol. Korfun, a nászutunkon 1996-ban bejártuk az egész szigetet motorral. Az utolsó fotó azt a jelenetet örökíti meg, miután meglátogattunk egy ortodox, görög katolikus szerzetes rendet. Ott fotózkodtunk az egyik szerzetessel. Nőknek csak úgy lehetett belépni a szerzetes rend területére, hogy a fedetlen vállakat, karokat, le kellett takarni valami ruhával.
Korfu legmagasabb pontja
További történetek
2
Talán a legelső gomba, amellyel életünkben találkozunk. Fehér pöttyös piros kalapjával mesekönyveink gyakori szereplője volt, akár csak erdőillusztrációkban. Elképesztően gyönyörű és borzalmasan mérgező. Forma és tartalom két ellentétes pólusának spórákkal terjesztett tömörített valósága. Ezt a valóságot láthattam pár éve az Őrségben kóborolva, az utak és a szántóföldek közötti vékony erdősávokban. Mintha az összes mesekönyv összes légyölő galócája ott tobzódott volna, megannyi méretben és elrendezésben. Fotómodellek pillanatonkénti pózolásához hasonlóan készítettem a képeket, betelhetetlenül. Ugyan nem őket kerestem, hanem valami hasznosat, ehetőt, megszáríthatót, sokáig eltarthatót, ám parádés látványuk emlékét mindennél tovább őrzöm.
1
Ezt a képet a kertemben készítettem pár nappal azelőtt, mint hogy ide feltöltöttem. A levendula nem csak azért egy fantasztikus növény, mert nagyon finom az illata, hanem stresszoldó hatása is van, lenyugtatja az idegeket, izomlazító és hangulatjavító is egyben. Depressziós tünetek esetében érdemes rendszeresen alkalmazni akár aromáját kinyerve vagy fürdővízbe keverve.
3
Hosszú, aszályos és élményekben túltelített időszak után, ma reggel elmentem futni. Ébresztőóra. Semmi szundi. Harmatos, nyirkos, hűvös a hajnal. Frissült a világ. Kis nyújtás, aztán az első gondolatok megelőzése, futólépésekben. Bal-jobb, bal-jobb, érzem, ahogy sejtjeim ébredeznek. Ebben a gondolattalan, ritmusos lüktetésben újra felfigyelhettem mindarra, ami az Élet Lényege. Apróságok; lehunyt szememre vetülő fényjátékok, juharlevélről lecsöppenő harmatvíz íze a számban. Érzékeim újra kiélesedtek. Újra valahogy "a nézésen túlra" láttam. Láttam faluszéli kedvenc körtefám csoffadt terméseit, akiket a beteljesüléstől végleg megfosztott az utóbbi idők csapadéktalan neheze. Az ezéjjeli hosszan pergő eső leverte s elkezdte bemosni őket és tápláló részelemeiket a talajélet nyüzsgő áramlásába. Csoda. Hazafelé a nyárasban, ott, ahol fél órája is keresztülfutottam - csak akkor még szűkebb spektrumú figyelemmel - párducgalócák sorai bukkantak elő az erdő gombafonalmátrixából. Termőtestek a mélyből. Csoda. Hazaérve a kéktavi emberekkel kávézacckaparó, álmos mosollyal kacsintunk össze. Lassan bootoló, puhán ébredező, szeretetteljes emberek, amerre látok. Van, ami nehéz, de ugyanannyira szép is - mint a reggeli közös zacckaparás. Közösségben ez sokmindenre igaz, s ebben a közösségben kiváltképp szép a nehéz. Ebben áll a kéktavi csoda. ... Jó dolog futni, na.
1
A fotó 1996.10.05-én készült Keszthelyen a Festetics-kastély parkolójában, apukám készítette. Egyik családi barátunknak, Simon Gyurinak itt volt az esküvője. A baráti társaság barátnői csoportképre álltak össze. A balszélen anyukám, Eszter. A parkolóban a bal szélen két Ford Escort gépkocsi látható, jobb szélen egy régi Audi gépkocsi. A vidéki esküvőkre sokan kocsival jutottak csak el.