Morgenkaffee und Wunderlust

4

Ez egy több évtizedes kaland, amelynek csak néhány pillanatát lehet itt rögzíteni. 1990-ben vettem egy vályogházat, mert elbűvölt a benne található két búbos kemence. Az épületet hamar műemlékké nyilvánították és az akkori műemlékvédelmi szakemberek útmutatása alapján újítottuk fel, eredeti tulajdonosainak és sok más helybéli kedves ismerős segítségével, akikkel mind a mai napig szoros barátságban vagyunk. A kert művelése is együtt kezdődött, aztán unokámmal folytatódott. Végül a falu legszebb konyhakertje pályázaton is kitüntették, pedig 50 km távolságból jártunk oda, hogy gondozzuk a növényeket. 2016-ban a az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság Népi Építészeti Szakbizottságának "Múltját őrző ház" pályázatának díjazottja lett. Végül mikor már nem tudtuk tovább gondozni, a falunak ajándékoztam az épületet.

3

Ezek a képek a 2026-os budapesti havazás idején készültek. Amikor esik, sokan fotóznak, mert nagyon szép a város fehérben. 1. kép Erzsébet híd A képet a 2-es villamosról készítettem. A rakparti partfalon az „elmúlik” szó volt látható, ami Kozma György versét juttatta eszembe. Januárban hajlamos vagyok sokat szorongani, ilyenkor minden lassabb, nehezebb, és könnyebb beragadni a gondolatokba. *Tudom, hogy tudod: elmúlik Egy kicsit rossz most, de elmúlik Meg a mindig más is elmúlik Meg a nagyon jó is elmúlik És a nagyon rossz is elmúlik Egyszer szörnyen, egyszer jól És ez így, ez így van jól Olyan jó ez a szenvedés Olyan felemelő az egész Olyan szörnyen érzem magam Olyan szörnyen, szörnyen jól Elmúlik, meggyógyít* 2. kép Szemlőhegy A képen én vagyok. A fotót a barátnőm készítette, miután felmentünk szánkózni a József-hegyi kilátóhoz. Jól éreztük magunkat a csúszkálástól, szuper volt látni, hogy a hó mennyire feloldja az embereket. Budapesten egyre ritkábban fordul elő, hogy a tél tényleg havas. Ettől még néha leesik, néha sok is, csak nem kiszámíthatóan. Amikor ez történik, a város rövid időre máshogy működik, és ezt szerintem érdemes megőrizni. 3. kép Fecske utca 10. Ezt régi belvárosi társasházat gyakran fotózom, mert része a mindennapi útvonalamnak, ezért újra és újra másképp látom, és időről időre készítek róla egy képet.

5

2022 februárjában a Covid járvány vége felé utaztam egy szervezett és vezetett túrára Thaiföldre, hogy ott hajókba szállva felfedezzük az Andamán-tenger csodaszép sziklás öbleit Phuket és Krabi között! A járványügyi előírások miatt igen nehezen jutottunk ki többszöri ellenőrzések után és az ottlétünk első napjai is korlátozottak voltak, mert egy meghatározott ideig nem hagyhattuk el azt a tartományt ahova megérkeztünk és ezt követően csak egy harmadik tesztelés után vált szabaddá a mozgásunk országos szinten. A sok hercehurca jó oldala viszont az volt, hogy úgy láthattuk Thaiföld itteni szépségeit mintha visszaugrottunk volna a turizmus előtti időkbe. Sehol nem volt az itt megszokott turistaáradat és ezt roppantul élveztük. Korlátozott napjainkat csillagtúrákkal töltöttük és napi kb. 20 km evezésekkel felkerestük a híresen szép helyeket mint pl. a James Bond sziget. Felfújható kétszemélyes hajóinkat mi hoztuk repülővel mivel itt még kevesen foglalkoznak hajó bérbeadással és hosszabb időre viszonylag drágán tudtunk volna bérelni ha egyáltalán sikerül. Estéinket a szállásunktól nem messzi lévő part menti helyeken töltöttük ismerkedéssel, mert hogy a csapat összes tagja ismeretlenekből verbuválódott. Miután a tesztek jól sikerültek felszabadultunk és a terveknek megfelelően Krabi városa lett a következő uticél. Én egy kis családdal tartottam akik az előző napok evezéseitől elfáradva inkább kocsival kívántak Krabiba eljutni. Nálam nem a fáradtság hanem a kíváncsiság állt a döntés mögött. Krabi annyira szép, hogy ott több időt szerettem volna tölteni mint amennyit az eredeti túraterv adott. Így történt, hogy míg a csapat nagy része 2 nap evezéssel közeledett addig mi ott felfedeztünk pár csodálatos kilátót, meglátogattunk egy belső karsztos tavat és bejártunk pár barlangot is. Krabi környéke tényleg egy mesevilág. Elképesztő formájú sziklaalakzatok, pàlmàk, vad dzsungelek és az azúrkék tenger találkozása. Egyszóval elképesztően vadregènyes a környezet a kedvenc összetevőkkel. Várakozásunk közben megkerestük a helyi magyar túravezetőt is akit csak Krabi Csabinak szólítanak. Ővele egy úgynevezett 4 sziget túrára mentünk ami szintén felejthetetlen élmény volt. A víz tisztasága, a partok gyönyörűsége és Csabi hozzáállása mind mind kiemelendő. Mivel ő már évek óta él itt, sok hasznos dolgot mesélt el nekünk közben a szokásokról, kultúráról és a vendéglátásban is jeleskedett. Nagyon örvendtünk és drukkoltunk neki ebben a turista szegény időszakban hiszen ő erre tette fel a kinti életét. Következő nap már befutott kis csapatunk és már velük együtt látogattuk meg a Phi Phi szigeteket és az ott megbújó híres Maya öblöt. Ez is fantasztikus élmény volt turista hadak nélkül. A fő szigeten még egy napot töltöttünk és ez elég is volt a bejárásához és persze jó sok strandolásra. Ezt követően időnk sajnos lejárt és már csak a visszaút maradt egy kis bangkoki városnézéssel. Azt hiszem erre a vidékre bármikor visszatérne szinte minden ember. …hátmég én. :)