Morgenkaffee und Wunderlust

5

2024 nyarán két baráttal és a kislányommal nyaralásunk céljául Albániát néztük ki. Nem annyira felkapott hely, de természeti szépségekben bővelkedő ország. Repülőjegyhez igen jutányos áron tudtunk hozzájutni a Wizz fapados légitársaságnak köszönhetően. Megérkezvén autót béreltünk és nekivágtunk felfedezni az országot. A főváros Tirana kicsit a régi időket idézte fel bennünk. Az épületek és a hangulat mind olyan 70es - 80as évekbeli atmoszférát teremtettek. A forróság miatt a rövid nézelődés után máris a közeli tengerpartra igyekeztünk. A víz langymeleg volt, a part pedig kommersz zsúfolt átlagos homokos. Nem marasztalt túl soká minket ez a miliő uhogy az északi hegyek felé vettük az irányt. Itt lapul ugyanis egy hatalmas duzzasztott tórendszer aminek felsőbb végénél egy igazi kicsi csoda hely a Lumi Shale várt minket ami a patakpartra épült üdülőkből álló apró település . A víz itt már üdítő és frissítő a maga 16-17 fokos hőmérsékletével, de ez a kánikulában jól is esett. Kisebb kirándulásokkal felfedeztük a környező völgyeket és a nagy víztározót is meglátogattuk. Ez nem várt módon még hidegebb volt mint a patak, itt csak 11 celsius fok hőmérsékletet mutatott a hőmérő. Megrázó élmény volt. Ez a csodás hegyvidéki környezet már marasztalt volna minket hosszasan de várt még minket a többi jóság amiket tervbe vettünk. Útba ejtettük az ország középső részén a kék szem forrást ami egy földből előtörő komplett patak. Természetesen ebben is megfürödtünk. Aztán egy völgyet amiben hőforrások találhatóak és egy világörökségi várost is, Gjirokastert. Újra a tengerpartra érve a Gjipe Canyon kijáratához autóztunk és ott is strandoltunk egyet aztán a kanyonba is kis sétát tettünk. Nyaralásunk utolsó állomásának a Ksamil környèki partokat vettük szemügyre. Itt már valóban gyönyörűen tagolt sziklás tengerpartok vártak elképesztő színvilággal, például az egyik strandnál rózsaszínben pompáztak a part menti sziklák. Az utazás végére megállapítottuk hogy nagyon is érdemes ide látogatni. A vendégszeretet, az ételek és a tájak mind ezt erősítették meg. Nyáron meg aztán igazán hiszen szinte bárhol strandolhat is az ember egy jót. Egyedül a közlekedési kultúra ami meglehetősen életveszélyes és erősen balkáni, de túl egy kis szerencsével túl lehet élni. Zárásként pedig egy amolyan vicc kategória hogy a bérautónkat kénytelenek voltunk a reptéri parkolóban hagyni mert nem jelent meg senki a visszaadás megbeszélt időpontjában! Küldtünk képet az autóról hol parkol és indultunk is kisimulva haza!

1

A Néprajzi Múzeum EthnoEco csoportjának tagja vagyok. A csoportunk egyik időről-időre meghirdetett programja az Étel-rejtők – az EthnoEco csoport játékos és interaktív tárlatvezetése a Kerámiatérben. A játék során különböző képeket osztunk szét a résztvevőknek, amit mindig vászontáskában viszek le a játékhoz, a vizes kulacsommal és egyéb esetlegesen szükséges tárgyakkal egyetemben. A kép a 2025-ös Múzeumok Éjszakáján készült. Az egyik kedvenc vászontáskámat használtam, ami becipzározható.

