Anyai nagyapám Szentlőrinckátán született. Bár házassága révén Budapestre került és itt is élte le életét, egy cseh típusú faház és kicsi kert megmaradt szülőfalujában, ahova nagyapámon kívül gyermekei és unokái is szívesen mentek.
A kert alsó részében a méretekhez képest gazdag veteményes kapott helyet, ahol megtermett az eper, kukorica, répa, tök, krumpli és hasonlók. Gyermekként mi is "segítettünk", pontosabban talán lábatlankodtunk nagyapám mellett, amikor dolgozott a kertben. Kátai élményeimet nem kezdem el sorolni, inkább a kép történetét foglalom össze.
Az őszi krumpliszedés családi esemény volt. Ilyenkor nagyszüleim, nagybátyám és a mi családunk közösen "takarította be" a termést. Volt rá példa, hogy nagymamám nővére is velünk tartott. A munka nagyjából egy napot vett igénybe. A termény kategorizálása meghatározott rend szerint alakult: "kicsit rágott-kicsit vágott", "nagyon rágott-nagyon-vágott"; "szép" és "rohadt". Az éves burgonyából mindhárom családnak jutott. Természetesen ez nem volt elegendő, de a család (leginkább) nagyapám munkájának a gyümölcse ~ zöldsége. Az őszi krumoliszedéseket a Candide ikonikus mondata illusztrálja legjobban.
2017-ben nagyapám elhunyt, a vetemény pedig idő- és energiahiány miatt ideiglenesen felszámolódott. De azóta is, ha kisebb méretekeben műveljük kerteinket.
Műveljük kertjeinket
Dátum
2000
Feltöltő
Helyszín
Szentlőrinckáta, Magyarország
Gyűjtemény
Kulcsszavak
Azonosító szám
JKK.2026.307
Licensz
További történetek
5
A tág család egyik megszokott üdülőhelye volt Stâna de Vale, éveken keresztül folyamatosan csak erre a vidékre jártak. Kedvelt volt a friss forrásvizek, az árnyékos és hűvös erdő és a hideg patakok vize miatt. Az utazást itt előre megtervezték, személygépkocsikkal utaztak el a kijelölt helyre. Egy ilyen személygépkocsi látható a harmadik csatolt képen. Az egyik családnak piros Dacia autója volt, a másiknak pedig sárga: a mai napig beszédbe kerülnek ezek az autók, és hogy mennyi jó helyre el tudtak menni velük. A képeken szereplő személyek: (1) ismeretlenek, (2) Corodi Emilia (anyukám), Szilaghi Emőke (nővérem), Szalkai Erzsébet és lánya, Szlovák Evelin, (3) Vajna Beáta (unokatestvérem), Corodi Emilia (anyukám), (4) ismeretlenek, (5) ismeretlenek.
2
A csuhéból készített szatyor vagy táska nagyon tartós volt, sokszor a letámasztott bicikliken lehetett látni, hogy mindegyiken lógott a csuhétáska. A szomszédban a kosárfonás volt a divat, nálunk meg a csuhé-ból készített szatyor. Ez nálunk szintén unikális dolognak számít, mindenkinek volt csuhéból készített szatyra.
1
Dobozon minden hétfőn zajlik a csigacsinálás. 10-12-en is összegyűlünk, mai napig minden héten több kiló csigatésztát készítünk. Ez került az ünnepi, lakodalmas levesbe. A kilencvenes években már sokan boltban vettek csigatésztát, de ennek manapság van egy új, közösségépítő funkciója. Az elkészült csigatésztát saját fogyasztásra készítjük, vagy a családoknak adjuk oda, legtöbbször húslevesbe kerül belőle.
5
A Kisharsányon is minden évben megrendezésre kerülő Ördögkatlan fesztivál fontos a helyi lakosságnak, hiszen a helyiek közül is kerültek ki alapítótagok. Ökoudvarunk is van. Az egyik főszervező én vagyok. Kivéve mikor Kisharsányban volt. Berecz András mesemondó mindit nagy népszerűségnek örvendett. A szüreti fesztivál szintén jeles napnak számít Kisharsányban. A helyi óvodában is készülnek a gyerekek a jeles napokra,nagyon várják minden évben .