Morgenkaffee und Wunderlust

5

2024 őszén csatlakoztam a Zerge mászóegyesület boszniai túrájához. Banja Luka mellett az Orbász patak völgyében csodás sziklák meredeznek a kicsiktől (20-40m) egészen a több kötélhosszas mászásokra alkalmat adó nagyokig. Szállásunk a völgyben lévő Vrbas vadvízi bázis és kemping volt. Mivel a nyári szezon már lement ezért gyakorlatilag csak mi bitoroltuk az egész kempinget. Az első két nap a kisebb sziklákra mentünk és igyekeztünk minél több útvonalat teljesíteni a függőleges és enyhén áthajló falakon. Csodálatosan sima és lukacsos mészkőfalakat is találtunk egy magasabban fekvő szektorban amin igazi kuriózum volt mászni. A kempinget vezető csapattal annyira összebarátkoztunk hogy esténként nem lehetett megmenekülni a vendégszeretetük elöl. Úgy hozták az italokat hogy nem is kértük és mindig valami finomsággal is megleptek. Amiket pedig az ő unszolásukra kellett elfogyasztanunk azért pedig nem számoltak fel semmit. Vendéglátásból kitűnő. Amúgy az ételek is nagyon rendben voltak. Harmadnap hogy ne maradjanak ki a nagy falak se alkalmi mászó-párommal egy 5 kötélhosszas útvonalat vittünk végig a völgyben egészen közel lévő falon. Az időjárás a kegyeibe fogadott minket mert ezen a napon is verőfényes napsütésben volt részünk, így minden mászó napunk tökéletesre sikeredett. Mivel nagyon korán indultunk és minden komplikációtól mentesen értünk fel és le is utána még maradt időnk hogy a közeli patakparti termálforrást is meglátogassuk és egy zseniális esti fürdőélménnyel gazdagodjunk. Itt több kis medence van úgy hogy némelyik teljesen épített, némelyik meg csak részben épített, inkább csak duzzasztómű szerű. Mi a legfelsőbe feküdtünk bele mert az volt a legmelegebb, körülbelül 36 fokos és egy jó 40 percet eltöltöttünk benne jókat sztorizgatva. Ezek után a búcsú fájdalmasan erősre sikeredett, mert vendéglátóink meglehetősen lendületben voltak már mire megérkeztünk. Az éjszaka vad zenélésbe és italozásba torkollott. Még szorgosabban hozták mint eddig. Azt mondták hogy szezonban itt nem szól zene mert olyan sokan vannak hogy csak vita lenne ki mit hallgasson uhogy ezt most viszont bepótolták és megmutatták a helyi zenei felhozatalt is. Valamikor hajnalban tudtunk csak elmenekülni és másnap… hát volt másnap. Rég volt ekkora balta a fejemben és kicsit a társaságunk többi tagja is picit talán megorrolt ránk mert mi ketten a mászópárommal maradtunk csak a vadorzó helyi erőkkel és egy kicsit tán hangos is lehetett ez. A többiek bölcsen vmikor 11 körül elmentek lefeküdni de ugye aludni nem biztos hogy olyan korán sikerült nekik. Valamikor délben indultunk hazafelé és egy könnyed rehabilitációs túraként még egy látványos vízimalmos, kis vízesésekkel tarkított helyen megálltunk útközben. A kisiklásunkat leszámítva fantasztikusan jó hosszúhétvége volt ez a számomra még ismeretlen országba és egy kedves kis társaságot ismertem meg. Sőt a helyi csapatot is a szívembe zártam. Vissza kéne térni mert egy rafting meghívást bezsebeltünk a görbe éjszakák alatt.

5

2024 nyarán két baráttal és a kislányommal nyaralásunk céljául Albániát néztük ki. Nem annyira felkapott hely, de természeti szépségekben bővelkedő ország. Repülőjegyhez igen jutányos áron tudtunk hozzájutni a Wizz fapados légitársaságnak köszönhetően. Megérkezvén autót béreltünk és nekivágtunk felfedezni az országot. A főváros Tirana kicsit a régi időket idézte fel bennünk. Az épületek és a hangulat mind olyan 70es - 80as évekbeli atmoszférát teremtettek. A forróság miatt a rövid nézelődés után máris a közeli tengerpartra igyekeztünk. A víz langymeleg volt, a part pedig kommersz zsúfolt átlagos homokos. Nem marasztalt túl soká minket ez a miliő uhogy az északi hegyek felé vettük az irányt. Itt lapul ugyanis egy hatalmas duzzasztott tórendszer aminek felsőbb végénél egy igazi kicsi csoda hely a Lumi Shale várt minket ami a patakpartra épült üdülőkből álló apró település . A víz itt már üdítő és frissítő a maga 16-17 fokos hőmérsékletével, de ez a kánikulában jól is esett. Kisebb kirándulásokkal felfedeztük a környező völgyeket és a nagy víztározót is meglátogattuk. Ez nem várt módon még hidegebb volt mint a patak, itt csak 11 celsius fok hőmérsékletet mutatott a hőmérő. Megrázó élmény volt. Ez a csodás hegyvidéki környezet már marasztalt volna minket hosszasan de várt még minket a többi jóság amiket tervbe vettünk. Útba ejtettük az ország középső részén a kék szem forrást ami egy földből előtörő komplett patak. Természetesen ebben is megfürödtünk. Aztán egy völgyet amiben hőforrások találhatóak és egy világörökségi várost is, Gjirokastert. Újra a tengerpartra érve a Gjipe Canyon kijáratához autóztunk és ott is strandoltunk egyet aztán a kanyonba is kis sétát tettünk. Nyaralásunk utolsó állomásának a Ksamil környèki partokat vettük szemügyre. Itt már valóban gyönyörűen tagolt sziklás tengerpartok vártak elképesztő színvilággal, például az egyik strandnál rózsaszínben pompáztak a part menti sziklák. Az utazás végére megállapítottuk hogy nagyon is érdemes ide látogatni. A vendégszeretet, az ételek és a tájak mind ezt erősítették meg. Nyáron meg aztán igazán hiszen szinte bárhol strandolhat is az ember egy jót. Egyedül a közlekedési kultúra ami meglehetősen életveszélyes és erősen balkáni, de túl egy kis szerencsével túl lehet élni. Zárásként pedig egy amolyan vicc kategória hogy a bérautónkat kénytelenek voltunk a reptéri parkolóban hagyni mert nem jelent meg senki a visszaadás megbeszélt időpontjában! Küldtünk képet az autóról hol parkol és indultunk is kisimulva haza!

1

A Néprajzi Múzeum EthnoEco csoportjának tagja vagyok. A csoportunk egyik időről-időre meghirdetett programja az Étel-rejtők – az EthnoEco csoport játékos és interaktív tárlatvezetése a Kerámiatérben. A játék során különböző képeket osztunk szét a résztvevőknek, amit mindig vászontáskában viszek le a játékhoz, a vizes kulacsommal és egyéb esetlegesen szükséges tárgyakkal egyetemben. A kép a 2025-ös Múzeumok Éjszakáján készült. Az egyik kedvenc vászontáskámat használtam, ami becipzározható.