Bent és kint

1

Nagyon sokat voltam gyerekként az anyukámmal és a nagymamámmal. A nagymamám mindig felírta a képekre a fényképek készülésének a dátumát, ezt eltanultam tőle. A képen van a nagymamám a nagypapám és a két gyerek, az egyik az én húgom. A nagymamámnak ekkor el volt törve a lába. Folyt a betakarítás ősszel, ahogy kell, és ekkor esedékes a kukoricafosztás is. A gyerekek meg sertepertéltek körülöttük. Ezek inkább családi alkalmak voltak, az egész falu ekkor már nem gyűlt össze. Volt, hogy valamennyi csere-segítség volt, mi is segítettünk majd ők. Az egyik kislány akinek be van kötve a feje az az én húgom.Egy udvarban laktunk velük. Mi ott szerettünk volna letelepedni később, a férjem pásztói és így jött az ötlet. Munkahelyet nem találtunk, csak részmunkaidős állást. Az első fizetésemből csak egy centrifugát tudtunk venni, mást nem. Ez a centrifuga még megvan nekem a pincébe. Azt mondják az embernek, az első fizetésből valami hasznosat kellett venni. Ideköltöztünk ezután Fedémesre. 1990-ben házasodtunk össze, levelet írtunk Anyámnak, hogy Édesanyám hazajöhetünk lakni? Mondta, hogy jöhettek nyugodtan, és három generáció lakott együtt, sőt egy negyedik generáció is hamarosan itt tipegett. A kukoricát is eltettük, felakasztva tároltuk. 1994 szeptembere.

1

A fiúk mentek a lányokat locsolni, vederrel. Ezek a képek akkor készültek, mikor a Tájház elkészült. Az Egyesületi tagok álltak ki locsolkodni a Tájházhoz. A húsvéti szokásokat ma már kevésbé veszik komolyan, én még mindig megtartom őket. A locsolkodást tojásfestés előzi meg, a Szikra Egyesülettől Dobos Ildikó csinálja ezt a tojásfestést. Kaptam már tőle jó ötleteket. Nekem az unokám ilyenkor szokott meglátogatni, ilyenkor együtt csináljuk a tojásfestést, minden szakkör után hazavisszük, amiket megcsináltunk. Volt idén egy kiállítás is, ami a szakkörök munkáit állította ki. Én például a mézeskalács szakkörbe is jártam. Nekem nagyon sok ismerősőm lett így a szakkörök miatt. A tojásfestés után mi asszonyok készülünk az ünnepre, én általában húsz féle ételt elkészítek. A húsvéti asztalon mindig van sonka és tojás. Rántott hús, fasírozott, saláta, sonkasaláta. Volt aki csak azért jött hozzám locsolkodni, mert volt nálam szezámmagos csirke. Egyik évben nem csináltam és ő fel is háborodott: mondta Ilka, hát hol a szezámmagos csirke? Én örülök, ha más is megcsinálja ezeket a recepteket. Locsolkodó versek is elhangzanak persze. Manapság már bejelentkeznek, régen nem volt ez jellemző. Volt olyan év, hogy egyszerre annyian voltak, hogy nem tudtam leültetni őket. Volt olyan kisfiú is egyik évben, olyan szép verset mondott, hogy felvettem magnóra. Mindenkitől kikövetelem a verset.

5

Hét éve van saját kertem. Azóta kertészkedem. És azóta tanulom, hogyan tudok legjobban együtt élni és együttműködni a természettel. A méhek és egyéb beporzók (az egyik képen egy kék fadongó látható, egy másikon egy lepke és egy méhecske versenye) életét figyelem, igyekszem olyan virágokkal ellátni őket, amelyeken megpihenhetnek és virágport is gyűjthetnek. Mostanra, amint az szintén látszik az egyik fotón, már a sünök is állandó vendégeink. A katicák vígan eszegetik a levéltetveket, a levelek közt csigák és giliszták pihennek, bodobács-party is sokszor van a napsütötte köveken és a múlt héten felfedeztem egy apró gyíkot, ami a téglafalon lakik. A kert tanít. És a kert él. Ha hagyjuk!