5

2024 tavaszán Vera barátommal, Flóra lányával valamint az én lányommal Majával közös túrát szerveztünk Jordániába. Ahogy az lenni szokott jól megterveztük a látogatást úgy hogy a legszebb és legkülönlegesebb részeket szemügyre vehessük az országban. Jordánia területe hosszúkás észak dél irányban és körülbelül 380 km hosszú. A tömegközlekedés nehézkes ezért autót béreltünk és elsőként az északi részt néztük meg a főváros Ammán érdekességei után. Az arab világ forgataga varázslatos. A nyüzsgés csak vacsoratájban tart egy kicsi szünetet. A város lüktetése után azonban jól esett a természetbe menni a hegyes völgyes tájba. Kissé a várostól északnyugatra találhatóak vallási szent helyek ráadásul pompás természeti környezetben. Itt Jézus keresztelőhelyét a Jordán folyó menti határrészt és különböző egyéb vallási helyet kerestünk fel, például a szent Nebo hegyet is ahonnan fantasztikus a kilátás a Holt tenger felé. Innen aztán lefele tartva a Holt tenger partjára utaztunk és egy félkész luxus szállodába érkeztünk ahová sikerült kedvező áron foglalnunk persze azért mert a másik oldala még nem készült el. Amúgy ezen a részen kevés az ilyen lehetőség és ami van az elég drága. A szállás közvetlenül a parton volt így napközben élvezhettük a holt tengeri lebegést, az iszappakolást és a meglehetősen hideg medence vizét is ami azért jól esett mert itt kánikula volt. A közelben lévő csodálatos völgyek egyikében túráztunk is, lezárásnak pedig a hihetetlen méretű forró vizes vízesésre épült termálfürdőt látogattuk meg. A vízfüggöny kb. 36-38 fokos lehetett és a magasról lezúdulva komoly masszázst fejt ki a testre. Mögötte pedig egy természetes üregben természetes gőzkamra alakult ki mert az itt beszivárgó víz 40 fok feletti lehet ami véletlenül belelépve megrázó élmény volt. Érdekes hogy a környékben ugyanezzel a vízzel termesztenek paradicsomot ami magában is furcsa dolog lenne nemhogy egy kősivatagban. Tovább utazva a középső részeken a hegyvidékek és kanyonok dominálnak amiből kis ízelítőt kaptunk egy igen mélyen bevágódott szurdok túrával. Innen eléggé nehezen szabadultunk mert annyira meredek volt az út hogy az autónk éppen hogy vissza tudta küzdeni magát. Felejthetetlen volt mind a kanyon mind a megközelítése! Szállásnak itt egy hegyi panorámás szerény sátortábor szerűt találtunk ahol végül egy kőből építettet kaptunk a lányom miatt ugyanis az éjjel ezen a részen már meglehetősen hidegek vannak. A vendéglátás a szerénység ellenére fantasztikus volt. Az ételek és a felszolgálás is mesébe illő. A déli részekre jutva pedig nem maradhatott el Petra meglátogatása ami egy ősi város kőbefaragott templomokkal és épületekkel. Talán ez Jordánia legismertebb turisztikai attrakciója. Maradék két napunkat pedig a Wadi Rum sivatagnak szenteltük. Ilyen tájon még egyikünk se járt uhogy csak ámultunk és bámultunk a tevék világában. Vendéglátónknak nagyon megtetszett Vera lánya uhogy kiemelt figyelmet kaptunk a sivatagi táborban. Éjszaka kivitt minket a teliholdban sivatagot nézni amit én személy szerint eleinte gyanakodva fogadtam és megérdeklődtem hogy ez mennyibe fog nekünk kerülni. Miután a one billion dollár választ kaptam akkor kezdtem sejteni hogy itt nem a pénzről van szó. Más az érdeklődés tárgya. Az esti udvarlásos beszélgetések másnapján is tovább kényeztetett minket Suleiman és a sivatag leglátványosabb részeire vitt el minket. Rejtett víztározókat, bébi tevéket vad környezetben és különleges sziklaformációkat vettünk sorra és persze a tevegelés sem maradhatott ki. Egyszer ezt is ki kell próbálni. Jordánia sokszínűségébe azt mondhatom hogy beleszerettünk! Visszatérnénk!